Te metróznál egy újszülöttel? Most komolyan...
Egyik nap a Londonban élő unokaöcsémmel beszélgettem Skype-on, felcsörögtem, hogy mi van velük, hogy van a felesége, aki gyakorlatilag mindenórás kismama. Szó szót követett, megtudtam, hogy hogyan működik az általuk választott kórházban a szülés, mire lehet számítani, hány napig van benn átlagosan egy komplikációmentes szülés után a kismama a babával, és persze nagy izgalommal telve azt is elmesélte, hogy milyen részletesen megtervezték már a kórházba vezető utat, amit reményük szerint felvázolnak majd az őket szállító taxisnak. Mert, hogy mióta 6 éve kiköltöztek, nincs kocsijuk, hiszen mindketten London üzleti negyedében dolgoznak, így az otthonuk és a munkahelyük közti napi ingázást javarészt tömegközlekedéssel teszik meg.
„Szerencsére nincs olyan messze a kórház, de azért biztos, ami biztos, taxival jövünk-megyünk majd.” – mondta. Bölcs döntés – kontráztam, mire felvilágosított, hogy azért ez nem mindenkinek ilyen egyértelmű. Amikor rákérdeztem, hogy mire gondol ez alatt, elkezdte mesélni egy jóbarátuk és felesége történetét, akikkel odakinn barátkoztak össze, és évek óta közösen járnak már nyaralni is.
„Tudod, ez olyan volt, hogy beléd hasított az a bizonyos érzés: amikor már azt hiszed, hogy kiismertél valakit, hasonló elveket vallotok, szinte mindenben egyetértetek, akkor csinál valami olyasmit, ami valósággal sokkolóan hat rád.” – mondta a történetről, amit elmesélve olyan volt az ábrázata, mint aki még azóta sem tért magához. Ez taglózta le annyira Áront:
„Tamással egy cégnél dolgozunk, így hamar megismertük egymást, amikor pedig kiderült, hogy mindkettőnk felesége Debrecenből származik, elkezdtünk közösen is találkozgatni és igazán jó barátság alakult ki köztünk. Szerencsés véletlen, hogy a lányok 3 hónap eltéréssel voltak kiírva a szülésre, így köztük is bőven akadt téma az utóbbi időben is. Panka szült előbb, úgyhogy ez nekünk most kicsit jól is jött, hogy előre megtudhattunk egy-két bennfentes információt a kórházról, ahova mi is megyünk majd. Mondták, hogy minden simán zajlott, a bébi nagyon ügyes volt, gyakorlatilag összesen 5 óra volt, hogy megszületett, vajúdással együtt. Itt úgy van, hogy ha mindent rendben találnak babánál, mamánál egyaránt, akkor 6-12 órán belül haza is lehet menni. Nincsenek olyan kórtermek, mint Magyarországon, csak lefüggönyözött ágyak, mindenki egybe „ömlesztve” fekszik, kissé kaotikus rendszerben. Úgyhogy jobb is minél előbb lelépni. Amikor Tomi mesélte a hazaérésük történetét, a sok pozitív mondat után hirtelen azt hittem nem hallok jól.
„Másnap reggel mondták is, hogy mehetünk haza, Panka összeszedte a cuccaikat, betettük Bogit a kis hordozóba és szépen hazametróztunk...” – Mi van? Metróval mentetek haza? Akartam hirtelen kérdezni, de igazából annyira meglepődtem, hogy nem tudtam mit mondani, csak bólogatni arra, amit mond, az agyam egyszerűen leragadt ennél az infónál. Ezek képesek voltak metrón hazavinni egy alig egynapos csecsemőt, érted? Szerinted ez normális dolog? Elmeséltem otthon Esztinek, aki szintén értetlenül nézett, ezt ő sem gondolta volna róluk soha. Nem azt mondom, hogy ne lehetne egy csecsemővel tömegközlekedni, de azért egy egy napos babát, aki pár órája még benn volt az anyja hasában kitenni a londoni metró minden „szépségének”, azt nagyon durvának érzem. Nem igaz, hogy nem tudtak volna fogni egy taxit, még akkor is, ha csak pár megállóra laknak, könyörgöm!” – mesélte feldúlva unokaöcsém.
Ezeket hallva engem is elgondolkodtatott a dolog: vajon sokan választják ezt nálunk itthon is, hogy mondjuk a SOTÉnál felpattannak a metróra és hazapötyögnek a babával? Bevallom nem ismerek olyat személyesen, aki így tett volna. Nyilván nem mindenkinek van autója, de egy újszülött baba érkezésekor és hazaszállításakor számos lehetőség áll még rendelkezésre: kölcsön lehet kérni egy kocsit, hívni egy taxit, megkérni valakit a családból, hogy vigyen haza, vagy akár gyorsan igénybe venni egy autómegosztó szolgáltatást. A magam részéről nem tudom elképzelni legalábbis, hogy egy újszülöttet kitegyek a metrón, villamoson, buszon való embertömegnek, a lehetséges fertőzésveszélyről nem is beszélve.
Ti mit gondoltok? Belefér az újszülöttel való tömegközlekedés, vagy ti is rendkívül helytelennek tartjátok?
B.F., 2019. február 16.
