„Egész nap otthon vagy, miért úszik a lakás?” – nem kell egy újszülött mellett a háztartással foglalkozni!
Mottó: Aludj, amikor a baba alszik. Egyél, amikor a baba eszik. Vasalj, amikor a baba vasal.
„Nem értem ezeket a mai anyákat. Egy újszülött egész nap alszik, bőven bele kellene férnie, hogy finomat főzzenek, rendben tartsák a házat, és foglalkozzanak a férjükkel. Hiszen egész nap semmi dolguk. Mégis ápolatlanok, az ételt rendelik, a lakásuk szalad, ha elmész hozzájuk babalátogatóba, képesek egy zacskó chipsszel megkínálni. Mégis mit csinálnak ezek egész nap?” – hallottál már ehhez hasonló kifakadásokat idősebb rokonoktól vagy gyermektelen ismerősöktől? És érezted már magadat vacakul, amiért minden előzetes fogadalmad ellenére te is úgy jártál, mint a sokat megszólt friss anyukák?
Álmok és valóság
Talán neked is volt valami – visszatekintve erősen cukormázasnak tűnő – elképzelésed arról, hogy fognak telni az első otthon töltött hetek a kisbabáddal. A baba elégedett lesz és boldog, háromóránként fog enni, neked menni fog a szoptatás, mint a karikacsapás, de ha nem, semmi probléma, tápszeren is fel lehet nőni. Nagyokat fogtok sétálni, miközben ő édesen alszik a babakocsiban. A háztartás rád eső részét munka mellett is gyönyörűen vitted, most még könnyebb lesz. A pároddal alig fogjátok tudni kivárni a kötelező hathetes önmegtartóztatást, utána pedig jobb lesz a szexuális életetek, mint valaha.
Aztán fejbe kólint a valóság. A baba ahelyett, hogy édesdeden aludna, sír. A szoptatás nem sétagalopp: vérzik a mellbimbód, nem szopik a gyerek hatékonyan, a melledben fájdalmas csomó keletkezik, és csak a Jóisten a megmondhatója, elég-e neki a megevett mennyiség. Ha pedig végre tényleg alszik, egyszerűen nem vagy képes semmire. Tényleg semmire. Mindig rossz volt a véleményed az igénytelen, lusta nőkről, most pedig te is egy lettél közülük. Ezt aztán tényleg nem gondoltad volna.
A hathetes gyermekágy
A régi korokban tisztában voltak ezzel, nem véletlenül alakult ki mindenhol a 4-6 hetes gyermekágy rendszere. Ebben az időben az újdonsült anyát kímélték, azt sem igazán engedték neki, hogy az ágyból kikeljen. Egyetlen dolga az volt, hogy gondozza és szoptassa a gyerekét. A rokonok és barátok komatálat hoztak neki mindenféle finomsággal, hogy ne legyen gondja a főzésre.
Legalábbis ez volt az elvárás. Persze hallani a régi korokból is rémtörténeteket arról, hogyan zavarta ki a frissen szült anyát másnap már a földekre dolgozni az apósa, de az ilyen már akkor is inkább megütközést váltott ki.
Ne próbálj úgy tenni, mintha semmi nem változott volna!
A 21. században az a modern anya, akinek az életét nem változtatta meg a gyerekszülés. Az anyukatest szégyellnivaló, ciki, ha nem férsz bele a lánykori farmerodba. A párkapcsolatod maradjon ugyanolyan, mintha mi se történt volna, a gyereket szoktasd arra, hogy ellegyen magában, és minél előbb térj vissza a munkahelyedre. Pedig az anyává válás akkor is hatalmas változás, ha erről a külvilág egy része nem szívesen vesz tudomást (ha ez mégsem így történik, már régen rossz). Felborul a fontossági sorrend, első helyre kerül a baba, a másodikra te magad, és minden más csak utána. Ez nem lustaság, ez ösztön. Evolúciós szempontból csak tegnap történt, hogy az ősbaba meghalt volna, ha anyja hátrahagyja őt, hogy az ügyes-bajos dolgait intézze a szavannán.
Az ilyesmit nem lehet kiirtani. Nem is kell. Amikor majd eljön az ideje, már kiismeritek egymást a babával, és beáll valamiféle napi ritmus - nem szigorú napirend, az még nagyon odébb van! – akkor lesz majd energiád arra is, hogy a vele nem összefüggő dolgokkal foglalkozz. Nem fog örökre úszni a lakás, ha türelmesek vagytok, a párkapcsolatotok is helyre fog rázódni, és ahogy nő a baba, úgy fognak fokozatosan visszatérni az életedbe a megszokott, most azonban háttérbe szorul elfoglaltságok. Most azonban ne siettesd! Bízz az ösztöneidben, merj magadra gondolni, és ne akarj szupernő módjára mindent magadra vállalni.
A felmosás megvár, a babáddal viszont nem lesz időd máskor összehangolódni.
Dóri, 2021. június 30.
