"Minden vágyam volt az anyaság, szégyellem, de mégsem élvezem"
Rájöttem, hogy azok az anyukák, akikre próbáltam hasonlítani, akikre felnéztem, soha nem beszéltek a nehézségeikről, az alváshiányról, a szégyenről és a problémákról.
Szülőnek lenni nem egy egyszerű feladat, ráadásul most, a modern, rohanó világunkban talán még nehezebb, hiszen az eddigieknél is nagyobb a nyomás az anyukákon és az apukákon is.
Libby Ward a BBC-nek mesélt arról tabuk nélkül, hogy második gyermeke születése után teljesen összeomlott.
Képtelen voltam megfelelni a saját magammal szemben támasztott elvárásoknak. Ez odáig fajult, hogy kétgyermekes anyukaként nagyjából 5 hónap után tudtam újra tükörbe nézni, de fel sem ismertem magam. Azt mondogattam: ez nem én vagyok, legalábbis nem az, aki lenni szeretnék.
– mondta az anyuka.
A legtöbben mélyen próbálják elfojtani magukban ezt az érzést, hiszen gyakran szégyent, illetve bűntudatot éreznek, amiért nem elégedettek az anyasággal, ezért nem beszélnek róla, önostorozzák magukat. A pszichológusok szerint azonban ez az érzés, amikor nem vagyunk elégedettek, és néha a pokolba kívánnánk az egészet, valójában teljesen normális.
Az anyaság és egyéb érzelmek
A 35 éves Alecia Carey arról beszélt, hogy számára az anyasággal járó kettős érzelmek már a terhessége alatt megjelentek.
Amikor terhes lettem, úgy éreztem, hogy többé csak terhes nőként tudnak rám nézni az emberek, minden más minőségem megszűnt. Az emberek, akikkel együtt dolgoztam, csak arról beszéltek velem, hogy terhes vagyok. Ez volt az egyetlen dolog velem kapcsolatban. Ez lett az egész személyiségem. Utáltam.
– mondta a fiatal édesanya.
Alecia beszélt arról is, hogy különösen nehéz volt beleilleszkedni az új szerepébe, főleg mivel a szülés előtt a barátoknak és a karrierjének élt csak. Szerinte a korábbi generációknak valamivel könnyebb dolga volt, elsősorban azért, mert egész fiatalon vágtak bele a családalapításba, így nem kellett “feladniuk” egy már kitaposott, jól bejáratott életet.
És Alecia az érzéseivel nincs egyedül. A BBC-nek nyilatkozó Libby is ezt támasztotta alá.
"Az anyaság volt minden, amit mindig is akartam az életemben. Nagyon nehéz beismerni, hogy valójában nem annyira élvezem, mint ahogy gondoltam vagy elterveztem. Rájöttem, hogy azok az anyukák, akikre próbáltam hasonlítani és akikre felnéztem, soha nem beszéltek a nehézségeikről, az alváshiányról, a szégyenről a problémákról. Nem beszéltek arról, amivel naponta szembe kellett néznem, és teljesen egyedül és elszigeteltnek éreztem magam. Csak amikor végre elkezdtem beszélni a nehézségeimről, akkor döbbentem rá, hogy ezek valójában olyan problémák, amik sokakat érintenek, és nem vagyok egyedül, rengeteg olyan édesanya érez úgy, mint én."
mondta Libby, akinek már egyáltalán nincs bűntudata azért, mert vállalja az érzéseit.
Babanet, 2024. november 20.
