Több ezren olvassák azt, amit ez az anya a fotójához írt
Számtalan megosztás, lájk és komment érkezik az egyszerre szomorú és vidám bejegyzésre az anyaságról.
Egy háromgyerekes anyuka megható posztban mesélt az anyaság nehézségeiről és örömeiről egy fotó kapcsán. A fotót a férje készítette róla, és legkisebb gyerekükről, ahogyan egymás mellett fekszenek az ágyban.
És bár a nő általában nem engedi meg, hogy smink és más hasonló dolgok nélkül lefotózzák, most kivételt tett, és a fotót kitette a Facebookra, az alábbi sorok kíséretében.
„Amikor reggel felébredtem, ezt a képet találtam a telefonomon.
Amint látod, most egy gödör fenekén vagyok. A gödörben, amibe azok kerülhetnek, akik egy csecsemőről gondoskodnak. De aznap este a férjem dolga volt, hogy a kicsivel foglalkozzon. És miután kicserélte a pelusát, megetette és lefektette aludni, ezt a képet csempészte rólam és a kislányunkról a telefonomba. (A lányunk valamikor az éjszaka közepén bújt az ágyunkba.)
Általában, ha egy olyan képet látok magamról, amin nem pózolok, sosem rakom ki. És általában ideges leszek arra, aki a képet készítette. De most nem lettem az. Ez a kép más.
Mert az elmúlt pár hét nagyon kemény volt.
El is felejti az ember, hogy egy kisbaba milyen sok munkával jár.
Hogy milyen kimerült leszel, fizikailag, mentálisan és érzelmileg is. Adj még ehhez hozzá két gyereket, és teljesen kipurcansz. Minden. Egyes. Nap.
A napjaim pelenkázással, ringatással, könnyek törlésével, foltok takarításával, mosással, mosogatással és véget nem érő uzsonnázással telnek.
Nem tudok minden nap zuhanyozni. A szemeim felpuffadtak és táskásak a kevés alvástól. A ruháimon valamilyen folt, vagy kaja maradék van. A hajam állandóan egy kontyban. A sminkem pedig nem is létezik.
És ezen a képen látszik mindez. Nem csodálatos, de a legnehezebb munkáról szól a világon: az anyaságról.
Szeretnék örökre emlékezni az életem ezen szakaszára. És ez a kép kell ahhoz, hogy emlékeztessen arra, hogy akkor is amikor a legmélyebb ponton vagy, egy napon majd hiányozni fog mindez.
Nem az ébren töltött éjszakák fognak hiányozni, hanem ahogy fogom a kisgyermekem, és álomba ringatom. Ahogy érzem, hogy a kis mellkasuk megemelkedik ahogy levegőt vesznek, miközben a kis ujjukkal az én ujjamat szorítják.
Nem a kiöntött tej feltakarítása fog hiányozni, hanem az, hogy a koszt amit csinálnak egy kis vízzel és szappannal fel tudom törölni.
Nem fog hiányozni, hogy minden nap fájó nyakkal és háttal kelek fel, mert a gyerekekkel egy ágyban alszom. De egyszer hiányozni fog, hogy nem az ő arcocskájukra ébredek fel reggel. Hiányozni fognak a reggeli ölelések.
Ez egy olyan időszak, amire örökké emlékezni akarok.
Az anyaság időszakát, - ami bár nagyon fárasztó és leterhelő, - nem szeretném soha elfelejteni.
Szóval emlékeztesd a férjed, a feleséged, a partnered. Emlékeztesd őket, hogy csináljanak képeket rólad.
És légy büszke ezekre a képekre.
Mert ezek azok, amikre majd emlékezni akarsz.”
A cikk forrása: szeretlekmagyarorszag.hu
