Amire nem számítottam

Aztán jöttek a szokásos ultrahangok meg vérvételek sorozatai, amit nehezen viseltem, de úgy voltam vele, hogy a Babámért mindent! A terhességem végig nyugodt, boldog, gondtalan volt, amíg el nem mentem a 18. héten – a 18-22 hét között kötelező! - az ultrahangra. Reggel bementem a ,,királyi város" nővédelmi központjába a beutalóért, ahol az igen ,tapasztalt" doki megultrahangozott, és azt mondta ,,jól van kismama, szépen fejlődik a kisbaba, minden rendben".

Ezután boldogan, hogy minden rendben, elmentem a kórházba a magánorvosomhoz, mert akkorra beszéltük meg, hogy ő is meg szeretne ultrahangozni. Elkezdte a dokim nézni a babát hosszasan, és azt mondta, amire nem számítottam: nagy baj van, menjek fel Pestre, az I.-es számú Női Klinikára, genetikai ultrahangra, mert úgy látja, hogy a baba fejében a tágulat nagyobb a kelleténél. Ez pedig vízfejűségre utal, de nézessük meg inkább.

Nagy nehezen, kitartó telefonálás után értem el a Klinikát, végre másnap felvették a telefont, de a következő hétre kaptam csak időpontot. Ott az ultrahang-vizsgálat után semmit nem mondtak, ami őrjítő volt, csak közölték, hogy jöjjünk vissza két nap múlva magzatvízvételre. El is mentünk, de mikor bekerültem, a docens azt mondta: biztos vízfejű lenne a Babám, és szerinte ne tartsam meg, a magzatvízvétel itt már felesleges.

Ott álltunk teljesen összetörve. Meg kell a babát szülnöm, mert csak így veszik el! Belementünk, mert nem szerettünk volna beteg babát. Amikor eldöntöttük, hogy nem tartjuk meg, mondtam a docensnek, hogy itt szeretnék szülni, így másnapra szerzett nekem szobát, és befeküdhettem. A pesti kórházban nagyon jó volt a szoba, háromágyas, hűtővel, tiszta zuhanyzóval, wc-vel. A nővérek, szülésznők, orvosok kedvesek voltak végig.

Amikor befeküdtem, aznap már megkaptam a fájássegítő-beöntésszerű valamit, ami nagyon kellemetlen volt, de a neheze csak ezután következett. Másnap reggel 7:30-kor levittek a szülőszobára. A párom szerencsére majdnem végig bent lehetett, mert nem bírtam volna ki nélküle. Egész nap vajúdtam, kaptam vagy 4 infúziót, amitől azt hittem, megőrülök, annyira fájt. A szülésznő többször bejött és segített mindenben, de nehezen tágultam sajnos, ezért végül, este fél 7-kor a doktor elcsípte a magzatburkot. Ettől megkönnyebbültem kicsit, de utána már gyorsan ment minden, persze, segítettek is. Sajnos, a kisfiam beteg volt, ezt a boncolás is kimutatta. Ezek után megígértem magamnak, hogy csak Pesten szülök, ott az orvosok is jobban odafigyelnek, segítőkészebbek, és a körülmények is normálisabbak.

Egy jó tanács a leendő Kismamáknak: inkább nézessék meg a babát minimum két orvossal, hogy minden rendben van-e, hiszen „több szem többet lát", és az adatoknak nézzenek utána. Nálam is csak ezen múlt, hogy kiderült, és ezt mi is nehezen értettük meg. Azért írtam le a történetem, hogy lássa mindenki, mennyire figyelmetlenek lehetnek az orvosok, tisztelet a kivételnek. Jövőre újra próbálkozunk, remélem, sikerül teherbe esnem, mert nagyon szeretnénk már kisbabát.