6 bölcsesség az anyaságról – gyermeki szemmel

Emlékezz vissza…

Az életben rengeteg mindennel vagyunk úgy, hogy egészen máshogy látjuk, amikor mi állunk a középpontjában, és amikor külső szemlélőként nézzük. Olykor az anyaság is ilyen. Pedig ahhoz, hogy tudjuk, milyen jó anyának lenni, mi lenne a helyes döntés adott helyzetben, semmi más nem kellene tennünk, mint egy pillanatra (persze a legtöbb esetben egyszerűen nincs még egy pillanat időd se kikapcsolni) behunyni a szemünket és visszaemlékezni: nekünk, gyermekként hogy volt/lett volna jó.

Hiszen gyerkőceink nézőpontja egészen más: mások a fontossági sorrend elemei, más az értékrendjük (sokkal tisztább, ösztönösebb, „anyagiatlanabb”), jóval intuitívabbak, és nem spirázzák túl a dolgokat. Tehát amikor valami hiper-szuper mama-ideálnak akarunk megfelelni, az nem róluk szól, hanem a külvilágról és a bennünk mélyen rejtőző félelmekről.

Milyen lehet egy gyermek fejével az anyaság?

Most megkíséreltük összegyűjteni azokat az alapigazságokat, amiket jó, ha naponta elolvasol és ismételgetsz, és akkor talán megszabadulhatsz egy jó adag bűntudattól és fölösleges túlteljesítési kényszertől:

1. A lurkókat nem érdeklik az „apró részletek”. Hogy mit értünk ez alatt? A még nagyon is a szívükkel gondolkodó kisembereket nem érdekli, ha kupi van a lakásban, vagy vasalatlanok a cuccok olykor-olykor, nem figyelik, hogy márkás holmi van-e rajtad (vagy rajtuk). Ennél sokkal fontosabb, hogy a szeretet légköre lengje át az otthonotokat és hogy sokat játszatok, nevessetek. (Ez az üzenet a workaholic szülőknek szól főként!)
2. Humor, humor, humor. A humorérzék, az önkritika és egy leheletnyi cinizmus nélkül nem létezik a sikeres/boldog gyermeknevelés. Hiszen szülőként annyira sokszor kerülünk nevetséges helyzetbe, hogy ha mindig komolyan vennénk magunkat, hamar összedőlne a világ. A porontyok nem arra fognak emlékezni a cikis helyzetekből, hogy milyen megalázó volt, hanem hogy milyen jót szórakoztatok. (Emlékezz majd vissza Te is így!)
3. Magunk ápolása legyen minimum egyenértékű a kicsik ellátásával, gondozásával. Hiszen, ha mi nem vagyunk „okésak”, akkor nem tudunk 100%-osan gondoskodni másokról. És ők is megérzik ezt.
4. Az anyagi dolgok adta örömöt mindig felülmúlják a közös élmények boldog pillanatai! Ha teheted, csak a legszükségesebb tárgyakkal lásd el lurkódat, és a játékok, ruhák halmozása helyett mindig legyetek mozgásban. A fejlődésben lévő gyermekek világképe az által tágul, hogy minél több helyet megismernek. Minden évszaknak megvannak a maga szépségei: a nyár a strandok felfedezéséről szól, most pedig következik az ősz, ami a természetben való kirándulások, nagy séták ideje. Nem feltétlenül kell költséges programokat választanotok, nézzetek ki turista útvonalakat, utazzatok el szomszédos városokba csavarogni. (Nekem ez volt a kedvenc időtöltésem kiskoromban.)
5. Lépj ki az „anyaság komfortzónájából”! Nem azt mondjuk, hogy hajmeresztően veszélyes dolgokat agyalj ki, egyszerűen csak légy laza, és próbáljatok ki új helyzeteket. Ilyen apróságok is számítanak, mint például, hogy gurulj le Te is a gyerekkel a domboldalról, ugorj Vele együtt a pocsolyába, és néha egy kis játék az étellel is belefér. Az életben sokszor a legmurisabb szituációk az ilyen kis apró pimaszságokból fakadnak. (Légy gyerekebb a gyerekednél, ez megfiatalít Téged is!)
6. Engedd meg szemed fényének, hogy tanítson téged! A gyerkőcök fantáziája nem ismer határokat. Engedd, hogy új játékokat találjon ki, rakjátok össze együtt a szabályokat. Néha felnőttes kérdésekbe is bevonhatod, egészen meglepő segítséget tud nyújtani egy friss, korlátok nélküli gondolkodású apróság, a mi beragadt, sémákban való látásmódunkhoz képest!

            Kérdezd meg a fiad/lányod, hogy mit gondol rólad! Mit gondol arról, milyen szülőnek lenni, ő mit csinálna másképpen – ez a legegyszerűbb módja annak, hogy változni tudj és tanulj!