Tavasszal családi fotózást tervezel? Készülj fel rá, amennyire csak lehet!

Családi fotózás: alapesetben te bent vagy kint javaslod? Mik erre az ideális időszakok?

Nekem a kültéri fotózások felé húz a szívem. Ott könnyebben oldódnak a gyerekek, több játékos feladatba be lehet őket vonni, legyen az virágszedés, termés gyűjtés vagy akár futóverseny. A tapasztalataim szerint valahogy az egész fotózás könnyedebb, oldottabb attól, hogy levegőn vagyunk. És nem utolsósorban az apukák is kevésbé érzik magukat feszélyezve. Fotósként ráadásul azt is meg kell említenem, hogy varázslatosak a fények is a természetben. A naplementék szerelmese vagyok; szerintem a fényei utánozhatatlan hangulatot kölcsönöznek a képeknek. Ez persze nem jelenti azt, hogy beltéren ne lehetne nagyon szuper hangulatú fotózást tartani, nagyszerű képekkel. Csak ha választani kellene, én a szabadtérit javaslom. Ideális időpont pedig bármikor lehet, amikor a gyerekek nem nyűgösek.

Ruha és kiegészítők: ha már 3-4 ember is szerepel a képen, mi az, amikre szerinted oda kell figyelni a színek tekintetében?

Nagyon fontosnak tartom a harmóniát. Sokszor alábecsülik a ruhák, illetve a kiegészítők szerepét a fotózásokon, pedig rengeteget számítanak. A következő tanácsokat szoktam adni a családoknak:

• lehetőség szerint ne viseljenek feliratos felsőket vagy nagyon apró mintás darabokat. A felirat a legtöbb esetben nem lesz olvasható, az utóbbi pedig zavaró lehet a szemnek a képeken.
• Alapvetően én nagyon szeretem a mintákat, de nem szabad túlzásba esni és nagyon oda kell figyelni az összhangra: nem jó, ha apa kockás ingben van, anya virágos ruhában, a kislány pedig csíkos szoknyában.
• A színeket és fazonokat illetően már jobban lehet variálni, ott a legfontosabb, hogy a stílus egységes maradjon. Nagyon szeretem a föld színeket, a terrakottát, bordót, a téglát, a barna különböző árnyalatait, a mustársárgát, a khakit, a bézst... ezek mind-mind nagyszerűen kombinálhatóak farmerrel is például.
• Szerintem színek és stílusok tekintetében érdemes a helyszínt is figyelembe venni, valamint a fotóstól tanácsot kérni. A legtöbb fotós egyedi szerkesztési stílusban végzi az utómunkát a képeken, így ő fogja a legjobban tudni, hogy mi mutat majd jól a fotóin.

Gyerekekkel, pláne kicsikkel családi fotózás - van valami, ami szerinted segít lekötni őket? Vagy inkább a spontán dolgok híve vagy?

Rengeteg trükk van a tarsolyomban! Például mindig van nálam buborékfújó, ami szuper mentőötlet, vagy ha találunk pitypangot, akkor mindig "elrepítjük az ejtőernyősöket" róla, de nagyon sokszor szagolunk virágokat, gyűjtünk kavicsot, rendezünk ki tud magasabbra ugrani versenyt vagy akár megnézzük, ki a legcsikisebb a családban. A családi fotózás kulcsa szerintem abban rejlik, hogy jól érezzük magunkat. A gyerekek villámgyorsan megunják a beállított fotókat, ráadásul nem biztos, hogy ott a legőszintébb mosolyukat villantják meg. Mindig megpróbálok persze klasszikus, beállított képeket is készíteni, főként a nagyszülők kedvéért, akik számára a lifestyle fotózás legtöbbször ismeretlen fogalom. Viszont ezekből a "mindenki nézzen ide és mosolyogjon" képekből villámgyorsan átváltok a spontán fotókra. Külföldön "storyteller-ként" aposztrofálják magukat a lifestyle, illetve dokumentarista fotósok és ez valóban nagyon találó kifejezés. A fotográfia által valóban fantasztikusan lehet történeteket mesélni.

Tavasszal milyen szép helyszíneket javasolsz ehhez? Van 3-4 konkrét hely, amiket te imádsz?

Tavasszal a cseresznyefa virágzást mindenképp érdemes lesz kihasználni. Ez hazánkban Nagykörűn a leglátványosabb, tervezem is idén, hogy ellátogatok oda. Egyébként főként Budapesten és környékén fotózom, sokat járok a budaörsi Kő-hegyre, Pilisborosjenőre, a Fóti-Somlyóra, valamint a Hármashatárhegyre is. Rengeteg csodás helyszín van hazánkban, legszívesebben az egész országot bejárnám fotós szemmel.

Ha hisztizik egy kisgyerek, mert nincs kedve, fél…mivel veszed rá, hogy hagyja magát fotózni?

A fotózás a gyerekeknek idegen terep. Én is idegen vagyok azok számára, akiket először fotózom. Teljesen természetes, hogy eleinte meg vannak szeppenve, folyamatosan bújnak a szüleikhez vagy épp semmi kedvük az egészhez és ennek hangot is adnak. Ezért legtöbbször általában nem is géppel a kezemben indítok, hanem megpróbálok velük picit beszélgetni, elmondani nekik, hogy mi fog történni, mire számíthatnak. Akadt olyan 4 éves, aki folyamatosan a kezébe temette az arcát, amint elővettem a fényképezőgépet. Azt hittem esélyem sem lesz. Vagy fotóztam olyan 1 éves szülinapost, aki épp aludt a fotózás előtt az autóban és nagyon nyűgösen ébredt. Fogalmam sem lett volna évekkel ezelőtt, hogy ezeket hogyan kezeljem. Szerencsére nekem is született két kislányom, így sokkal könnyebb. Persze vannak, akik ösztönösen értenek a gyerekek nyelvén, de én nem ilyen voltam. Nekem a kislányaim tanították ezt meg és tanítják folyamatosan. A türelmet, a játékosságot és azt, hogy humorral minden könnyebb!