Ha a kismama már 40 éves, nem is olyan "áldott" az az állapot...
Nem is olyan réges-régen, a XIX. század közepén az átlagéletkor 40 év volt. Akkoriban ennyi idősen nem szülni, hanem meghalni volt természetes. Az azóta eltelt pár száz év alatt majdnem kétszeresére nőtt az átlagéletkor. Eszerint, aki most 40 évesen szül, annak akár még ugyanennyi ideje maradt, amit a gyerekeivel tölthet. Ez pedig dupla annyi, mint ami, mondjuk egy honfoglalás kori anyának megadatott - ha 20 évesen hozta világra gyermekét. Mert hát neki maximum 20-25 éve volt hátra.
Ugye milyen furcsa ilyen összehasonlításban a 40 feletti szülés gondolata?
40 felett nem leányálom a terhesség
Saját tapasztalataim alapján bizton állíthatom, nem volt valami felemelő érzés a negyedik X után 23 kg pluszt cipelni, boka nélküli lábakkal pingvinjárásbanközlekedni, és víztől eltorzult arccal minden reggel keresni a tükörben önmagam. Hát nem így képzeltem.
Csalódott voltam, mert nekem mindenki azt mondta, hogy 40 évesen már tudatosan, egészséges szellemben éli meg egy nő a pocakos kort...
Hát, bármennyire is lehangoló bevallani: én a babavárással járó minden fizikai változást nagyon rosszul éltem meg. Nem szerettem ezt az "áldott" állapotot.
Azonnal vissza akartam kapni filigrán testem, fitt, sportos életem, aggódás nélküli mindennapjaim. És persze ettől egyből jött a lelkiismeret-furdalás és a "szaranya"érzés.
Aztán rájöttem - mint mindenben -, ebben sem vagyunk egyformák, és nincs helye a sztereotipizálásnak. Van, akinél csak úgy megtörténik, hogy 40 évesen szül, van, aki tudatosan készül rá, és van, akinek nem jön előbb össze a baba. Mindenki, minden esetben másképp fogja megélni a gyermekáldást, a pocakosságot, a változást.
Természetes lett 40 felett szülni?
Ezzel együtt, én mégis bátorítom a 40-hez közeledő, elkeseredett szingli barátnőim, hogy ne adják fel! Bármikor berobbanhat a nagy szerelem, a mindent elsöprő érzés - és mi lepődünk meg legjobban, mikor egyszer csak ott találjuk magunkat a szülőszobán.
DE!
Azért ott van a mérleg másik oldala, hogy 40 évesen már van egy (remélhetőleg) jól működő életünk. Mindennapi rutin, amit szeretünk. Sajnos a két csík megjelenésekor tudomásul kell venni, hogy ez fenekestől felfordul - ha tetszik, ha nem.
Ennek ellenére én is - mint a legtöbb kevésbé fiatal kismama - beleestem abba a hibába, hogy szülés után néhány héttel már ott próbáltam folytatni a dolgokat, ahol igazából abba sem hagytam.
De mi, érett nők miért nem élvezzük alázattal a babázást?
Miért és kinek akarjuk bebizonyítani, hogy semmi nem változik csak azért, mert lett egy gyerekünk? Pedig hát 9 hónapunk volt felkészülni a változásra!
Talán ott kell keresni a probléma gyökerét, hogy környezetünk se kezeli a legmegfelelőbben, hogy mi már sose leszünk ugyanazok a munkavállalók, feleségek, és barátnők, akik voltunk.
Bizony, nem csak a munkaerőpiacon okoz problémát, hogy a hosszú évek alatt rólunk kialakult kép drasztikusan megváltozik a pici érkezésével.
Ott vannak még a barátnők is. Akik - szó mi szó-, lehetnének empatikusabbak.
Meg kéne érteniük, hogy bár megszokták, hogy ránk mindig lehet számítani - már nem érünk rá annyit. Sőt, nem csak személyesen nem találkozunk velük, de még a telefonunkat sem tudjuk felvenni.
Az eddig megszokott fél napos pletyka és shopping partik ezentúl másként fognak kinézni:
Egész konkrétan egy percenként felugráló, gyereket elkapó, beszélgetés közben szoptató, dekoncentrált, karikás szemű, ásítozó, zombival oszthatják majd meg legtitkosabb gondolataikat - de azt is csak akkor, ha nagyon erőltetetik.
Pro és kontra
Ha számba venném, mi minden szól az ellen, hogy 40 felett szüljünk, biztosan több érvet tudnék felsorakoztatni, mint mellette. Szerepelnének a kontra-listán a genetikai rendellenességek, a korai vetélés, a császármetszés és a terhességicukorbetegség kialakulásának kockázata stb.
De nem szabad megijedni! Van egy csomó pozitívuma is a késői gyermekvállalásnak:
- stabil egzisztencia
- tudatosság
- kiforrott felelősségtudat
- megfontoltság
- következetesség
- magas érzelmi intelligencia
És ez a szülés utáni kétségbeesés is máshogy alakul nálunk, sokat megélt nőknél:
40 felett már tisztában vagyunk azzal, hogy minden elmúlik - a hullámhegyek és a hullámvölgyek is. Átmeneti a nem alvás, a szoptatás, a pelenkázás, a bezártság, a pizsamában jövés-menés, a csapzott frizura, a karikás szem - és ezzel együtt ababaillat, az ártatlan naivitás, az őszinte rácsodálkozás, és a varázslat is.
A nehézségek elmúlnak, ezért azokat nem szabad túl komolyan venni. És a boldog pillanatokat pedig jobban megbecsüljük, mert tudjuk, hogy nem lesz az életünkben több ilyen csoda.
És ez a felismerés olyan pluszt ad a 40 feletti anyasághoz, amit csak a hasonló cipőben járó érthet meg igazán.
A cikk forrása: she.hu
Percze Ágnes, 2017. szeptember 19.
