Legyél a nője, és ne az anyjaMiért árt, ha túlságosan anyáskodsz a párod felett?
Az anyaszereppel az a baj, hogy mi, nők túl jók vagyunk benne. Amíg persze szó szerint vesszük a feladatot, és a gyermekeinkről való gondoskodást jelenti az anyaszerep, addig minden rendben. A gond ott kezdődik, amikor a környezetünkre is kiterjesztjük ezt, és a párunkat is elkezdjük gyermekként kezelni.
A jó párkapcsolat egyik titka az odafigyelés egymásra, hogy szeretettel és törődéssel fordulunk egymás felé. Amíg ez kölcsönös, és nőként ugyanannyit kapunk a párunktól, mint amennyit ő tőlünk, addig jól működünk. A hibát ott követjük el, amikor elkezdünk anyáskodni a másik felett. Amikor azt feltételezzük, hogy nem tud gondoskodni magáról, hogy képtelen bármit megcsinálni, és nekünk kell helyette. Sok esetben persze nem járunk messze az igazságtól, de akkor sem ez a viselkedés a megoldás.
Mondtál valaha a párodnak hasonló mondatokat?
„Drágám, eltetted a kocsikulcsot? Hazafelé ne felejts el bemenni kenyérért! Hányszor mondjam, hogy a koszos zokninak a szennyestartóban a helye? Nem gondolod, hogy fázni fogsz kardigán nélkül?”
Ha sűrűn hall hasonlókat tőled, akkor sanszos, hogy túlzásba viszed az anyáskodást felette. Ha túlságosan segítőkész vagy, és olyan dolgokat csinálsz meg helyette, amire ő is képes, pl. mindig te keresed meg a kulcsát, felszeded utána a földre dobott ruhákat, folyton megigazítod a nyakkendőjét, kiválasztod helyette, mit vegyen fel aznap. Ha feltételezed, hogy mindent elfelejt, és neked kell emlékeztetned, pl. hogy ne felejtsen elmenni a gyerekért az edzésre, jusson eszébe kitenni a kukát a kapu elé, vagy ne felejtkezzen el az időpontról a fogorvoshoz. Ha mindig ráripakodsz, ahogy egy gyerekre szokás: „Hová indulsz kabát nélkül? Hányszor kérjem még, hogy kapcsold le a villanyt magad után? Miért csodálkozol, hogy fáj a gyomrod, ha egy egész pizzát megettél egyedül?” Ha folyton kijavítod és irányítgatod.
„Ha úgy bánsz egy férfival, mint ha kisgyerek lenne, akkor is úgy fog viselkedni.
Ha egy férfit idiótának nézel, akkor az is válik belőle.”
Mindezt lehet, hogy azért csináljuk, mert az anyáinktól, és az ő anyáiktól ezt tanultuk, ez a példa volt előttünk is. Eleinte még kifizetődőnek tűnhet az anyáskodás, hosszú távon azonban semmi jóra nem vezet.
Miért baj, ha gyerekként kezeljük a férfiakat?
1., Mert a szülők ellen fellázadnak
Bár a legtöbb férfi megszokta a gondoskodást, és imádja, ha kiszolgálják, hosszú távon ez mégiscsak kontrollt jelent, és ugyanúgy lázad ellene, ahogyan kamaszkorban a szülői függés ellen is. Mi nők, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy minél inkább gondját viseljük egy férfinak, annál inkább függ majd tőlünk. Hogy ha szüksége van rám, soha nem fog elhagyni. Azaz, miközben rettegünk attól, hogy elveszítjük a partnerünket, kényeztetéssel próbáljuk magunkhoz láncolni őt. Ez a túlzott babusgatás azonban fojtogató lehet, a bezártság érzetét kelti a férfiban, és a szabadság teljes hiányát.
Amikor arról hallunk, hogy egy férfi 25 év házasság után a folyton gondoskodó felsége helyett a 24 éves titkárnőjével akarja tovább élni az életét, valószínűleg ugyanez történik: a férfi úgy érzi, anya helyett társat kap, ha a fiatalabb nőért elhagyja a feleségét. Amíg persze a felesége kényeztette, babusgatta, sosem panaszkodott, most mégis úgy érzi, megfojtja a házassága, és vissza akarja nyerni az uralmat az élete felett. Végső soron tehát a feleség a túlzott anyáskodással űzte el a férjét.
2., Mert elhiszik, hogy azok
Ha folyton úgy kezeled a partneredet, mintha magatehetetlen gyerek lenne, ő úgy is fog viselkedni. Közben persze folyton bírálod, ami miatt csökken az önbecsülése, és végül ő is magatehetetlennek érzi magát. Majd végül az élet egyetlen területén sem lesz képes elfogadhatóan teljesíteni.
3., Mert nőként férfiakra van szükségünk, nem kisfiúkra
Mi nők az erős, ügyes, magabiztos férfiideált szeretjük, azt tartjuk vonzónak. Az ügyetlenkedő, tehetetlenkedő kisfiúk nem jelentenek méltó partnert. Pláne nem az intim együttlétek során: miért lenne kedved ágyba bújni a pároddal, ha egy hároméves gyereket látsz benne? Inkább legyél a nője, és ne az anyja, de ehhez lehet, hogy neked is változnod, változtatnod kell.
Hogyan csináld másképp?
Az anyáskodásról úgy lehet leszokni, mint a cigiről. Egyszerűen abbahagyod. Nem keresed meg a kulcsát helyette, nem választod ki az inget, ami fel kell vennie, és nem szeded össze a szétszórt holmiját utána. Persze eleinte bolondokháza lesz az életed: ha a férfi megszokta, hogy bizonyos dolgokat megcsinálsz helyette, és most kénytelen ő elvégezni, ráadásul nem is boldogul elsőre, biztos, hogy dühös lesz. És nem magára. De hidd el, idővel megtanulja, hogy esténként mindig ugyanoda tegye le a kulcsát, és így könnyen megtalálja majd reggel, egyszóval fel fog nőni, és megtanul gondot viselni magára. Mindez persze nem jelenti azt, hogy legközelebb, amikor a kulcsát keresi, ráförmedj: „Keresd meg! Nem vagyok az anyád!” És azt sem jelenti, hogy többé ne légy hozzá kedves, figyelmes és segítőkész. Csak arról van szó, hogy mindezt tedd a társaként.
Bánj vele úgy, mint egy megbízható férfival, akire támaszkodhatsz. Ne dorgáld meg, mintha az anyja lennél. Mondd el neki, ha valami nem tetszik neked, de úgy beszélj vele, mint egy felnőtt emberrel, nem pedig, mint egy rosszalkodó kisgyerekkel. Ja, a legfontosabb, hogy akkor se vedd át az irányítást, ha hibázik. Ez a legnehezebb az egészben: kénytelen leszel kiengedni az irányítást a kezedből, és bízni abban, hogy a végén minden jól alakul, még akkor is, ha nem pont a te szád íze szerint.
I.A., 2020. április 07.
