Félünk, de kockáztatunk

Aztán megszületett a döntés: vizsgáltassuk ki magunkat, nem várunk tovább. Hála az égnek, találtunk egy nagyon jó orvost, aki nagy figyelemmel és lelkiismerettel kezdett neki a kivizsgálásnak. Találtak a férjemnél egy kis problémát, de ezt injekcióval át lehetett hidalni.

Ezután jött az én kivizsgálásom: elvégeztek egy petevezeték-átjárhatósági vizsgálatot, és kiderült, hogy nemcsak el vagyok záródva, de egy korábbi vírusos gyulladás miatt, amit nem kezeltek ki, el is deformálódtak a petevezetékeim, és egy hálószerű anyag vonta be a méhem.

Egy műtét eredményeként eltüntették a hálószerű anyagot, és megpróbálták átjárhatóvá tenni a petevezetékeimet. Sajnos az egyik petevezetéknél egyáltalán nem, a másiknál pedig csak részlegesen sikerült a beavatkozás. Úgyhogy a műtét után közölték velem, hogy 1 százalék esélyem maradt a természetes úton történő teherbeesésre.

Nem maradt más lehetőségünk, csak a lombikprogram. Nagy lendülettel neki is indultunk. Sajnos, a stimulálásom nem úgy haladt, ahogy kellett volna, ezért nagyon kevés petesejtem ért meg. Minden alkalommal egyre jobban megviseltek a vizsgálatok.

Végre eljött az a nap, amikor megtörtént az első beavatkozás, és levették a petesejteket - sajnos csak kettőt sikerült leszívni. Nagy várakozással telefonálgattunk szinte óránként, hogy hogyan állunk a megtermékenyüléssel. Háromnapnyi várakozás után azt mondta az orvos, hogy nem sikerült a megtermékenyülés, ugyanis a spermiumok nem tudtak bejutni a petesejtbe. Kérdésemre, hogy hogyan történhetett ez meg, az orvos csak annyit mondott, hogy"erre nem voltunk felkészülve". Hát, azt az érzést nem kívánom senkinek sem. A vége előtt egy lépéssel befejeződött minden.

Ha a beültetés után nem sikerült volna, akkor talán az ember könnyebben el tudja fogadni, de így sokkal nehezebb volt. Természetesen, erre is van megoldás, de azért ezt nagyon nehéz felfogni, hogy csak azért, mert nem voltak erre az eshetőségre felkészülve. Még attól a lehetőségtől is elestem - annyi vizsgálat és gyógyszer után -, hogy a beültetés megtörténjen.

Azóta eltelt másfél év, és most úgy érzem, a férjem és én is felkészültünk, hogy újra belevágjunk a kezelésekbe. Nagyon félek, hogy újra megtörténik a kudarc, de nincs más választásom, kockáztatnom kell, az eredmény mindent megér!

Kocsis Ivett Szeged