10 dolog, amire az anyukák NEM képesek

Rendesen jóllakni

Kicsi fiaim vannak, az egyiket még etetni kell, a másiknak meg be-besegíteni. Így az én rendes étkezésem általában háttérbe szorul. Legtöbbször a gyerekek maradékát kapom be... Mondjuk, mostanság már az én adagomat is kikészítem, hogy meglegyen az „együtt eszünk”-varázs, de nincs abban semmi varázslatos, hogy hidegen eszem a rakott kelt…

Enni úgy, hogy mindkét kezemben evőeszköz van

Az első pontból kiindulva ez nekem csak akkor sikerül, ha egyedül eszem. Ergo: a kicsik már alszanak, vagy nincsenek itthon, vagy egy étteremben ülök.

Kényelmesen lezuhanyozni

Vagy mindösszesen 2 percem van rá, vagy közönségem is van.

Elmerülni a kádban

A gyerekeim születése előtt óriás pancsoló voltam. Most már sajnálom rá az időt, havonta 1-2 alkalommal szoktam elmerülni a habokban, helyette inkább a gyorsabb zuhanyt és a mielőbbi lefekvést választom. Egy friss sztori erről: a minap volt segítségem, így este programot szerveztünk a párommal, gondoltam, itt az alkalom, lazítok egyet, engedek egy kád forró vizet. Nem akarom túldrámázni, de tényleg rákészültem, megadtam a módját: fürdőolajjal, fürdőbombával, minden ilyen kényeztető cuccal, ami egyébként ott pihen a fiókomban. Nem túlzok, épphogy beültem a habok közé, jött a nagyfiam, hogy „kakilni kell!”, és mivel őt árnyékként követi a kicsi, így kb. 20 másodperc múlva már ő is a bilin trónolt, mert persze neki is jön a „kakiiii”. (Egyébként is, rajta még pelus van…). Miután Marci végzett, tiszta habosan kiszálltam a kádból, kitöröltem a popóját, majd visszaültem, gondoltam ennyi volt a megszakítás, kezembe vettem a könyvemet, és hátradőltem. De a fiúk megirigyelték tőlem a teli kád vizet, és „Juj, anya, mennyi habod van!” felkiáltással, lábujjhegyen állva, könyékig pancsoltak a vizemben. Aztán ismét kiszálltam, és kitessékeltem őket. Kis sírást hallottam az ajtó előtt, ami pont elég volt ahhoz, hogy elmenjen kedvem a locsi-pocsitól… (Az esti fürdésnél viszont ők is óriási habot kaptak.)
 

Egyedül pisilni

Mióta önjáróak a gyerekeim, csak lopva tudok egyedül pisilni. Vagy ha alszanak. Ellenkező esetben, ha észreveszik, hogy leléptem a fürdőszobába, már ott is vannak, főleg a kicsi, aki mellém teszi a bilijét, és ő is odakuporodik. Mindezt pelusban ugyebár… Párszor lekaptam róla a pelust, és akkor jól elidőztünk a vécén, 1-2 alkalommal volt eredménye is… Azóta persze a bilizős kedve hatványozottabb.

Egyedül megenni egy EGÉSZ sütit vagy csokit

Max, ha titokban (t)eszem… akkor az enyém lehet mind!

Forró kávét inni

Itthon soha, de tényleg soha nem tudom melegen meginni a kávémat. Talán egy étteremben még sikerülhet, de ott pedig épp az ellenkezője történik, az étkezés végén a gyerekek már türelmetlenek, és alig bírnak egy helyben maradni, általában gyorsan felhörpintem a forró kávémat, és jól szétégetem az egész számat… Inkább marad a hideg kávé, annak legalább élvezem az ízét.

Mélyen aludni

Mióta gyerekeim vannak, szinte éberen alszom. Minden rezdülésre, zörrenésre ébredek.

A gyerekzenét kikapcsolni a kocsiban

Ha nincsenek velem a fiúk, sokszor már kilométerek és hosszú percek múlva veszem észre, hogy az Alma együttes vagy Halász Judit énekel nekem… És én velük együtt!

Kiesni az anyaszerepből

Gyerekmentes estén, kisgyermekes anyukák gyermekeikről mutogatnak egymásnak fényképeket – kakis, alvós (nem alvós), ovis, sulis sztorikkal kísérve… Az megvan, amikor egyedül vásárolsz, és automatikusan ringatod a bevásárlókocsit? Nekem meg... De mégis mit várok? Nehogy felsírjon a tej? Olyan is volt már velem, hogy egy drogériában a hónom alá csaptam egy csomag pelust, majd a következő pillanatban ösztönösen elkezdtem vele rugózni, sőt, még a gyerekeim kedvenc dörmögő-mormogó hangját is ütemesen adtam mellé… (Ekkor mondjuk hangosan felröhögtem!)