Bölcsizéria

Kezdetben ti vagytok az új szenzáció. Sorra jönnek a rokonok, barátok, akik szívesen hallgatják, hogy a világ nyolcadik csodája a szoptatós trikód és az anyatej, hogy gyermeked biztosan egy született zseni, hiszen olyan intelligensen néz, kalimpál, és kakilni is csak ő tud ilyen összeszedetten. Hetente hordod a védőnénihez, büszke vagy minden felszedett grammjára. Eszedbe se jut nélküle lenni akár csak egy órára is. Zavar, ha más kezében van, nem tudsz pihenni, ha Apa elviszi babakocsizni. Feszül a melled, tudod, hogy éhes lesz, éjjel már az előtt ébredsz, mielőtt ő felébred. Olyan kapocs van köztetek, ami pótolhatatlan és felbecsülhetetlen.

Aztán eltelik pár hónap, talán egy év is. Manócska egyre ügyesebb, önállóbb, és ellenállóbb lesz. Óránként kipakolja az összes szekrényt, darabokra tépi a wc papírt, keni a csokis kekszet a kanapéba, elfut peluscserénél, öltöztetésnél. Tudja, mit szeretne, de azt még jobban, hogy mit NEM szeretne. Egyik percben puszit dob, következőben sikít, harap, csíp, vagy tornádóként söpör végig a lakáson. Egyre inkább elmaradnak a rokonok, barátok, a párod estig dolgozik. Beköszönt a tél, a rossz idő, vége a játszótéri beszélgetéseknek, a nagy nyári sétáknak. Ha vannak is ismerős környékbeli anyukák, velük a legnehezebb összehozni egy laza délelőtti kávézást, hiszen a gyerekeitek felváltva betegek, vagy épp nem ugyanakkor alszanak, mínusz fokokban pedig alig 15-20 percre meritek csak kivinni őket, ennél pedig minden messzebb van. Egyedül maradsz egy totyogóssal, aki életkorából adódóan minden tartalék energiádra igényt tart, és a háztartással, ami lévén, hogy állandó ostromnak van kitéve, sosincs igazán rendben. A totyogóst imádod, de a háztartás sosem volt az erősséged.

Van az a 18 éves lány, akinek kihívást jelent emberek közé menni, akinek a péntek esti tökéletes program helyszíne a szobája, és tárgya egy jó könyv. Van az a lány, akinek már fősuli alatt hobbyja lesz a foltvarrást, a festés, vagy blogot ír a vegyszermentes tisztítószerekről és arról, hogy lehet 0 Ft-ból felújítani a lakást összegubizott kidobált cuccok segítségével, egy kis festékkel és némi kreativitással. Na ez az a lány, aki nem te vagy. Mindig is extrovertált személyiség voltál. Millió ember vett körül, felnőtt kapcsolatokból, élményekből töltődtél, és töltődnél most is, csak ez most nem lehetséges. Szeretnél beszélgetni, zsizsegni, szervezkedni, kiönteni a szíved, meghallgatni mást, használni a kreativitásod és az eszed. Jó lenne érezni, hogy szép vagy, szellemes és jó társaság, de este 6 után, amikor a barátok ráérnek, te már nem indulsz útnak, ha pedig nagy nehezen végre találkoztok, rá kell jönnöd, hogy beszűkültél. Kirobbanhat a szomszédos országban úgy egy háború, hogy még csak nem is tudsz róla, de legalább 5 féle szoptatós pózt ismersz, 300 gyerekdalt, és már előre tudod, hogy a fb-os szoptatási, hordozási és hozzátáplálós csoportban feltett kérdésekre mit válaszolnak majd. Na ezek azok a témák, amik egészen haszontalanok, ha gyermektelen felnőttekkel beszélgetnél, azonban ezeken kívül szinte semmihez se tudsz aktuálisan hozzászólni.  Este 6 után, amikor apa hazaér, már fáradt vagy és elhasznált, rá sincs elég időd. Várod, hogy jöjjön végre egy felnőtt, aki levesz némi terhet a válladról és feltölt, ő pedig várja a vacsit és a pihenést. Várod, hogy észre vegye a mosógépben lévő ruhát, és kiteregessen, amíg altatsz, ő pedig várja, hogy miután elaltattad a gyereket, rá is jusson időd, de túl fáradtak vagytok ahhoz, hogy jót beszélgessetek, megnézzetek egy jó filmet, vagy bármilyen értelmes, hasznos, minőségi időt töltsetek el együtt addig, amíg a gyermek 1-2 óra múlva újra ébred...

A baba-mama klubok hasznosak, de főleg arról szólnak, hogy addig idegen emberekkel egyszerre figyelhettek a babákra, egyszerre mondókázhattok vagy tornázhattok, amíg a babák elálmosodnak, és hazasiettek ebédeltetni, aztán altatni. Te pedig olyan szívesen beszélgetnél egy kávézóban a saját, régi barátaiddal, vagy hallgatnál meg egy érdekes szakmai előadást..

Vajon, ha évekig a gyermek érdekeire hivatkozva nem lehetsz önmagad, nem töltődsz fel igazán, úgy életed értelme mennyit profitál abból, ha bár otthon vagy, de gyakran nem vagy igazán boldog, kiegyensúlyozott?   Mikor jön el az a pont, amikor csalódsz önmagadban, türelmetlen, frusztrált, érdektelen leszel, vagy teljesen elsárkányosodsz? És vajon Apa mikor fog robbanni, ha évek telnek el, de nem találja már azt a nőt, akibe beleszeretett, csak szuperanyut, akinek semmi sem felel meg, aki csak a baba körül pörög, miközben mindig fáradt és rajta tölti ki az összes frusztráltságát? Aki kiakad, ha Apa nem ér haza fürdetés időre, hanem beülne a kollégákkal valahova? Hova vezethet ez?

Valóban az a legjobb a gyereknek, ha otthon vagy, de egyre kevésbé leled örömödet a vele való együttlétben, ha otthon vagy, de a mobilodat nyomkodod emberi kapcsolatmorzsák után kutatva? Valóban az a legjobb a gyereknek, ha otthon vagy, neki minden vágyát kielégíted, de önmagadat elhanyagolod? Mit közvetítesz ezzel a gyermeked felé hosszútávon? Nyúzd csak anyát, amíg lehet, hiszen ez a dolga? Gyermekem, neked minden vágyad fontos és azonnal kielégítendő, Anyának és Apának csak az a dolga, hogy te boldog légy. 

Vajon mi történne, ha részmunkaidős állást kapnál? Ha mondjuk heti 3x6 órában elmehetnél, sőt, el kéne menned otthonról egyedül, gyerek nélkül. Ha ilyenkor szépen felöltöznél, elutaznál a munkahelyedre, utazás közben zenét hallgatnál, vagy nyugodtan olvashatnál. Azután pár órában kollégákkal körülvéve másfajta problémákat oldanátok meg, mint amikkel otthon találkozol, újra használnád az agyad elhanyagolt területeit, az eddigi tapasztalataid. Képzeld el, hogy kényelmesen, asztalnál, jó társaságban megebédelsz, aztán nemsokára siethetnél is haza Babócáért, aki addigra már megebédelt, kialudta magát, a nap hátralévő részét pedig veled töltheti.   Teljesen veled. Minden figyelmedet élvezve, hiszen már nagyon vágytál a tarsaságára. A háztartást elrendezed 15 perc alatt, mint annak idején, hiszen senki nem volt otthon, hogy felfordulást okozzon, és estig igazán minőségi együttléted lehet a gyermekkel, aztán Apával is, hiszen feltöltődött a boldogság-tartályod napokra is akár. Szabadnapjaidban újra van kedved lakást dekorálni, gyerekkel játszani. A munkádért elismerés mellett pénzt is kapsz, nem érzed úgy, hogy kizárólag Apa pénzét költitek, ez jó érzéssel tölt el. Három évesen pedig, amikor gyermekedet már kötelező lenne óvodába járatni könnyebb lesz a beszokás, nem hirtelen kell szembesülnie azzal, hogy valamin osztozni kell, valamire várnia kell, hogy hogyan védje meg magát, hogyan barátkozzon, és egyáltalán hogyan létezzen nélküled pár órán át. Nem olyankor kell majd 8 órába visszamenned dolgozni, vagy új munkahelyet keresni, majd kéthetente betegszabadságra menni a gyerekkel, aki addig nem járt közösségbe, így állandóan beteg, miközben érzed a kést a hátadban a kollégáid és főnököd felől, és érzed, hogy sehol, senkinek nem tudsz igazán megfelelni. 

Vajon tényleg nem gondol a gyermekére, aki bölcsibe adja pár napra a héten? Vajon jobb anyuka az, aki éveket tölt otthon? Vajon egészséges egy felnőtt nő, illetve egy család számára, ha anyuka évekig csupán a gyermekével törődik, és kortársak nélkül marad? Rosszabb olyan országban felnőni, ahol anya és apa is felváltva "gyesre" megy? Vajon rosszabb olyan országban gyereknek lenni, ahol az anyukák 8-12 hónap után visszamennek részmunkában dolgozni? Vajon segíthetne-e a magas válási arányon és a családok gyermekvállalási kedvén a korrekt részmunkaidős állás és a heti pár napos megfizethető bölcsi?