Felnőttek és megbánások

Nézzük, milyen tipikus felnőttkori megbánásaink lehetnek.

• Nem arra a főiskolára, egyetemre mentél, ahova a szíved húzott. Te világéletedben tanító néni akartál lenni, már a plüssmackóid is kettes sorban, ábécé-rendben ültek a polcodon. De anyád is megmondta, hogy a tanítók mind száraz kenyérrel eszik a penészes parizert, ezért jobb, ha közgazdásznak tanulsz. A diplomád megvan, de azóta sem tudod, mi az összefüggés az inflációs ráta és a reálhozam között.
   
• Nem olvastál el minden könyvet, nem néztél meg minden filmet, amit akartál. Most meg már talán késő, úgy érzed, legközelebb ilyesmire csak akkor lesz időd, ha a gyerekeid mind lediplomáztak. Mi több, amikor már az unokáid is mind lediplomáztak. Igazán sajnálod, hogy semmit sem tudsz a francia újhullámról, vagy az amerikai pop-artról.

• Túl sok pénzt költöttél felesleges dolgokra. A lista élén az esküvőd áll, ahova egy rakás olyan embert hívtál meg, akiket nem kedvelsz, egy másik rakás olyat, akiket nem is ismersz. A mai eszeddel nem hívnál meg egyetlen perverz, fenékcsipkedős, pikánsvicc-mesélős, térdcsapkodós másodfokú nagybácsit, ex-sógort, telekszomszédot se. Elég lenne egy buli a legjobb barátokkal, akiket valóban szeretsz.
   
• Túl sokáig gondoltad azt, hogy a tekintély és a tisztelet alapból jár annak, aki idősebb. Ezzel aztán visszaélt a közös képviselő – „Ágikám, hetente kétszer jó lenne ám ablakot mosni, nagyon levon a ház értékéből az az üvegfestékes izé ott a duplaszárnyún!” -, a férjed ángyikája - „Kiscsillagom, azért a mi családunkban nem volt szokás sose hozatott ebédet enni…” -, de leginkább az anyád és az anyósod. Ha nem kapsz időben észbe, már rég beköltöztek volna hozzátok, és kalákában vezetnék a háztartásodat, nevelnék a gyerekeidet. Te már azt sem követeled meg az utódaid barátaitól, osztálytársaitól, hogy magázzanak, hiszen tudod, hogy nem ezen múlik.
   
• Bánsz minden idióta fogyókúrát, divatos monokomponensű diétát, káposztalevél-kúrát. Sajnálsz minden jóízű falatot, amit megtagadtál magadtól valaha is. Bánod, hogy nem sportoltál már zigóta korod óta, és hogy mindig találsz ideológiát a lustaságod igazolására.
   
• Egy csomó mindent nem tanultál meg, ami később jól jött volna. Bánod, hogy nem tudsz kocsit vezetni, hogy angolul éppen csak konyhanyelven gagyogsz - nem mentség, hogy oroszul tanultál, mert abból legfeljebb a taváris ucsítyelnyica jut eszedbe -, hogy nem értesz a zöldségtermesztéshez, a permakultúrához, a vízvezeték-szereléshez. Igen, van, ami bepótolható. A tanulás élethosszig kéne, hogy tartson.
   
• Néha bánod, hogy nem szültél több gyereket. Még mindig belesajdul a lelked a babaillatba, a hurkás combocskákba, változó intenzitással törve rád. De aztán leszállsz a földre, lesimítod a szoknyádat, felszeged a fejed, és mész tovább a megszokott utadon.
   
• Legjobban azt az időt bánod, amit - bár megtehetted volna -, mégsem a gyerekeiddel töltöttél, hiszen a minőségi idő fontosabb, mint a mennyiségi idő. Amióta tudod, hogy ez egy bődületes baromság, egy tipikus, ámde helytelen anyai önigazolás, azóta igyekszel a csemetéid számára elérhető, jelenlévő anya lenni.

Neked mik a legnagyobb megbánásaid?