Ezért olyan szófogadóak a japán gyerekek – A kultúra, amiből mi is sokat tanulhatnánk

A japán mentalitás elbűvöli az egész világot, hiszen mindannyian láthatjuk, milyen jól viselik ezek az emberek az élet legnehezebb megpróbáltatásait is. A japánok ugyanis semmilyen körülmények között nem veszítik el közösségérzetüket, miközben kifejezik mások iránti nagy tiszteletüket.

A japán gyermekek engedelmesek, ezzel nagymértékben eltérve a nyugati gyermekektől

A japán gyermekek, a felnőttekhez hasonlóan, szintén nagyon különböznek a nyugati világ gyermekeitől. Szerények és szelíd viselkedésűek. Engedelmesek és soha nem bántalmazzák egymást.

A japán gyermekek engedelmesek – mivel a japán családok értékrendje is egyedi

A különböző generációk közötti szoros családi kapcsolatok különlegessé teszik Japán embereit. Az idős és a fiatal közötti kapcsolatot a mély együttérzés és gondoskodás jellemzi. Az idősebb embereket itt úgy tekintik, mint a bölcsesség forrását, amelyre külön figyelmet fordítanak. Az idős emberek viszont sok türelmet és szeretetet adnak a fiatal generáció számára.

Az idősebb japánok egyfajta mentorok, akik nem kritikusok vagy kívülállók, és ezért olyan harmonikus a kapcsolat a különböző generációk között . A japánok értékelik minden egyes rokonukat. De ugyanakkor nagyon szigorú szabályaik is vannak. Például a nagyszülők elfogadhatatlannak tartják, hogy magukra vállalják a gyermeknevelés felelősségét, csak azért, mert a szülőknek nincs elegendő idejük gyerekeik számára. A családi kapcsolatok Japánban nem a szolgáltatások cseréjén alapulnak, hanem azon a meggyőződésen, hogy a világon mindennek megvan a helye.

A japán gyerekek nagyon szófogadóak

A Felkelő Nap országában a legtöbb család úgy gondolja, hogy a szülők legnagyobb erénye a gyerekük iránt tanúsított érzékenység és a megértés. A gyermekre való hangos kiabálást ugyanúgy elítélik, mint a szigorúbb büntetéseket.

A szülők úgy vélik, hogy a büntetés elkerülésével megtanítják a gyermekeket, hogyan kell viszonyulni a világhoz, tiszteletben tartva mások érzéseit. Ha egy gyerek rosszat tesz, az anya és az apa, rosszalló pillantásával vagy gesztusával „bünteti” őt, így fejezve ki számára, hogy elfogadhatatlannak tartja az ilyen viselkedést. Általában olyan kifejezések, mint például a „meg fogod bántani”, a nem megfelelő viselkedésre és annak következményeire utal. Ugyanez a képlet vonatkozik a tárgyakra is.

Például, ha egy gyerek eltöri a játékát, akkor szülei valószínűleg azt mondják, hogy „összecsavartad”, és nem azt, hogy „eltörted”. A japánok a tárgyak fontosságát, nem pedig funkcionalitását hangsúlyozzák. Ez az oka annak, hogy a gyermekek, már egész kicsi kortól kezdve megtanulnak tudatosan viselkedni minden helyzetben, és vigyázni mindenre, ami körülveszi őket.

A nagy titok: a szabadidő

A japánok a gyermekeikkel töltik szabadidejüket. Az oktatást nem tekintik különálló tevékenységnek, és fontos számukra, hogy szoros kapcsolatot létesítsenek csemetéikkel. Ezért nagyon szokatlan, hogy egy japán anya, 3 éves kortól küldi gyermekét óvodába.

A japán gyermekek engedelmesek

Az anyák szó szerint minden hova magukkal viszik csemetéiket. Ez az állandó fizikai kapcsolat nagyon mély lelki kapcsolatot teremt. Ezenkívül, nagyon fontos, hogy a Felkelő Nap földjén az  anya állandóan beszél gyermekéhez.

Családi kapcsolatok

Hasonlóan épülnek a kapcsolatok az apákkal és a nagyapákkal is. Japánban a családok általában rendszeresen összegyűlnek ebédre vagy vacsorára, beszélgetnek és mesélnek. Az asztalnál elhangzó családi történetek gyakran megismétlődnek, ezáltal meghatározva a gyermek identitásának és hová tartozásának érzését, valamint a verbális kommunikáció fontosságát.

Ez csak néhány oka annak, hogy a japán gyerekek ilyenek. Olyan környezetben nőnek fel, ahol a sokk valószínűsége minimálisra csökken. Nincs hiányuk a szeretetből. Látják, hogy van egy bizonyos rend a világban, és hogy mindenkinek megvan a maga helye benne. Ez lelki nyugalmat nyújt számukra, figyelemre ösztönzi őket, és segít megérteni, hogy nincs szükségük érzelmi kitörésekre, hogy elérjék céljaikat.

A cikk forrása: filantropikum.com