„Már a játszótérre sem mehetek? Akkor ez egy járványbörtön!”
Hogyan beszélhetünk a kicsikkel a koronavírusról? Mit érdemes elmondani nekik?
"Megyünk az oviba?" kérdezte a kislányom hétfőn reggel. "Nem, az ovi zárva van" válaszoltam. "Akkor menjünk a játszótérre!" mondta. "Nem megyünk a játszótérre, tudod, a járvány miatt. Most itthon maradunk."
"Már a játszótérre sem mehetek? Akkor ez egy járványbörtön!" jelentette ki drámai hangon.
Aznap pár alkalommal bebújt a ruhák közé, és kiabált, hogy szabadítsam ki a járványbörtönből. Kiszabadítottam, ő ezt mosollyal nyugtázta, és ezzel vége is volt, kijátszotta magából és megnyugodott.
Valójában már hetek óta beszélek neki a koronavírus-járvány miatt a fertőzésveszélyről, arról is volt szó otthon korábban, hogy ha bezárnak az oktatási intézmények (erre is hetek óta számítottam), akkor nem megyünk el itthonról sehova, nem találkozunk az ismerősökkel, barátokkal, így nem volt számára sem túl meglepő, sem túl megrázó a hír.
Már februárban, amikor tudtam, bennünket is elér, muszáj volt elkezdeni beszélgetni a járványról, a betegségekről és a megelőzésről. A legfontosabb az volt, hogy ne zúduljon rá egyszerre sok információ, megértse a lényeget, ne terheljem felesleges információkkal, de betartsa az egyszerű szabályokat.
Eddig is, a járvány kitörése előtt is próbáltuk rászoktatni arra, hogy amint hazaér az óvodából, vagy bárhonnan, menjen kezet mosni, a játékokkal való babrálás után szintén, evés előtt is mindig. Ez egyelőre nem megy automatikusan, mindig külön szólni kell.
Néhány hete új elem lépett a folyamatba: óvoda után, hazatérés előtt fertőtlenítő kendővel töröltem meg a kezét, és már otthon is speciális szappannal mostunk kezet.
Na, a törlőkendőnél az elején volt egy intenzívebb verbális csata, piszok nehéz volt megértetni a gyerekkel, hogy ezt muszáj.
Ezekről azért is kell beszélni, mert a kicsiket meg kell tanítani arra, hogyan vigyázhatnak magukra és másokra. És arra, hogy felelősséggel tartoznak magukért és mások életéért is.
Amikor kiabált a kézmosás és a fertőtlenítés miatt, akkor leguggoltam elé, megfogtam a kezét, és szigorú pillantással azt mondtam: "Nem akarom, hogy beteg legyél, nem akarok beteg lenni, és nem akarom, hogy Mama és Papa beteg legyen azért, mert te nem mosol kezet."
Utólag úgy érzem, túl kemény voltam, de abban a pillanatban nem láttam más módszert, és egyszerűen kiszakadt belőlem.
Nem sokat, de beszéltünk arról is, a lehető legegyszerűbben, mégis őszintén arról, hogy most miért nem megyünk együtt vásárolni, miért kerüljük a társaságot. "Sok lesz a beteg ember, és ha elkapjuk, a sokáig tarthat, nagyon rosszul leszünk, sokáig lehetnek fájdalmaink, és ezt nem szeretnénk."
Arról is beszéltünk vele, miért töltjük a soron kívül jött tavaszi szünetet a nagyvároson kívül, a nagyszülőkkel, másoktól viszonylag elszeparálva. Arról, röviden, egyszerűen, hogy most nem puszilgatjuk egymást. A betegségről is beszéltünk vele, és amikor jelezte, hogy éppen nem akar hallani róla, nem erőltettük a témát.
Viszont pár hetes szájtépés és a folyamatos otthoni példa (eszméletlenül sok kézmosás) után valamelyik nap már ő szólt, hogy töröljem meg a kezét a fertőtlenítő kendővel.
Amikor pár napja szóba került ismét az, hogy miért nem megyünk a játszótérre, a következő párbeszéd zajlott le köztünk:
"A koronavírus nagyon ronda és veszélyes." (Lélegzetvételnyi csönd.) "Akkor ez a betegségek királya?" "Igen szívem, sajnos most az: a betegségek királya."
Ezután kértem a kislányomat, rajzolja le, hogy szerinte hogyan néz ki, és azt is, hogyan nyiffan ki a vírus a fertőtlenítőszertől. Meglepődtem, amikor megláttam a rajzot. Kérdeztem, honnan tudja, hogyan néz ki. Azt felelte, látta egy reklámban, amiben azt is elmondták, hogy kezet kell mosni.
A cikk forrása: szeretlekmagyarorszag.hu
