Elfáradt a méhem, meg én is

Íme az én történetem.

Egy kis hancúr és utána egy hatalmas hapci hatására megrepedt a burok, és elfolyt a magzatvíz. Természetesen Flóra azt a napot választotta a rengeteg közül, amelyiken nem volt orvosom, mert vidéken volt konferencián! Így utólag persze azt mondom, ő tudta a tutit, mert összességében jobban jártunk, hogy az ügyeletes orvosoknál szültünk. Ez szeptember 28-án, vasárnap fél 1 körül történt. Körülbelül húsz percig, fél óráig nem történt semmi. Felhívtam a szülésznőmet, aki azt mondta, bőven van még időnk, ráérünk 2-3 óra múlva bemenni. Aha, persze! Flóra nem így gondolta. Megjöttek 13:00-kor a 15 perces, majd következtek a 10, 7, 5, 3 perces fájások. Mindez fél óra alatt pörgött így fel. Irány a kórház!

14:00 – az ügyeletes doktor, Dr. Raft megállapította, hogy szűk 1 ujjnyi és elsimult a méhszáj. Bementem a közös vajúdóba, ami a világ legidegesítőbb helye - ki is rohantam a teraszra, hogy egyedül lehessek -, átöltöztem, és rám rakták a CTG-t. Szívhang szuper, gyerek alszik! Mi mást is csinálna?

14:20 – megérkezett a szülésznőm, bementünk a szülőszobára, megvizsgált. Szűk 2 ujjnyi! 20 perc alatt tágultam 1 ujjnyit. Apával pakolásztunk, fotózkodtunk, még vigyorogva.

14:45 – erős hányingerem lett, szülésznő újra megvizsgált: bő 2 ujjnyi. A fájások továbbra is 3 percesek. Bementem a tus alá egy nagy labdával. Nagyon jólesett. És minden elképzelésem ellenére nem tudtam csöndben vajúdni. A fájások alatt elhatároztam, hogy legközelebb kérek fájdalomcsillapítást. Aztán, ahogy elmúlt a fájás, az egészet baromságnak találtam.

15:45 – kijöttem a tus alól, újabb vizsgálat, az eredmény: bő 4 ujjnyi. 1 óra alatt 2 ujjjnyit tágultam! De ezzel a fájdalomcsillapításnak lőttek.

17:00 - eltűnt a méhszáj. Orvos váltás: Dr. Kósa jön be, szuper a nő! „Anyuka, ha van kedve, nyomhat!” És sajnos ezzel a mondattal kezdetét vette az amúgy álomszülésnek induló rémálom...

A kitolás tovább tartott, mint a teljes tágulási folyamat. 2,5 órán keresztül nyomtam, mint a güzü. Nyomtam már vagy harmincszor-negyvenszer, full erőből. Iszonyatosan fáradt voltam, és kétségbeesett. Császározni már nem lehetett, mert a baba a szülőcsatornában volt, a szívhangja esett. Az összes orvos bent volt, tízen voltunk egy 10 négyzetméteres szobában. Iván nagyon aggódott és zokogott. Oxitocint kaptam, amit 1 egységről 9 egységre tekerték fel. Hiába, elfáradt a méhem is, meg én is.
Eljött a vákuum ideje. Nekem már mindegy volt, csak legyen vége! Végül vákuummal, a 4. nyomásra megszületett Flóra!
Nem sírt, de gyönyörű rózsaszín volt, és 9/10 Apgart kapott. Összeségében, még így is szerencsésnek mondhatom magam, mert mindketten egészségesek vagyunk, és az első fájástól számítva 6 órán belül kibújt Flóra, ami első szülésnél nagyon jó eredmény.

Akár mekkora zűrzavar is volt bent, valahogy mindvégig teljes biztonságban éreztem magam. Hihetetlen csapat volt!

Szülés után mindkét ügyeletes doki napjában többször is bejött hozzám, meglátogatni. A saját, választott orvosom egyszer sem. No comment.

Továbbra is várjuk tanulságos, megindító, elgondolkoztató történeteiteket
a szerkeszto@babanet.hu címre!