Egy kétgyermekes anya feljegyzései Esti rituálé
Amikor apa végre hazaér a munkából, alig várod, hogy kicsit a gyerekekkel foglalkozzon, így szabadon befejezheted az aznap még rád váró házimunkát. Előre elképzeled, mennyi minden vár még rád (teregetés, új adag bekészítése, asztal letakarítása, mosogatás), és szívesen meglepnéd apát is egy kis meleg vacsorával. A gyerekek örülnek is nagyon az érkezésének, és a nagy azonnal játszani hívja. A kicsinek azonban már késő van, nyűglődik, így apa visszaadja. Azért mindent megteszel, hogy az eltervezett feladataidat megcsináld.
Először is a kicsivel a karodban elmész pisilni (megy ez már így is). A kicsi sír közben, de aztán megnyugtatod, és elkezdesz teregetni. A nagy rohan, hogy segítsen. Húzza a kövön a nedves ruhákat, apa gyorsan leszereli, visszaviszi építőzni. Közben megjegyzi, hogy éhes. Persze, persze, máris, csak ki kellene teregetni. A kicsi sír. Mindegy, akkor majd később lesz teregetés, meg új adag mosás. Fél kézzel letakarítod az asztalt (uzsonna után nem volt rá módod). A másikban a kicsi, enne már. Gyorsan mellre veszed, mosogatás nem lesz, úgy tűnik. Apa kikukucskál a szobából. Újra jelzi, hogy ők is éhesek mind a ketten, de persze, fejezd csak be a szoptatást, az a legfontosabb...
De azért ők is itt vannak. Jó, gyorsan legyen vacsora, de egyik kézzel a melleden egyensúlyozva a gyereket belátod, hogy a rántotta nagy vállalkozás lenne. Kirakod a hűtőből az asztalra, amit találsz. Kenyeret vág apa, a nagy segítségével, ezért minden csupa morzsa lesz. Végre leültök az asztalhoz. A kicsi elalszik a karodban. Hogy lesz így éjszaka alvás? Apa megkérdezi, hogy mit csináltatok ma, mire a nagy közli, hogy "valamit". De mi az a "valami", drágám? - próbálkozik újra apa, és az utolsó pillanatban elkapja a kamikaze ugrásra készülő ragacsos lekváros kenyeret. Mivel nincs sajnos neki se kettőnél több keze, a kakaót már nem éri utol. A nagy ordít, hogy egy körömnyi folton olyan lett a zoknija. Mielőtt megnéznéd, hogy a maradék 2 deci milyen mintázattal borította be a földet, a kicsi felsír. Apa pattan, itatja fel a padlót, fél kézzel még a nagyról is lekapja a zoknit, hogy megnyugodjon. Mivel a kicsi nagyon sír, inkább elmész előkészíteni a fürdést, hiába lenne még 20 perc kezdésig. Mire mindent összedobsz, apával a nagy befejezi a vacsorát. Apa a kicsit fürdeti, te a naggyal rendet raksz. Valamiért a földről a játékok nem a helyükre, hanem a nagy ágyába kerülnek. Ezen alkudoztok egy kicsit, majd apa viszi a nagyot is fürdeni. A kicsit szoptatod, a nagyot öltözteti apa.
Közben újra megkérdezi, hogy milyen napotok volt, de mielőtt válaszolnál, a nagy észreveszi, hogy van a térdén egy több napos seb. És hirtelen nagyon fájni kezd neki! Megjelenik egy könnycsepp is a szeme sarkában, ezért apa gyorsan hoz egy kis popsikrémet. Tessék drágám, gyógykrém - mondja, és vastagon bekeni. Hat a csodaszer! Gyorsan kezded az esti éneklést, aztán jöhetne a mese is, ha a nagy nem mászna ki az ágyából. Pisilni kell neki. Jól van, futás a bilihez apával. Persze, ez annyira kiveri az álmot a szeméből, hogy visszajövet elfelejti, hogy már aludni készült, és a játékos polcnál köt ki. Próbálod meggyőzni, hogy azonnal bújjon ágyba, mert az álommanó már közel jár. Melleden az alvó kicsivel ennél többet nem tehetsz. Apa is jön kis késéssel, csak ugye azt a bilit is tisztává kell varázsolni. Azonnal elkapja a nagy grabancát. Irány az ágy! A nagy tiltakozását még a harmadik szomszéd is hallja. Naná, hogy a kicsi is riadtan sír fel.
Mire apa végez a mesével, azért lenyugszanak a kedélyek. Az alvó kicsit átviszi a kiságyába. A nagyot altatod, vagyis próbálod meggyőzni, hogy az álommanó csak akkor tud odamenni az ágyához, és beleszórni azt a finom, illatos, csillogó, pihepuha álomport a szemébe, ha már alszik (fejben persze más jelzőkkel illeted azt az álomport, meg az álommanót is szidod kicsit, mert valahogy soha nem ér ide a mese végére).
A gyerek persze ekkor mutatja be a fekve futás tudományát, a gilisztakúszás művészetét, és a búcsúi ringlispíl semmi ahhoz képest, mint amit egy aludni nem akaró csemete tud produkálni. Amikor sikerül ezt megfékezned (értsd: elfáradt a tornamutatványokban), akkor jön elő belőle a szónok énje! De nyugi, amikor azt hiszed, ebből már soha nem lesz alvás, azon a ponton ásít egyet, és fél perc múlva már alszik is. Vagyis úgy tesz, mintha aludna, de valójában a radarja még veszi a helyváltoztatásod jeleit. Meg ne mozdulj! Még legalább 10 percig csak lélegezz! Ha megmozdulsz, buktad az elmúlt fél órában elért eredményeket, és kezdheted az egészet elölről. Egészen a fekve futástól!
Szóval kivártad, míg minden radar kikapcsol, és boldogan lépsz ki a szobájából. Végre, így este 9-10 felé kezdődhet a nap! Lehet beszélgetni apával, teregetni, mosást betenni, mosogatni, és egy fantasztikus wellness hétvégének izgalmával várod a zuhanyzást, ami után bedőlhetsz az ágyba. A mosoly azonban hamar lefagy az arcodról. Apa kezében a kicsivel járkál fel-alá a másik szobában, és gyorsan a kezedbe is nyomja, mert szerinte biztos éhes. Kézbe veszed a kisbabát, és rögtön érzed, hogy itt bizony pelenkacserével kell kezdeni a gyakorlatot. Utána összebújva befekszetek az ágyba, hogy gyorsan elaludjon. Apa jönne érdeklődni megint, hogy milyen napotok volt. Gyorsan megjegyzed, hogy téged is érdekel, mi történt ma vele, de mivel a kicsi a beszélgetésre felfigyel, nem tud elaludni, ezért apa inkább elmegy. Aztán egyszer csak mocorog a kicsi. Mi a baja? Ránézel az órára. Ja, már az éjszakai első szoptatás miatt ébredezik!
Apa már melletted alszik. De mikor feküdt le? És milyen napja volt?
Kristályvíz, 2016. szeptember 12.
