Ezért nem készültek rólam profi kismama fotók és nem posztoltam terhesen semmit a Facebookra
Évek óta tapasztalom, hogy a hozzám hasonló korú nő ismerőseim, barátaim szinte kivétel nélkül készíttetnek magukról profi fényképésszel kismamafotókat a várandósságuk alatt, majd boldogan posztolják is őket a Facebookon, Instagramon és egyéb közösségi oldalakon. Akad köztük kifejezetten ízléses, cukiskodó, apukás, apuka nélküli, szexiskedő és persze giccses is.
Valahogy mindig úgy voltam vele, hogy ha majd egyszer teherbe esek, akkor én-, ha készíttetek is magamról fotókat-, kizárólag otthoni nézegetésre szánt felvételekhez vagyok hajlandó pózolni. Aztán teherbe estem és persze minden megváltozott: úgy éreztem, hogy tudatni akarom a világgal, hogy ez a csodálatos dolog velem is megtörténik és minden lehetséges fórumon közölni terveztem, amint már biztos lesz a dolog.
Mindeközben az egyik barátnőm már a „finishben” járt a babájával, mentek is a posztok a Facebookon, hogy „már csak 2 hét van vissza”, meg hogy „nézzétek, végre kész a babaszoba!”. Aztán borzalmas dolog történt. Sajnos egyik reggel már nem érezte, hogy mozog a bébi, rohantak a kórházba, de már késő volt: a köldökzsinór rátekeredett a kicsire, nem tudtak rajta segíteni.
Összetörtem, ahogy mindenki más is, aki ismeri a szülőket. Üresség járt át mindent, hirtelen semminek sem volt értelme. Egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy ez történt velük, és még valóságszagúbban hatott rám a tény: hogy ez tényleg bárkivel megtörténhet.
A Facebookon még ott virított a pár nappal korábban posztolt néhány fotó a barátnőm hatalmas pocakjáról és a kicsi leendő birodalmáról: még egy hónap után is bőven érkeztek rá a gratulációt kifejező kommentek. Gondolom az utolsó gondolataik közt volt a képek törlése, levétele azokban a nehéz napokban.
Azok a közös ismerőseink, akik tudták mi történt, néhány hétig nem voltak igazán aktívak a közösségi oldalakon. Nem került fel egyetlen gyerekkel készült kép sem senkinél, talán néhányan még a saját kismamás fotóikat is leszedték a barátnőm „kedvéért”. A magam részéről ez az esemény igencsak visszalökött a valóságba és kipukkasztotta nálam a rózsaszín buborékot: már nem akartam körbefotózni a készülő gyerekszobát és dicsekedni vele az Instán.
Ami még tetézte a helyzetet, hogy 6 hét után korai vetélést állapított meg nálam az orvosom. Minden szempontból gyászos, rendkívül nehéz időszaka volt ez az életemnek. Meg kellett tanulnom újra hinni, leginkább abban, hogy nem csak rossz dolgok történhetnek velünk, hanem elfog jönni az a pillanat, amikor együtt állnak a csillagok ahhoz, hogy a barátnőm is és én is egészséges magzatot hordjunk a szívünk alatt és édesanyák lehessünk.
Azóta eltelt 3 év, és szerencsére már mindketten anyukák vagyunk. Sem a második, sem a harmadik terhességemnél nem készíttettem fotókat, csak magam csináltam néhányat a mobilommal. Úgy éreztem és most is úgy gondolom, hogy ha a képek készítése nem is feltétlenül rossz ómen, megosztani mindenképp felelőtlenség lett volna. Ti hogy álltok hozzá ehhez?
B.F., 2019. június 02.
