Egy pillanat, ez most tényleg egy babakocsi a moziban?
Azóta nem voltam moziban, hogy a kisfiunk fél éve megszületett. Egész pontosan szülés előtt két nappal voltam utoljára, így már azt hiszem jócskán kijárt nekem is egy kis kikapcsolódás. Úgy jött ki a lépés, hogy egy hétvége délutánra esett a választásunk, anyukámmal néztük meg egy laza, csajos filmet. Annyian voltak a moziban, mintha ingyen osztogatták volna a jegyet, szinte kígyózott a sor a pénztárnál és a büfénél is. Szerencsére valamivel korábban érkeztünk, úgyhogy még a film kezdés előtt pár percet le is tudtunk ülni a termek előtti előtérben, ahol várakozni szokás.
Lehuppantunk az egyik kanapéra és a pattogatott kukoricába bele-bele nyammogva beszélgettünk még egy kicsit, mielőtt megnyitották a mi termünket. Aztán egyszer csak felálltam egy pillanatra, hogy elővegyek egy papírzsebkendőt a táskámból, eközben pedig megakadt a szemem a mögöttem ülőkön. Egy nálam pár évvel idősebb anyuka hozta el a nagyjából 4-5 éves kislányát mozizni, bizonyára valamelyik éppen futó mesére. Már majdnem elkezdtem arról ábrándozni fejben, hogy vajon milyen lesz, amikor mi is először hozzuk el magunkkal a kisfiunkat, amikor az agyam hirtelen egy oda nem illő tárgyat észlelt a kedvesnek tűnő anya-lánya páros mellett: egy babakocsit.
De nem a kislány babakocsiját, hanem egy olyat, aminek a vázára egy autóba is rögzíthető hordozó volt rátéve, lehajtható fejvédővel.
Nem tudom meddig bámulhattam őket ledermedve, amíg fejben összeraktam, hogy mi is történik. A kocsiban egy 6-7 hónapos körüli baba ült és nagyban hadonászott.
Ránéztem anyukámra és azt kérdeztem:
- Be fogja vinni azt a kisbabát a moziba?
- Én is azt néztem, csak nem akartam mondani, nehogy látványosan hátra fordulj.
- De bemegy azzal a pici babával? Ne már!
- Gondolom igen, ha betolta idáig.
- Lehet, hogy én vagyok nagyon maradi, de azért fél évesen ilyen zajnak kitenni egy babát az nem csak felelőtlenség, de káros is, nem?
- Hát biztos, hogy nem tesz jót a hallásának, de mondjuk az sem, ha nézi. Még akkor is ha háttal fordítja, mert a fényeket úgy is látja villódzni.
- Ez nagyon gáz!
- Szerintem is, de látod, hogy van, aki nem így gondolja.
- De miért, kérdem én... Nem tudta „lepasszolni” erre a másfél órára? Akkor ne jöjjön moziba könyörgöm!
- Fogalmam sincs.
- Egyáltalán beengedik? Miért engedik be? Miért nincs korlátozva, hogy csecsemőt ne lehessen bevinni? Ez a mozi felelőssége is!
- Nem hinném, hogy érdekli őket, csak vedd meg a jegyet...
- Hát az régen rossz, ha itt tartunk. Én értem, hogy mindenki a saját belátása szerint nevelje a gyerekét, de ez azért ez nagyon szomorú.
Nem titkolom, totál kiakadtam. Nyilván nem mentem oda az anyukához és kezdtem el kioktatni arról, hogy szerintem mekkora idióta, de a mai napig nem értem, hogy juthat ez valakinek eszébe. És nem azért mondom ezt, mert képernyő, televízió, meg tablet ellenes lennék, de meg kell húzni egy határt. A digitális korban, amiben élünk igenis meg kell ismerniük és tanulniuk ezeket használni a gyerekeknek, csak idővel. És én ehhez a kategóriához a mozit is hozzácsapom.
Még néztem őket egy ideig fél szemmel, arra várva, hátha valami csoda folytán megérkezik „apu”, vagy bárki, aki kitolja a babakocsit a mozi kijáratán, de nem jött. Ehelyett, amikor az ő termük ajtaja nyílt, lazán begurultak a kocsival együtt. Most először örültem, hogy sokáig tartottak a filmelőzetesek, mert addig legalább le tudtam higgadni. Még hazaérve is ez motoszkált a fejemben és a mai napig nem értem, hogy milyen körülményeknek kellett együtt állnia ahhoz, hogy valaki úgy döntsön, egészen kicsi babát visz moziba.
Szerintetek is túlzás, vagy manapság már rendben van ez? Mert, ha utóbbi, akkor fel kell zárkózzak „szülői ismeretekből”.
B.F., 2019. január 26.
