Anya, a babádnak szüksége van rád. Ez ilyen egyszerű (és ilyen nehéz).

Visszavágytam a múltba

Erősen dolgoznak bennem a félelmeim, az aggodalmaim, a bizonytalanság és ha másért nem is lenne érdemes fellátogatni az anyafórumokra – már csak azért, hogy tudassam magammal, hogy nem vagyok egyedül, a problémám nemegyedi és ekkor tudtam igazán annak örülni, hogy nem vagyok más. Átlagos gondolataim, gondjaim vannak. A túlterheltség átlagos, a vágy, hogy annak dacára, hogy mindened a gyermeked, jó lenne egyszer ismét „felelőtlenül” hátra hagyni a mosatlant, meginni egy üveg bort, sokáig aludni másnap, random gyorskaját enni és csak magamért felelni. Rá kellett jönnöm, ez normális.

Sírás majd nevetés

Előfordult, öleltem a fiamat és közben potyogtak a könnyeim. Öröm vagy a bánat könnyei? A fent említettek hiányában sem vagyok bánatos, mert a kezemben tartom a fiamat, aki belőlem született, én táplálom, én vigyázok rá. Szüntelen kölcsönhatásban élünk, részben egymásra vagyunk utalva . egyelőre ő jobban rám, mint én rá. Minden lépésem hozzá igazodik, minden idegszálam ráösszpontosul, minden cselekvésem végcélja, hogy ő boldog legyen.

Nyomás alatt

Az, hogy a környezetem, mennyivel jobban tud mindent, mint én, azután derült ki, hogy a fiamat világra hoztam. Önkénytelen elvárásokat állítottam magam elé, ami valójában nekik szólt. Mert úgy hittem, azt feltételezik, hogy meg tudom oldani, mert meg kell tudnom oldani. Mindeközben, hogy legbelül két pont között cikázik a bizonytalanság talaján, nekem nyugodtnak és kompetensnek kellene éreznem magam – szerintük.

Csak nekem hiányzik?

Az énidő megfogyatkozik, vagy meg is szűnik létezni egy időre. Ennek hiányát erősen megéreztem és nem tudtam, hogyan viszonyuljak magamhoz, hogyan szeressem, ápoljam magam, ha egyszerűen nem adja ki most a lépés? Pedig tudtam, hogy csak akkor tudom boldoggá tenni a fiamat, ha én magam is jól érzem magam a bőrömben.

Egy új érzés

A korábban említett könny, ismerős? Amikor fáradt vagy, kimerült, de nincs időd pihenni? Kezedben tartod a babádat és a jelenléte arra emlékeztet, hogy megéri csinálni. Bátorrá, erőssé, egyedülállóvá tesz és csak annyit vár el cserébe, hogy gondoskodj róla. A szemében ott él a feltétel nélküli szeretet és ez az érzés magába bolondít.

Három az egyben

Ha eddig nem is tanultam volna meg, az anyaság ráébresztett, hogy megesik, hogy a valóság köszönöviszonyban sincs   valósággal, hogy nem lehet eléggé felkészülni és hogy az élet mindig tele van váratlan fordulatokkal, amikhez alkalmazkodni kell. Alkalmazkodni hozzá, jelen lenni, támogatni, éreztetni vele, hogy fontos a számomra, megnyugtatni, amikor sír és nevettetni, amikor ébren van. Érzed, hogy te, a férjed és ő egyek vagytok, egy család vagytok.

Ez is el fog múlni

Hihetetlen számomra belegondolni abba, hogy az én testem hat az övére, az övé az enyémre, a szívverésünk összecseng, az immunrendszerem továbbra is védi őt. Sőt, a korábban említett elhagyott énidőmben is megkérdőjelezem, nem e kellene mellette lennem, mert mágnesként vonz. Tudom, érzem, hogy lesz ennél is jobb, hogy nincsenek jó vagy rossz érzések. Hanem csak érzések vannak. És ami a legmegnyugtatóbb az egészben, hogy semmi sem állandó, folyamatos változásban vagyunk, így, ha most lent vagy, fent leszel.

Szabadesés

Megtanított az anyaság eddigi szakasza, hogy az önátadás képessége az erősségem, nem pedig gyengeségem. Az önátadás azt jelenti, hogy teljes meggyőződéssel bízok a képességeimben és az ösztöneimben. Az önátadás azt jelenti, hogy olyan mélyen hiszek magamban, hogy képes vagyok becsukni a szemem, és szabadon zuhanni az újdonságokba és a titokzatosságba, abban a tudatban, hogy... bármi történjék is... el fogom kapni magam.

Engedj teret az újnak

Megtanultam elengedni a szégyenérzetet, amikos bevallom akár csak magam előtt, hogy elfáradtam, hogy idő kéne, hogy új erőre kapjak. Aztán ránézek a fiamra, az egyetlen dologra a férjemen kívül, ami igazán boldoggá tesz és nincs több kétségem. A nap végére csupán egy dolgot mondanék nektek, dolog, amit szeretnék, ha ma megtennétek, hogy gondoskodjatok magatokról. Nem számít, milyen jelentéktelennek tűnő gondolat most az, ami boldoggá tenne. Igyatok egy pohár vizet vagy egy csésze meleg teát a kedvenc ízetekkel. Ejtsetek meg egy sétát, szellőztessétek ki a fejeteket, teremtsetek új gondolatokat.