Pénzért vett gyerekek: csak hófehér és pár hetes csecsemő jöhet számításba
Az örökbe fogadás útvesztőiről beszélgettünk a Bölcső Alapítvány vezetőjével.
Ahogy mi is megírtuk, döbbenetes riportot közölt egy vidéken élő magyar házaspárról az RTL Klub Fókusz című műsora. Egy pár első közös gyermeküket várva úgy döntött, nem szeretnék megtartani a kicsit, inkább örökbe adnák. Ez önmagában nem példa nélküli, de kiderült: ötmillió forintot kérnek öt hónap múlva születendő gyermekükért az általuk kiválasztott leendő szülőktől.
A Bölcső Alapítvány vezetője, Budavári Zita megkeresésünkre elmondta: ilyen és ehhez hasonló esetekről már ők is hallottak, de szinte mindig utólag jutnak el hozzájuk a történtek, amelyek sokszor sajnos csúnyán végződnek.
Többnyire házaspárok keresik meg őket azzal, hogy visszaélésbe futottak bele, és ha nem is milliós összegekről, de minimum százezrekről van szó.
Mióta 2014. március 15-én az új Ptk. 6 hétben határozta meg azt az időintervallumot, ami az anya rendelkezésére áll arra, hogy döntsön: valóban örökbe szeretné-e adni gyermekét vagy sem, függetlenül attól, hogy korábban „odaígérte” az örökbe fogadóknak, megnőtt a hasonló eseteknek a száma. Ilyenkor nincs mit tenni; tulajdonképpen nemcsak a remény veszik el, hogy végre, akár több éves várakozás után az örökbe fogadók gyermekhez jutnak, de adott esetben ablakon kidobott sok-sok pénzről beszélünk. Arról az összegről, amit előzőleg az anya támogatására fordítottak.
Az alapítvány első húsz évében ritkán találkoztak hasonló történetekkel, az elmúlt néhány évben viszont annál többször. Az interneten, különböző fórumokon nagyjából adok-veszek jelleggel találják meg egymást a gyermeküket örökbe adni akaró kismamák és a kicsikre vágyó, gyermektelen szülőjelöltek. A szakember tapasztalata szerint az (egyébként jellemzően krízisterhes) anyák sokszor fel sem fogják annak a jelentőségét, amit leírnak – oda ígérik el még meg sem született gyereküket, ahol egyszerűen többet ajánlanak érte.
Az apróhirdetés-szerű fórumbejegyzésekben email-címek, telefonszámok szerepelnek elérhetőségként, ritkábban nevek, esetleg fényképek. Az, hogy alkalmassági határozata van-e az adott párnak (hivatalosan ugyanis ehhez kötik az örökbe fogadást), csak kevés hirdetésben szerepel, de ezt nagyjából mindenki meg is kapja, aki belevág, mondja Zita.
A legtöbben, akik örökbe fogadásban gondolkoznak, pár hetes csecsemőre vágynak. A közvélekedés szerint a leginkább formálhatóak, teljesen „tiszta lappal” indulnak, nincs semmi az előéletükben, ami befolyásolhatja viselkedésüket, kötődésük mértékét. Pedig a szakember szerint a legnagyobb kockázatot igenis az újszülöttek örökbe fogadása jelenti, hiszen az első vizsgálatok nem mutatnak ki sok olyan betegséget, rendellenességet, ami néhány évre rá is előjöhet, az értelmi képességet sem lehet felmérni.
A gond óriási: noha rengeteg gyermek várakozik arra, hogy örökbe fogadják, de a leendő szülők többségnél csakis hófehér és pár hetes csecsemő jöhet számításba, így az 5-6 év fölötti kicsik egyszerűen „beragadnak” a rendszerbe.
Nem elég, hogy életkoruk miatt abszurd módon hátrányból indulnak, de ha ráadásul bármilyen betegséggel küzdenek, roma vagy félig roma származásúak, gyakorlatilag senkinek sem kellenek. Itthon legalábbis - évente 100 fölötti ugyanis azoknak a gyerekeknek a száma, akiket külföldi szülők (zömmel olaszok) fogadnak örökbe. A rendszer az ő szempontjukból egyáltalán nem hatékony, és valójában belőlük tartja fenn magát az utánuk járó normatíva miatt – akkor is, ha nevelőszülőknél helyezték el őket és kvázi „családban” élnek, még ha nem is örökbe fogadottként.
Az alapítvány vezetőjétől azt is megtudtuk: nemrég 45 évben maximálták a örökbefogadó és a gyermek közti korkülönbséget, emiatt a kétségbeesett gyerekkeresés leginkább a 40 fölötti korosztályra jellemző. Mivel évekbe telik, míg a rendszeren keresztül gyerekhez juthat valaki, nekik könnyű kicsúszni az időből, így ők azok, akik elsősorban keresgélnek és akár nagyobb összegeket is képesek kifizetni a régóta áhított gyermekért, bármennyire is jogellenes és rizikós vállalkozás. Az egész problémakör gócpontja tehát a hosszas, tipródó, akár évekig eredménytelen, idegőrlő várakozás, ami sokakat teljesen elrettent és a magánúton, a hatóság megkerülésével történő örökbe fogadás felé terel.
Ilyen és ehhez hasonló, gyakran kétségbe esett hangú bejegyzésekkel lehet találkozni az internetes fórumokon:
"Egy szokatlan kérésem lenne. 35-éves vagyok (a férjem is), 15-évig jártuk az orvosokat eredménytelenül, sajnos tudomásul kellet vennünk, hogy nekünk soha nem lehet saját gyerekünk. Elhatároztuk, hogy örökbe fogadunk egy csecsemőt. Egy kislányt szerettünk volna mindig... Már 3 éve várunk arra, hogy hozzájussunk egy kisgyerekhez. Nem tudom, még meddig váratnak minket.
Kérem, aki tud, segítsen... bármiben... Mit tegyünk? Esetleg ismernek-e olyan személyt, aki várandós és nem szeretné, nem tudja felnevelni a kisbabát...? Kérem, segítsenek, hogy örökbe fogadhassunk egy csecsemőt!!!"
"Három év próbálkozás után úgy érezzük, hogy az örökbefogadás útján szeretnénk tovább haladni, így ha kisbabádat nem tudod felnevelni, kérlek, keress bennünket, mert nekünk minden vágyunk egy életen át gondoskodni Róla! Rendezett körülmények között, kulturált, kellemes környezetben élünk, az otthonunk közelében számos park, játszótér található, zöldövezeti részben lakunk, csendes, biztonságos környéken. Harmincas, kialakult egzisztenciájú, harmóniában élő, életvidám házaspár vagyunk, akiknek egyetlen álma az életben szülőkké válni, így ha Nálad kopogtatott a gólya, és úgy érzed, tévesen, mi boldogan vállaljuk a szülői feladatokat! Ígérjük, hogy a kicsi a legnagyobb szeretetben és biztonságban fog felnőni, a család szeme fényeként! Kérlek, privát üzenetben keress, azonnal válaszolni fogunk, szívesen küldünk fényképet, örömmel találkozunk személyesen is bármikor!"
De az sem ritka, hogy maguk a kismamák írnak abban reménykedve, hátha valakire rábízhatják megszületendő gyermeküket:
"Van egy kisbabám, akit sajnos nem tudok egyedül felnevelni, hiába minden segítség. Gondoltam már helyettes szülőségre is, de eltanácsoltak és két héten belül döntenem kell... különben intézetbe adhatom a gyerekem, amit nem akarok. Ha valaki tud segítsen!!!!"
"Én 30 hetes terhes vagyok. Nem tudok sajnos még egy gyermeket felnevelni, mert van 3, ebből 2 fiam és egy lányom. Nagyon szépek, egészségesek. Anyagi helyzetem nem teheti meg, hogy megtartsam, én mindenképpen örökbe szeretném adni a babát. Nem tudom, fiú vagy lány, szívem szerint nem is szeretném megtudni, és szerintem akinek tényleg babára van szüksége, mindegy, hogy milyen nemű. Bárkinek nem adom örökbe, mert én tényleg olyan szülőt keresek, aki ezt a babyt rendesen tisztességgel felneveli."
Akár örökbe fogadói, akár örökbe adói oldalról van szó, a visszaélések büntetendőek. Mivel azonban már törvény által szabályozott a 6 hetes elállási időszak, az anyának senki nem róhatja fel, ha magát az utolsó pillanatban meggondolva mégis megtartaná a gyereket, akit korábban már „odaígért” másoknak, akár anyagi ellenszolgáltatás fejében. Ilyenkor legtöbb esetben a kötődés az indok, ami kialakul a kórházban anya és újszülöttje között – annak ellenére, hogy például egzisztenciális helyzetében, szociális körülményeiben nem történik változás.
30-40 évvel ezelőtt a szülők inkább titkolták gyermekük előtt, ha örökbe fogadták, és nem vér szerinti a kötelék köztük, de a szakember szerint már elindult egyfajta fejlődés: a legtöbb családban már viszonylag korán vállalják fel és beszélnek róla nyíltan. Ebben segít nekik az örökbe fogadás előtti kötelező felkészítő tanfolyam is, de, mint Zita mondja, hiába tussolnák el az igazságot, „előbb-utóbb úgyis minden kiderül”.
Mindig lesz egy ismerős, rokon, osztálytárs, aki „véletlenül” elszólja magát, illetve aki nyílt örökbe fogadással került a családjához, a titkolózó szülők számára amúgy is olyan, mint egy „időzített bomba”.
Az örökbe adó és örökbe fogadó fél ugyanis ilyen esetben ismeri egymást, egymás személyes adatait, így nincs arra garancia, hogy egy napon nem fog felbukkanni a gyermek vér szerinti anyja, aki kapcsolatba lépne vele (még ha hivatalosan nem is lenne ehhez joga). Arról nem is beszélve, mekkora traumát okozhat, ha a gyermek számára egyik napról a másikra kiderül: egész addigi életét hazugságban élte le, ráadásul pénzért adták-vették.
A cikk forrása: szeretlekmagyarorszag.hu
