Pierrot: „Kisfiúnk annyit játszhat, amennyit csak akar!” – Milyen gyermeknevelési elveket tart fontosnak a zenész?

Pierro-t a mai húszas, harmincas éveit taposó korosztály többsége a Megasztár zsűrijéből ismeri, míg az eggyel előző generáció a zenész korábbi slágereit kívülről fújja; és a művész „játékfejlesztő arcáról” vélhetőleg jóval kevesebben tudnak.

Pierrot-val, aki civilben két gyerekes apuka és szenvedélyes játéktervező, karácsony alkalmából az ünnepről, a varázslatról, természetesen minket, kisgyerekes szülőket leginkább érintő kérdésről, a gyermeknevelésről beszélgettünk.

- Mint család, teljesen átlagosnak számítunk, így nálunk is nagyjából úgy történik minden, mint más családoknál. Igaz, amint hallom, egyre többen hozzák előre, a reggeli órákra a szentestét, ami számomra nem csak paradoxon, de az ünnep sajátos varázsának a megcsonkítása is egyben. Tudniillik a gyertyagyújtás, a csillagszóró, a díszek csillogása messze nem olyan hangulatos nappali fényben. Mi következetesen tartjuk magunkat a hagyományos esti alkalomhoz, az egész napos csodaváráshoz – mondja Pierrot.

- Az idén a kisfiam meglepő kijelentést tett, miszerint szólnunk kellene az angyaloknak, hogy ő már nagy (6 és fél éves – a szerk.), így neki már ne hozzanak fát és ajándékot, mert azt majd mi együtt fogjuk megoldani. Szóhoz sem jutottunk.
Mindennek pusztán annyi előzménye volt, hogy az elmúlt években azt a magyarázatot ötöltük ki számára a mindenhol látható karácsonyi kellékek indoklására, hogy a gyerekeknek, amíg kicsik és jók, az angyalok hozzák a fát és az ajándékokat, később ez elmarad, és bizony nagyon sokan maguktól folytatják a szép hagyományt. Ez a magyarázat érezhetően megnyugvással töltötte el Matyit – meséli a zenész.

- A kisfiam otthontanuló, és a háztartásunkban nincs tévé. Ezek az ajándékvásárlás tekintetében annyiban releváns szempontok, hogy nagyon kevés olyan befolyásoló tényezővel kell megküzdenünk, ami a szülői szándékainktól eltérően beférkőzik az életünkbe. Matyi túlnyomórészt a mi ajánlásaink alapján játszik és néz filmet, miközben egy kicsit sem mondható el róla, hogy elefántcsonttoronyban él. Egyszerűen bízik bennünk, mert az eddigi ajánlásaink és ritka esetben a lebeszéléseink rendre meggyőzték őt arról, hogy jót akarunk. Ezen túl az elveink szerint annyit játszhat, amennyit csak akar – teszi hozzá.

- Vannak kötelező apróbb feladatai, amivel hozzájárul így-úgy a család mindennapi működéséhez, de alapvetően a célunk az, hogy játssza ki magát, legyen felszabadult és kreatív, és ha valamire kíváncsi, forduljon hozzánk a magyarázatért. És ez a kíváncsiság gyakran nyitja meg őt olyan dolgok felé, amiből végül tanulás lesz - csak ezt ő nem veszi észre.
Nos, igyekszünk ezekhez a játszva tanulásokhoz igazítani az ajándékait is, bár természetesen vannak kvázi haszontalan játékai is bőven. A kisfiam egyébként nagy Playmobil rajongó, ebből a gyűjteményéből és az esténként neki improvizált meséimből született meg nemrég az első, Playmobil figurákkal gazdagon illusztrált mesekönyvem is, a Muszáj-kalózok – árulja el Pierrot.
 

Ezért vállalta el szívesen Pierrot az Ország Játéka Verseny zsűrizését

Pierrot az Ország Játéka Verseny zsűritagjaként úgy véli, hogy akkor tud a szülő, nagyszülő vagy barát jó ajándékot, illetve játékot választani a kisgyereknek, ha az illető jól ismeri a gyereket.

- Az emberek nagy része rutinszerűen választ játékot, ami azt jelenti, hogy az a termék, ami nagyobb publicitást kap, iszonyatos előnnyel indul a versenyben a többi, akár jobb játékkal szemben. Azt nem mondanám, hogy márpedig épp a fordítottja az igaz, de azt igen, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a sok pénzzel támogatott csinnadratta a fokmérője egy játék minőségének. A választáshoz persze leginkább a gyermeket kell jól ismerni. Nem csak a vélhetően befolyásolt kívánságait, hanem a habitusát, a képességeit is. Azonban ebben a hatalmas labirintusban mindenképpen nehéz tájékozódni – mondja.

- Az Ország Játéka egy olyan kezdeményezés, ami megpróbál utat mutatni mindazoknak, akik nem "letudni" szeretnék az ajándékvásárlást, hanem a lehető legjobbat választani a kínálatból. A zsűri gyermekpszichológusokból, védőnőkből, pedagógusokból, fejlesztőkből áll, és persze nem személyre szabottan, de nagy gonddal, szakmai szempontok alapján mutat rá az adott év kiemelkedő játékaira – hívja fel Pierrot a figyelmet a legrangosabb hazai játékversenyre.
 

Pierro-t arról is faggattuk, hogy játékfejlesztőként melyik játékára a legbüszkébb.

- Meggyőződésem, hogy az az alkotó, aki erre a kérdésre konkrét választ tud adni, nem szeretettel és őszinte odaadással készíti a produkcióit.

Nekem még sosem sikerült választanom sem a dalaim, sem a könyveim, sem a játékaim közül.

Az utóbbi időben főként társasjáték fejlesztéssel foglalkozom, és ezen a területen sincsenek kedvenceim. Az elsőként megjelent és megjelenő játékaim azonban nem véletlenül az úgynevezett családi kategóriába tartoznak (ilyen az Irány a Kincses sziget, a Rejtély a babaházban, és a rövidesen polcokra kerülő Répáskert is – a szerk.). Számomra ugyanis egyfajta küldetés, hogy vonzóvá tegyem a családoknak ezt az itthon még nem kellőképp elterjedt szórakozási formát, ami egyszerre közösségteremtő és szórakoztatva fejtágító.

Igaz, a számítógépes kalandjátékaim is az "okos szórakozás" jegyében születtek, de egy ilyen közös családi program további értékeket is hordoz. Egy parti közben talán a felnőttnek is leesik a tantusz, hogy a játék nem valami infantilis bohóság, pusztán a legtöbbünk tudatosan kihátrált belőle, amikor úgy érezte, meg kell szabadulnia mindentől, ami a gyerekkorát idézi. Nos, ez butaság. Ideje mindenkinek visszatalálni a játékokhoz – tanácsolja Pierrot.

A cikk létrehozásában partnerünk volt: az országjátéka.hu

A boritókép: http://recorder.blog.hu