Az én NAGYszerű babám
Amikor kismamaságom vége felé jártam, szinte megveszve kerestem a nagy babákról szóló szüléstörténeteket. Olvastam Annáról 4,5kg-val és több nagyobbacska picinyről, akik a világ legtermészetesebb módján születtek meg. Tudtam, hogy az én babám is nagy lesz de, hogy ekkora....
A terhességem csodálatos volt, a rosszullétek teljesen elkerültek. Április végi esküvőnkön hajnali 5-ig mulattam közepes pocival. A forró nyarat is nagyon jól viseltem, csak néha vizesedett a lábam. Mindent összevetve problémamentes, egészséges terhességem volt.
Férjem a szülésben, a kórház- és orvosválasztásban halk egyetértéssel segített. Először orvost választottam, azt, akinél 27 évvel ezelőtt születtem. Így kerültem a Szent Imre kórházba. Igaz, nagyon messze volt tőlünk, de megérte a sok utazás. A 30. hét körül kiderült nem szülhetek a választott orvosomnál, nem vállalja és már szülésznőt sem tudok fogadni. Nagyon elkeserített, de elhatároztam akkor is csodálatos, háborítatlan szülésem lesz, Budapest legjobb kórházában. Barátnőm példáján felbuzdulva dúlát fogadtam. Tudtam nélküle is megszületik a baba, de biztonságot nyújtott, hogy előzetesen megismerem, és ott lesz.
Az én drága fiacskám nagyon jól érezte magát a hatalmas pocakomban és a 41. héten sem akart kibújni, ezért (1 ujjnyi tágulással, épp burokkal, méhösszehúzódás nélkül) be kellett feküdnöm a kórházba. Először nagyon rosszul esett, főleg, hogy a várttal ellentétben nem indították meg a szülést. De a korombéli sorstársakkal együtt gyorsan és vidáman telt az a néhány nap (... később mindhárman egyszerre vajúdtunk és szültünk!).
Minden nap latolgattunk vajon ma mi lesz oxitocin próba, zselé, tabletta stb. Nekem az oxitocin próba és a hidegfront segített és szeptember 6-án délután elindult a folyamat. 17 órakor 5 perces fájásokkal búcsúztam a férjemtől, hogy aludjon, amíg tud. 19 órára 2 percesekké váltak, de a nőgyógyászaton –“ez csak jósló fájás kismama..”- mondattal elküldtek aludni. Persze nem tudtam. Sétáltam, szenvedtem egyedül, a sötétben, a folyosón és sírva hívtam a férjemet. Beszéltünk, nyugtatott, bíztatott. Nem a fájdalom volt a legrosszabb, hanem, hogy csak én tudtam, hogy ez már éles. Éjfélkor áttotyogtam a szülészetre és kértem egy nospa injekciót. Majd újból 5 perces fájásokkal a szünetekben aludtam egy keveset. Reggel 6 órakor megvizsgált az orvos és megállapította, hogy 1 ujjnyit tágultam, így 2 ujjnyival már burkot is repesztettek (az 1 ujjnyi az esti/éjszakai gyötrelem volt). Hívtam a férjem és Katit a dúlát. 8 órakor kerültem a szülőszobára.
Kellemesen hármasban vajúdtunk, meghitten, a férjemmel összebújva. Volt szülési tervem: oxitocint nem, epidurált nem, alternatív szobában, kádban, halk zenére és lehetőleg halkan szerettem volna szülni. Ehelyett oxitocinnal (összefüggő fájdalom), majdnem epidurállal, szülőszobában és kiabálva szültem. Reggel azt mondták délelőtt baba lesz, délben, hogy délután, 14h-kor már, hogy remélik még ma. Ekkor már 21 órája vajúdtam, éhes voltam és fáradt és az oxitocintól összefüggő fájásaim voltak. Na ekkor könyörögtem az epidurálért (még mindig csak 2 ujjnyi volt a tágulásom), levették az oxit (már ez maga volt a megváltás), elmentem vécére megvártam rajta néhány fájást majd visszamentem. Ekkor megvizsgáltak. Epidurál tárgytalan, bő 4 ujjnyi, mindjárt jön a baba. És így is lett. 2007. szeptember 7-én 16 óra 24 perckor egy erős nyomásra, gátvédelemmel (Zsuzsi szülésznő segítségével) kibújt Dominik. Mindenki megdöbbenésére 4750gr-al és 61 cm-el. Gyönyörű rózsaszín pofival. Együtt sírtunk, majd nevettünk mind a hárman. Domi most 4 hónapos, gyönyörű óriás bébi. Nagyokat alszik, és sokat mosolyog. A mi kis “világszépünk”.
Hosszú 23,5 órás vajúdással született meg Dominik. Szeretném még egyszer átélni ezt a csodát, de a rendelést most másképp adom le apának: 3,5kg, kislányt szeretnék.
Bogárné Tari Edina
