5 ok, amiért az édesanyád vagyok inkább, mint a pajtásod

Az anyaság (és a szülőség) nagy része belülről, ösztönösen jön, de mindeközben rengeteg olyan eset is adódik, amikor igenis tudatosan, jól átgondolva cselekszünk így vagy úgy. Azt hiszem, nem lehet senkit bekategorizálni, felcímkézi, milyen anyuka; jó anya, rossz anya, laza anyuka, szigorú szülő… de azért bizonyos tendenciák felállíthatók, és még ha olykor nagyon nehéz is, muszáj következetesnek lennünk, és tartani magunkat ahhoz a képhez, amit kialakítottunk magunkról.

Nos, ez a kép számomra mindig is a középutat kereső, de ha kell, inkább szigorú, mintsem elnéző, mindent megengedő anyuka volt. Ezer és egy hisztin, balhén, feleselésen mentünk keresztül a két fiammal, de én akkor is kitartok e mellett az ideál mellett. Hogy miért? Elmondom…

1. „Nem vagyok a haverod, de még csak ahhoz hasonló sem.” Amikor a lurkód még csak 5-6 éves, könnyű nem összemosni a határt; függ Tőled, gondoskodsz Róla. Azonban később, kamaszkorban, sokan azt remélik, hogy ha laza haverként viselkednek a gyerkőcükkel, akkor az majd bevonja őket a magánéletébe és elmond nekik minden titkot. De ez nem fog megtörténni, és nem is kell, hogy megtörténjen. Az eltávolodás teljesen normális, a tekintélyed megtartása pedig fontos.
2. Lehet, hogy nem tartasz menő anyának, de nem baj; nem is azért vagyok itt az életedben, hogy az legyek, hanem azért, hogy Belőled rendes pasit neveljek. A rendes alatt pedig azt értem, hogy tiszteld a nőket, udvarias, őszinte, tisztességes férfi cseperedjen Belőled. Ha a haverod lennék, ezeket biztos, hogy nem tanulnád meg tőlem. Nem baj, ha néha utálsz; egyszer hálás leszel nekem.
3. A férjem (és valljuk be, általában véve, az apukák) sokkal lazábban vesz mindent, néha túl lazán. Most gondolj bele, mit érnénk el, ha mindketten ezt a mentalitást követnénk? Muszáj egyikünknek egy picit szigorúbbnak, olykor zsémbesnek lennie ahhoz, hogy a gyerek végre felöltözzön, rendet tegyen maga után, elinduljunk és időben odaérjünk a megbeszélt programokra, bölcsibe, oviba, suliba. Egyébként szakértők szerint a vitázás, civakodás is hasznos; működik.
4. A kis kópék messziről „kiszagolják” a kedves, cuki anya-stílust, és akármilyen rosszul is hangzik, bizony gyakran visszaélnek vele. De ne aggódj, a legtöbben így kezdjük, engedékenyek és elnézőek vagyunk, aztán gyakorlatilag az első pofonnál hangnemet változtatunk.
5. Az előző ponthoz kapcsolódva szeretném kihangsúlyozni, hogy – főleg a fiúk esetében- a kedves, megengedő hangnem hosszú távon ahhoz vezet, hogy a gyerkőcök mini manipulátorokká válnak, kiismerve a gyengeségeidet, és egy szép napon arra eszmélsz, hogy hazugságot hazugság követ. Ezt biztos, hogy nem fogom hagyni!

            Ne aggódj, aranyosnak, kedvesnek, engedékenynek ott vannak a nagyszülők! Ha most még nem is hiszed, de a gyerkőceid egyszer hálásak lesznek (én olyan 25 éves korom körül értettem meg, miért is volt olyan jó, hogy kicsit szigorúbban neveltek), hogy a habitusodnak köszönhetően az élet minden területén megállják a helyüket.