Összeköltözés tabuk és megalkuvás nélkül! - 1. rész
A JóSzaki hozott nekünk egy komolyabb hangvételű cikk-sorozatot az összeköltözés témájában, amelyet annak ellenére, hogy a gyermekek, babák, kamaszok nem szerepelnek benne sehol, érdemesnek tartunk arra, hogy közreadjuk, hiszen majd’ minden gyerek-sztori egy később jó esetben nosztalgiával fel-felemlegetett költözéssel kezdődik, mintegy “megágyaz” a gyereknek egy jókor, jó ütemben, jó emberrel végrehajtott ÖSSZEKÖLTÖZÉS 
Tartozni valakihez, sőt, kifejezni az összetartozást: ősi emberi vágy és ösztön. Megosztani az életteret egyesek számára maga a mennyország, mások számára a szabadságuk feladásának mérföldköve. Hogyan kerülhetjük el a nagy pofára esést? Vannak szabályok és kérdések, amelyek segíthetnek a döntésben és az ideális időzítésben? Ha 100%-os garancia nincs is, az alábbi pontok végiggondolása után azért már majdnem biztosra mehetünk a nagy döntés előtt. B-terv: dobjunk fel egy érmét és várjuk a csodát!
Szeretni és szeretve lenni. Kiváló, édes érzés, amely átsegít rengeteg akadályon és apró buktatón. Összekötni az életünket valakivel...Az már egy más tészta. Bár a hirtelen felindulásból elkövetett összeköltözések - vagy akár házasságok - is végződhetnek happy enddel, nem árt, ha az életünket tudatosan vezetjük.
Ennek érdekében összeszedtünk néhány alapvető, triviális kérdést, amelyet érdemes átgondolni a nagy lila köd közepette is.
- Tulajdonképpen miért is költözünk mi össze..?
Én akarom? Ő akarja? Mi akarjuk? A társadalom várja el tőlünk? Illene már, mert olyan régóta együtt vagyunk? Vagy így a legpraktikusabb, mind anyagilag, mind logisztikailag? Érzelmi vagy kézenfekvő okai vannak a felmerülő kérdésnek? Vannak ellenérveim? Több, mint ami amellett szól, hogy ezzel az emberrel márpedig megosszam az otthonom?
- Eljött az idő?
A mikor talán a legnehezebben megfogható kérdés. Egyrészt hatalmas eltérések lehetnek emberek és vágyak között, másrészt ki az, aki biztos diagnózist tud mondani bizonyos idő után? Robert Solley San Franciscó-i párterapeuta szerint a hat hónapos együttlét már adhat némi támpontot, ezt az időt érdemes kivárni még akkor is, ha amúgy úgy fest, minden rendben. Ennek ellenére érdemes a saját “biológiai óránkat” is megfigyelni. Az ösztönök és a neveltetésünkből adódó elképzeléseink tévútra vihetnek. Akár mindkét irányba. Mégis, mi másra hallgassunk leginkább, mint a saját józan eszünkre, na meg a szívünkre?
- Hozzám vagy hozzád?
Költözni mindenképp stresszes dolog. A hely kiválasztása pedig igazi vízválasztó lehet a párkapcsolatban. A “semleges terep” vonzó lehet, hiszen így mindkét fél “felad” valamit a korábbi életéből. Ennek ellenére kár lenne a világ legjobb otthonait veszni hagyni, ha esetleg úgy hozza az élet, hogy valamelyikünk pont egy ilyenben él.
A keresgélésen túl - legyen szó albérletről vagy saját ingatlanról - a fizikai megvalósítás is trükkös és embert kívánó feladat. Hogy maga az effektív költözés számunkra játék és szórakozás, vagy épp teher, egyéni kérdés. Válasszuk a nekünk és párunknak legmegfelelőbb verziót! Hívjunk profi költöztetőt és csak élvezzük, hogy minden megy magától, vagy tegyük emlékezetessé és játékossá a dolgot a barátokkal, kedvesünkkel. Ahogy jól esik!
- Ó, azok a fránya anyagiak! Közteherviselés 50-50%-ban?
A pénzügyekről beszélni egyeseknek kínos lehet. Mégis, ez az a terület, amit már a kezdetek kezdetén muszáj tisztázni. Semmi szégyellnivaló nincs az egészben. Az élethez pénz is kell. A tartós boldogsághoz pedig kialakult ritmus és működő rendszer. Ne féljünk az anyagiakról beszélni. Ahogy attól se féljünk, ha többel, vagy kevesebbel tudunk beszállni a közös kasszába. Nem minden a pénz. Inkább a téma átbeszélése és a közös nevező a fontos, mintsem a fifty-fifty.
5. Képes vagyok teljesen önmagam lenni az ő társaságában is?
Az utolsó, de talán legfontosabb kérdés. Vannak olyan párok, akik képtelenek megosztani a hétköznapi szükségleteikkel járó apró-cseprő “jelenségeket” egymással. Szégyellik magukat bizonyos helyzetekben, esetleg félnek, hogy egyes szokásaik, őrületeik zavaróak lehetnek a másiknak. Nos, egy jól működő kapcsolatban nincsenek tabuk. Ez nem azt jelenti, hogy tudnunk kell minden részletet párunk kiválasztásáról...De ha szorulásunk van a társunknál töltött éjszakák során, rettegünk elmenni WC-re, vagy épp nem merjük megmondani, hogy a kávét mi inkább másik bögréből innánk, akkor érdemes felülvizsgálni a kapcsolatunkat. Illetve elsősorban önmagunkat! Önmagunk lenni és kompromisszumokat találni. Nincs is ennél biztosabb módja a tartós együttélésnek.
És hogy milyen jelek utalnak arra, hogy készen álltok az összeköltözésre? A 2. részből kiderül!
