"A gyerek lelke nehezebben javítható, mint a fogai!" – egy pedagógus anyuka a cumi elvételéről
A cumizásról való leszoktatásról, és a cumi gyors és hirtelen teljes elvételéről beszélgettünk B. Szirtes Dóra Montessori pedagógussal, az ÖsztönAnyu alapítójával.
Zubor ’IgenAnya’ Rozi írása.
Háromból kettő gyerekem cumizott. Az egyik nagy cumis volt, a másik észre sem vette, hogy abbahagyta (de mi sem :D ), a harmadik hallani se akart a cumiról. Egyiket se kényszerítettem, se a rászokásra, sem a leszokásra. Mondhatni: így alakult. Persze ettől függetlenül a cumitól való megválás érzékeny időszak volt, akár csak a szoptatás befejezése. Ilyenkor ősszel, a bölcsi, de leginkább az ovi megkezdésekor sokaknál aktuális a kérdés. Sok intézmény kéri a szülőket a cumizás befejezésére, vagy jobb esetben csak az alváshoz történő lecsökkentésére.
A szülőknek hirtelen kéne elválasztani gyermeküket egy olyan tárgytól, ami addig állandó szereplője, fontos szerepet betöltő kísérője volt az életüknek. Mit javasol a szakértő? Hogyan váljunk meg a cumitól? Hogyan szoktassuk le gyermekünket? Milyen következménye lehet a nem megfelelő időben történő, radikáis, hirtelen és teljes cumi elvételnek? B. Szirtes Dóra, Montessori pedagógus, az ÖsztönAnyu alapítója osztotta meg velünk tapasztalatait, tanácsait.
„Érdemes azzal kezdeni, hogy mi is valójában a cumizás. Erről ugyanis a legtöbben elfeledkeznek, hogy ez egy megnyugtató technika, amit akkor csinál a gyerek, amikor diszkomfort érzete van. Tehát ha azt szeretnénk, hogy ne nyúljon a cumihoz, akkor a feladatunk megelőzni a diszkomfortot. Egyszerűnek hangzik, de valójában nem az.” - kezdte a szakember, aki szerint a kulcsa az egésznek az, hogy figyeljük a gyermekünk jelzéseit és a megfelelő időben reagáljunk.
Éppen ezért Dóra nem javasolja a váratlan és gyors elválasztást. „Van persze olyan gyerek, akinél működik, hogy egyik napról a másikra elvesszük a cumit és többé nem adunk neki. A többségnél viszont nem. Amíg a gyerek ugyanis nem tanulja meg, hogy bizonyos szituációkban mi lehet a megoldás, addig neki csak az számít, hogy legyen valami, amivel megnyugtatja magát.
A gyerekek pedig nagyon rugalmasak. Ha elveszed hirtelen a cumit akkor, amikor még nem áll rá készen, a gyerek meg fogja szokni, hiszen nincs más választása. Cserébe viszont el fog helyette kezdeni valami mást. Ilyenkor jön az ujjszopás, a hajtekergetés, a körömrágás, a bőrtépegetés, a szájrágcsálás.”
- folytatta a szakember, aki szerint a szülők többsége a cumira egy tárgyként gondol, amely felett kontrolljuk van. A hajtekergetés ellen viszont nincs. Kivéve, ha levágjuk a gyerek haját. De talán nem szorul magyarázatra, miért hasztalan elmenni ilyen irányba már a körömrágás vagy az ujjszopás esetében...
Ebben sem, mint oly sok más, gyermekeket érintő témában sem lehet, és nem is szabad általános tanácsot adni. Minden gyerek más, minden eset más. Az viszont mindannyiuk esetében igaz, hogy a diszkomfort érzetet meg kell tanulniuk, meg kell szokniuk. Nem kellemes folyamat, egy felnőtt számára sem, hát még egy három-négyéves számára. De elkerülhetetlen. Ahogy megtanítani őket a diszkomforttal járó helyzetek megoldására is.
„Kezdjük azzal, hogy megmutatjuk nekik: a pánik helyzetben nem kell azonnal a cumi. Vezessünk be elé egy lépést, mutassuk meg, hogy létezik más megoldás is, mint rögtön bekapni a cumit. Vegyünk egy példát: a gyermek elesik, fájdalma van, lelkileg össze van törve, tehetetlenséget érez, diszkomfort érzete van, megijed. A legtöbb gyerek megijed az eleséstől, olyannyira, hogy képesek sokkal többet sírni az ijedtség, mint a fájdalom miatt. Ezért fontos, hogy először a gyerek lelkét tegyük helyre. Persze miután megbizonyosodtunk arról, hogy a sérülés nem igényel azonnali, akár orvosi beavatkozást. Ezt követően viszont először nyugtassuk meg a gyermeket, majd mutassunk megoldásokat. Például lehet nálunk ilyen esetekre egy "varázskrém", egy "csoda spray" , esetleg egy cuki sebtapasz. És ha ilyen nincs is nálunk, egy anyai puszi vagy egy apai ölelés biztos, hogy mindig kéznél van. Pár alkalom után pedig a gyermek tudni fogja, mit kell tenni, mi a megoldás, és még ha az elején végül mégis kéri a cumit, pár alkalom után már eljuthatunk odáig, hogy elhagyható, talán nem is jut eszébe.”
Az ÖsztönAnya alapítója hozzátette: tudja, hogy nagyon nehéz dolguk van a szülőknek, mivel sok intézményben hirtelen és teljesen kérik a beszoktatáskor a cumi elhagyását. Bár szerencsére ő maga is ismer pozitív és megértő ellenpéldákat, ahol az óvodapedagógusok alváshoz engedélyezik az ovi elején a cumizást. Ám ezen kívül ott vannak még a fogorvosok vagy a logopédusok, akik szakmájukból adódóan, szintén érthető módon a cumi mielőbbi, akár azonnali elhagyását fogják javasolni a szülőknek.
„A gyerek lelke nehezebben javítható, mint a fogai! Egy rosszkor elvett cumi, egy nem megfelelő leszoktatási folyamat nagyobb kár tud lenni, mint az, hogy pösze a gyerek. Az könnyebben orvosolható.”
- mondta Dóra, aki azt javasolja a szülőknek, hogy figyeljenek gyermekeikre, azok jelzéseire. Hogy mikor, milyen szituációkban kérik a cumit. Ha megérkezünk egy új helyre? Ha álmos? Ha éhes? Ez a jövőben nagy segítséget jelenthet.
Ezen kívül a szakember nem győzi kihangsúlyozni a megfelelő idő biztosítását a cumi elhagyásához. „Ha van egy megfelelő íve a cumi elhagyásának, ha nem kell pánikszerűen elhagyni, ha sikerül stabilizálni a gyereket, megszüntetni a diszkomforttal járó okokat, és megoldási stratégiákat adni addigra a kezébe, azaz ha a gyermek tényleg készen áll, akkor akár egy hét is lehet az elválasztás. De lehet, hogy menet közben rájövünk egy csomó szorongást kiváltó okra, ilyen esetben akár három hónapig is elhúzódhat a folyamat.”
A mi egyik cumizós időszakunk egy játékboltban ért véget. Gyermekem hosszú idő óta vágyott már nagyon egy játékra, majd az óvodakezdés előtti nyáron felajánlottuk neki, hogy elmehetünk egy boltba, ahol cumival lehet fizetni a játékokért. Időt adtunk neki, hogy alaposan átgondolja, mérlegeljen, dönthessen. A játékot választotta. Jól döntött ő is, és mi is, traumamentesen búcsúztunk el a cumitól. „Egy szuper szertartás, egy jó búcsú, majd lezárás fontos és szükséges része egy ilyen folyamatnak. De ezt jól kell megválasztani, hogy a gyermek mire cseréli le a cumit. Ez legyen tényleg olyan dolog, ami fontos a számára, amire igazán vágyik. Egyébként legyünk bátran kreatívak: akár elviheti a Mikulás is, ha szereti a Mikulást, vagy »el is adományozhatja« a cumit egy másik gyermeknek, akinek nagy szüksége van rá.” - tette hozzá B. Szirtes Dóra, aki zárásként még egyszer szeretne minden jelenleg és a jövőben érintett szülőt emlékeztetni arra, hogy a cumi elhagyása nem egy minél gyorsabban és/vagy minél előbb elhagyandó dolog. Ha nem időre kell elhagyni, akkor egy sokkal emberibb folyamat tud lenni, traumatizálás nélkül.
„Legyünk elfogadóak, megértőek és türelmesek. Senkiről nem tudok, aki úgy házasodott volna meg, hogy még mindig cumizik...”
Zubor Rozi 'IgenAnya', 2023. szeptember 14.
