Egy kétgyerekes anyuka feljegyzései:Használhatja-e a mozgáskorlátozott mosdót egy anyuka, amikor kisgyerekkel van?

Autóval közlekedni sem egyszerűbb. Bevallom, hogy parkolási képességeim nem a legmagasabb szintűek, így korábban is igyekeztem viszonylag széles pakolóhelyeket választani. És korábban is zavart, ha aztán valaki úgy ráállt az ajtóra, hogy alig tudtam bekúszni az ülésre. Gyerekkel viszont teljes kilátástalanságba lehet ezzel taszítani. Mert amikor én leparkolok, tudom, hogy ki kell szednem a gyereket, így hagyok elég helyet magam mellett. De mikor visszamegyek, és már más áll mellettem, és nem tudom betenni a gyerkőcöt, akkor mit csináljak? Amikor pedig mind a két gyerek velem van, teljes tanácstalanság fog el. Melyiket tegyem be előbb? A Nagyot úgy, hogy közben a Kicsi hordozóban rám van kötve, így eleve én is másfél embernyi szélességű vagyok? Vagy rakjam be a Kicsit, mialatt a Nagyra ráparancsolok, hogy fogja a lábamat, és el ne szaladjon? Persze, mit csinálok, ha mégis megindul felfedezni a világot? Mert a gyerekek nagyon rafináltak, megérzik, hogy mikor nem tudsz utánuk menni! Bele sem merek gondolni, mi lenne, ha kerekes székkel kellene odagurulnom az autó mellé, beülnöm, majd beemelnem azt. Igaz, hogy ez esetben használhatnám a mozgáskorlátozottaknak fenntartott parkolóhelyeket, de amikor az tele van? Vagy úgy van felfestve, hogy nem szélesebb egy normál helynél? Akkor mit lehet csinálni? Mióta gyerekem van, azóta meg szoktam nézni, ha leparkolok, hogy a mellettem lévő autóban van-e gyerekülés, ha kicsit közel állok. Ha van, egyszerűen visszaülök, és megigazítom az autót. Már csak azért is, mert (mióta gyerekem van, tudom), hogy a gyerekek olykor kicsapják az autót, és úgy nekivágják az enyém oldalának, hogy abból inkább nem kérek.

Ma pedig olyat csináltam, amit nem szoktam. Egyedül voltam nagybevásárláson a két gyerekkel, és amikor a pénztártól távoztunk, a megrakott bevásárlókocsival csak arra tudtam gondolni, hogy nagyon ki kellene mennem a mosdóra. Mikor végiggondoltam, hogy a kocsihoz kimegyünk, mindent bepakolok az autóba, berakom a két gyereket, hazavezetek, kirakom a két gyereket, leveszem a cipőmet és elszaladok a mosdóba... Hamar rájöttem, hogy muszáj lesz az üzletben megoldanom a dolgot, mert nem bírom ki hazáig. A mosdót tudtam, hogy néz ki. Szűk folyosóról nyílnak az alig egy négyzetméteres kis fülkék. Esélytelen egy bevásárlókocsival beférni. Amit akár a fülke előtt is hagyhatnék (már ha sikerül betolnom odáig a szűk folyosón), de a két gyerekkel mit csinálok? Még a Nagy be tud lépni mellém a fülkébe, de a Kicsi kint maradjon? Vagy mégis, mi legyen? Ahogy toltam a kilátástalanságba a telepakolt bevásárlókocsit, megláttam a mozgáskorlátozott mosdót. Amit igazi illetlenségnek tartok használni, ha valaki épp nem mozgáskorlátozott. Ez elvi kérdés nálam, nem nekem építették, ennyi. De akkor, abban a pillanatban, egyszer csak eszembe jutott, hogy IGEN. Oda be tudom tolni magammal a bevásárló kocsit, és a megszokott két személyes közönségem kíséretében el tudom végezni egyre sürgetőbb dolgomat. Mégis megmaradt bennem egyfajta kétely. Vajon jogosan használja egy kétgyermekes anyuka a mozgáskorlátozottaknak fenntartott mosdót?

Sokszor eszembe jut, hogy milyen nehéz helyzetben vannak azok, akik kerekesszékkel közlekednek. És örülök annak, hogy nekem babakocsi által kell csak megtapasztalnom a nehézségeiket, nem pedig én magam ülök a kerekesszékben. Nem szeretnék a gyerekekre fogva semmilyen nekik szánt szolgáltatást igénybe venni, de ma nagyon jól esett használni a mosdójukat! 

Ti is kerültetek már hasonlóan "nehéz" helyzetbe?