A Te történeted: Meggybefőtt és orvosság

A nagy már kétéves volt, a középső meg egy sem. Margit néni imádott átjárni hozzánk babázni, meg beszélgetni. Egyedül volt, de soha nem unatkozott. Közös programokat hoztunk össze, és azt is mondhatom, közös konyhát, háztartást vittünk.

Megértettem, hogy a természet mindent megad az embernek, a túléléshez. Amikor virágzott a bodza, azt szedtük, eső után őzláb gombát kerestünk az erdőben, ősszel meg csipkebogyót és mást is, ezért volt nekem saját teám mindenféléből. Szárítottuk.

Kivette a kezemből a gyógyszertári köptetőket, kidobta és megtanított hagymateát főzni, az igazit: hagyma főzve, cukor karamellizálva, saját magunk által szárított édes akácot, is tettünk bele az illata és az íze kedvéért. Ritkán voltak betegek a lányok. Ették a gyenge reszelt sárgarépát, citrommal és jó sok fokhagymával, csepp olajjal, persze pirítósra.

Ő tanított meg eltenni a gyümölcsöt, zöldséget. Istenem, azok a ribizli szörpök! A száz kiló lecsó, amit anyuval közösen tettünk el, meg töltött paprikát, aztán télen csak leemeltük a polcról. Ráértem mert gyesen voltam.

Együtt mentünk a piacra meggyért is. Mindegyiket kipróbálta és alkudott is, mert azt is nagyon jól tudott. Tettünk el lekvárnak, szörpnek és befőttnek is. Ő ajánlotta, hogy legyen nekem rumos is, mert az milyen finom és jó a sütibe is.

Belementem. Az nem igazi háztartás, ahol nincs legalább két üveg rumos is a polcon - magyarázta. Aztán jól elfelejtettem.

És jött a tél, egyre gyakrabban kellett hagymateát főzni köhögésre, a nagy beteg lett, gennyes volt a mandulája és az istennek nem akarta megenni a kanalast, mert rossz íze volt. Gondoltam van még két vagy három üveg meggyem, annak a levével biztos menni fog.

Felbontottam, belekevertem a gyógyszert és úgy bekapta, mint a huzat, még kért is. Csak ette, csak ette.
Én meg örültem, mert már igen satnya volt a gyerek, meg étvágytalan, a teát is tuszkolni kellett bele, pedig nagyon finom volt, már a hagymatea. Aztán egyszer csak elkezdett vigyorogni, nem bírta abbahagyni, már a földön fetrengett és nagyon, igen nagyon furcsán viselkedett. Aztán egyszer csak bealudt, mint akit fejbe vágtak.

Gyorsan mosogatni kezdtem, és nem tudtam mit kezdeni azzal a három-négy kanálnyi befőttel, amit meghagyott, utálom, ha emiatt nincs elmosogatva rendesen, ezért gyorsan bekanalaztam a maradékot. Akkor esett le a tantusz!

Berúgattam a lányomat! Kétéves volt! Az alkoholosat adtam neki oda, az igazság az, hogy teljesen elfelejtkeztem arról, hogy egy ilyen is volt a polcon.

Rémülten hívtam anyut, mégis egészségügyes, most mi a frászkarikát tegyek? Vigyorgott a telefonba. Hagyjam aludni és viseljem el, ha ébredés után jön majd a macskajaj. Ha már.

Zizi