8 gondolat, ami megfordulhat egy kismama fejében a vajúdás közben
Mint mindent az életben; a szülést is egészen különbözőképpen éljük meg, mi nők. Millió és egy dologtól függ, hogy inkább a határtalan boldogság, vagy épp az örömmel vegyes teljes kétségbe esés és pánik uralja a terhesség 9 hónapját és a vajúdás pillanatait. Sokszor még olyan dolgok is megfordulnak a fejünkben, amit előre nem is sejtenénk…
Van, aki élete legszebb és legizgalmasabb háromnegyed éveként tekint vissza a várandósságra, alig szed fel pár kilót és szinte nem is vizesedik, míg mások folyton puffadnak, érzékenyek, nyűgösek és alig várják, hogy kipottyanjon a csöppség. Ám, minden esetre, amíg a saját bőrödön nem tapasztalod, nem tudod megjósolni, Rád milyen hatással lesznek a hormonális változások, a növekvő pocakod és az egyéb, a bébi kihordásával járó „mellékhatások”. Azt pedig végképp nem tudhatod, hogy a szülés óráit hogyan fogok viselni…
Ahogy a hormonjaid, a gondolataid is cikázhatnak, az egészen pesszimista hangulattól a kicsattanó jókedvig, mindenféle emóció megjelenhet Benned, akár egyszerre, vagy közvetlenül egymás után; váltakozva. Ez teljesen oké! Összeszedtük, hogy mik azok az érzések, kételyek, amik a kismamákat leggyakrabban „elöntik”a szülőszobában.
Íme, a top 8 gondolat:
- Tökéletesen fel vagyok készülve a szülésre!
Egyes kismamákból az összehúzódások egyfajta eufórikus állapotot váltanak ki, az az érzésük támad, hogy az elmúlt hetek-hónapok nehézségeit leküzdve, a terhesség végéhez közeledve, mindenre képesek; minden rendben lesz!
- Egyáltalán nem állok még készen az anyaságra!
Sok leendő anyuka viszont pont az ellenkezőjével szembesül a szülés előtti percekben: meg van róla győződve, hogy egyáltalán nem áll készen egy kisember gondozására, felnevelésére, és bár már hetekkel a szülés előtt szerette volna kézbe fogni a kisbabáját, most hirtelen bármit megtenne azért, hogy még egy kicsit bent maradjon. Ez a kétely azonnal szertefoszlik, ahogy megpillantod a picit!
- Nem tudom megcsinálni!
Amikor az első erősebb összehúzódások jelentkeznek, sok kismama teljesen pánikba esik, hogy nem fogja tudni végig csinálni a szülést. S bár az effajta kínok teljesen szokatlanok és semmihez sem mérhetőek, biztosíthatunk róla, hogy teljesen normálisak és a nők évezredek óta sikeresen bánnak el velük!
- Erős nő vagyok és bármit kibírok!
Hát igen: a „szerencsésebbeket” pedig pont, hogy egyfajta adrenalinlökettel tölt fel az a hihetetlen fájdalom, ami a vajúdás során éri őket, és szinte szuperhősnőként üvöltenék a világba, hogy „meg tudom csinálni!”.
- Teljesen kezelhető ez a fájdalom!
Olyan széles skálán mozog a szülés közbeni fájdalom mértéke, hogy míg egyesek kibírhatatlan szenvedésről, mások – bár nagyon ritka esetben – orgazmus-közeli állapotról számolnak be. Ki tudja, lehet, te is ez utóbbiak táborát erősíted majd.
- Ez sokkal fájdalmasabb, mint azt valaha is gondoltam!
Ha esetleg mégis az előbbiek (a kibírhatatlan szenvedést átélő anyukák) körébe tartozol, gondolj mindig arra, hogy ennek a kínnak célja van: minden nehéz pillanattal közelebb kerülsz ahhoz a csodához, hogy végre kézbe foghasd a gyermeked!
- Takarodjon mindenki a szobából!!
Míg néhány terhes nőt tökéletesen megnyugtat, ha a párjuk vagy a legkedvesebb barátnőjük körében tölthetik ezeket a perceket, mások, bár előre megtervezik, mennyire jó lesz, ha a férjük is bent lesz a szülőszobában, az utolsó órákban kiküldik őket – mindegyik eset teljesen normális! Tedd azt, amit akkor és ott érzel!
- Az sem érdekel, ki látja, mi folyik itt, hogyan viselkedem!
Az is előfordulhat, hogy te éppenséggel abba a csoportba tartozol, akik számára totálisan megszűnik a külvilág, a vajúdás perceiben és utólag szinte képtelenek visszaemlékezni rá, kik vettékőket körül a kórházban; csak egy volt a fontos, hogy végre megszüljék és a karjukban tarthassák a pocaklakót!
Ne félj, bármit is történik majd az utolsó órákban – percekben, nem kell szégyenkezned miatta, hiszen életed egyik legfontosabb „küldetését” hajtod végre éppen: bármit tehetsz közben, ami ösztönösen jön Belőled, senki nem fog elítélni miatta!
Plézer Panna, 2018. február 26.
