Mindenki pótolható… az oxitocin nem!

Az oxitocin szerepe

Az oxitocin egy hormon és neurotranszmitter, amelyet a hipotalamusz termel, és az agyalapi mirigyet választja ki. A tudósok először 1906-ban azonosították és figyelték meg. (1) Az oxitocin alapvető fontosságú az emlősöknél a szülés folyamatában, serkenti a méhösszehúzódásokat és a szoptatást. Későbbi vizsgálatok szerint szerepe sokkal mélyebb és messzebbre ható, az emberek közötti társas interakciót és kötődést befolyásoló szerep. Talán pont ezért a tudósok "szerelemhormonnak" is nevezik.

Ahogy a Psychology Today kifejtette korábban: "...A hasonló tulajdonságokkal rendelkezők közötti kötődés elősegítőjeként a hormon elősegíti a csoporton belüli és kívüli csoportok tagjai közötti különbségtételt, és mozgásba hozza a csoporton belüliek iránti kivételezést és a csoporton kívüliekkel szembeni előítéleteket. A hormonnal kapcsolatos folyamatban lévő kutatások erőteljesen emlékeztetnek a biológiai és pszichológiai rendszerek összetettségére." 

Ami továbbra is érdekes, hogy ez a különleges hormon mindkét nemben jelen van, és a szaporodási folyamat minden aspektusát serkenti, kezdve a bizalommal és a szexuális izgalommal. Tehát serkenti az öröm- és jutalomközpontokat, és egyben a társas kötődés neurológiai alapja, különösen a hozzánk legközelebb álló emberekkel. Ebben a felállásban az agy jutalmaz minket a másokkal való együttélésért. Az oxitocin növeli a bizalom érzését, amely vitathatatlanul minden szoros személyes kapcsolatnak velejárója.

Társaslények

Egyes állatok magányosak, de az emberek pont nem azok. A társadalmi befogadás és az interakció szükséges a túlélésünkhöz. Ez akkor válik nyilvánvalóvá, amikor szociálisan elszigetelődünk, ami depresszióval kezdődik és gyakran betegségben csúcsosodik ki. A szerelem és a kötődés neurobiológiai mechanizmusai csodálatos körforgást alkotnak: szerelmesek leszünk, gyermeket szülünk, szeretettel és ragaszkodással neveljük a gyermeket, és a gyermek folytatja a folyamatot. A köztünk lévő vonzalom és kötődés a faj fennmaradása érdekében a szaporodás iránti igényünk fiziológiai és érzelmi megnyilvánulásai. Mi több, az oxitocin nélkülözhetetlen az embrionális agy fejlődéséhez. Pontosabban, szerepet játszik az agyalapi mirigyben történő érképződésben, amely számos fiziológiai folyamatot, például a stresszt, a növekedést és a szaporodást szabályozza.

A szülői kötődés fontossága

Az embereknek más emlősökkel egyetemben, a biztonságos kötődéshez bizalomra van szükség. Ha ez az alap adott, jobban meg tudunk birkózni a stresszel és elkerüljük a destruktív, függőséget okozó viselkedésformákat. Ez az összetett folyamat a szülők és a gyermek közötti kötődéssel kezdődik. Amikor a nők terhesek lesznek a várandósság időszaka alatt az agy nagy mennyiségű oxitocint termel a vajúdás serkentésére. A szülés után az oxitocin még magasabb a csecsemőkben, mint az anyákban. Ezenkívül a prolaktinnal (egy másik hormon) együtt az oxitocin serkenti a szoptatáshoz szükséges tejtermelést. A szintje mindaddig magas marad az anya és a baba számára, amíg a baba szoptat. 

Több, mint elképesztő…

Az oxitocin többféle szenzoros ideg aktiválásával szabadulhat fel, többek között a bőrben, ami a könnyű nyomás, a meleg és a simogatás által hozzájárul a bőr "kellemes" vagy "nem mérgező" szenzoros ingerlése által kiváltott oxitocin felszabaduláshoz"

Az örömhormonok családja

Érdekes, hogy az újszülöttek ösztönösen a szájuk mellett a kezüket is használják a tejfolyás serkentésére. Ez a fajta bőrstimuláció elősegíti az anyában az oxitocin termelődését a tej felszabadul.  Így az is nyilvánvaló, hogy a szülő-gyermek kapcsolat ösztönös.

Nem egy tanulmány támasztja alá, azonban a következő lenyűgözően tényt: Két emebr közötti pozitív interakció oxitocint termel. Az oxitocin szintjét csecsemővel rendelkező szülőknél vizsgálták, és eredményül azt kapták, hogy a szintje ott emelkedett meg, ahol pozitív interakció volt a csecsemővel. Ezen kívül megnövekedett oxitocin szintet találtak azoknál a szülőknél is, akik pozitív szoros kapcsolatot ápoltak a partnerükkel és a saját szüleikkel. Ez többek között arra utal, hogy a szeretethormont a pozitív társas interakciókon keresztül adjuk tovább. Érdekes módon csökkent oxitocin szintet figyeltek meg a szülői stressz és a csecsemőjükkel való negatív interakció miatt stresszes anyák vizeletében.

Mindenki pótolható, na ő nem

Az oxitocin hosszú távú érzelmi és társadalmi hatásai kézzelfoghatóak. Az oxitocin felszabadulása összefügg a szexuális aktivitással, a terhességgel, a szüléssel, a szoptatással és a későbbiek során közvetlenül a bizalom és az értelmes kapcsolatok kialakításának képességével. Miután a csecsemőt elválasztják az anyjától, az agya a szeretetteljes érintés hatására oxitocint termel. Az egészséges személyes interakciók szintén serkentik a hormon felszabadulását. A gyermeke megölelése a legtermészetesebb szülői ösztön, mert mindkettőjük számára jó érzés. Mint láttuk, a gyermekkori testi szeretet ösztönös és jó érzés, mert elősegíti a szilárd érzelmi (és fizikai!) alapokat, valamint a bizalom és a másokkal való erős kötődés kialakulásának képességét.