Egy fotós vérlázító beszólása a császármetszés kapcsán sok anyánál kiverte a biztosítékot
’Egy műtét nem szülés, édesem.’
A szülés, az anyává válás a nők életének egyik legjelentősebb, legcsodálatosabb eseménye. Ahogyan minden ember egyedi és megismételhetetlen, úgy minden szülés is más és más. Minden anya másként éli meg gyermeke világra jöttét, de mindannyiunk számára egy életre meghatározó élmény. Akár természetes úton szülünk, akár császármetszéssel.
Egy 2011-es tanulmányból az derült ki, hogy a császármetszés a fejlett országokban az egyik leggyakrabban végzett műtéti beavatkozás.
A nők egyharmadán hajtanak végre élete során legalább egy alkalommal császármetszést. Annak, hogy valaki miért jut el odáig, hogy császármetszéssel ad életet gyermekének, számos oka lehet: előrehaladott kor, ikerterhesség, farfekvés, a születendő baba kórosan alacsony súlya, az anya megemelkedett testtömegindexe. De akár nagyfokú rövidlátás vagy bármilyen szembetegség, ami a retina leválásához vezethet.
Miközben tehát a császármetszés teljesen elfogadott, szinte rutinszerű módja napjainkra a szülésnek, vannak, akik mégsem tudnak vele megbékélni. Egy fotós például olyan dolgot tett, ami minden anya számára – legyen az újdonsült, többgyermekes, vagy akár leendő – elfogadhatatlan.
Miután megtudta, hogy egy anyuka császármetszéssel kívánja világra hozni gyermekét, nem volt hajlandó megörökíteni a születés pillanatát.
A kismamát nyilvánvalóan érzékenyen érintette az eset, és a következő választ küldte a fotósnak:
„Fogalmam sem volt arról, hogy a fényképészek az alapján diszkriminálják a nőket, hogy hogyan szülik meg gyermeküket, de jó tudni, legyen szép napja!”.
A fotósnak mindez nem volt elég. Tovább szította a tüzet:
„Egy műtét nem szülés, édesem. Ön nem szülni fog. Önnek egy műtétje lesz, hogy kiemeljék a kisbabáját a méhéből. Ez nem szülés, akárhogy is erőlködik, és nem akarok ott lenni, hogy ezt megörökítsem. Ha úgy dönt, hogy végigcsinálja az anyaságot, elejétől a végéig, és igaziból megszüli a gyermekét, tudassa velem, és akkor megbeszélhetünk egy időpontot. Kemény dolog az anyaság. Az ön helyében kétszer is meggondolnám, hogy úgy vállaljam-e, hogy már az elején a könnyebb utat akarom választani.”
A leendő anyát sokkolta a fotós reakciója, és úgy döntött, az egész levélváltást kiposztolja a Sanctimommy nevű Facebook-oldalra. Összesen majdnem 4000 megosztást kapott a bejegyzés, és több mint 1900 kommentelőt ihletett meg. Voltak köztük együtt érzők, szarkasztikus humorral megírtak, és persze kételkedők is.
Összegyűjtöttünk néhányat a legérdekesebbek közül:
„Értelmi fogyatékos! Az ember nem kéri a császármetszést, hanem az orvos dönt úgy. Sok esetben akár az anya és a gyermek is meghalna különben. Micsoda idióta!”
„De komolyan?! Egy műtét nem szülés? Vagyis akkor én meg sem születtem? Az anyámmal együtt majdnem meghaltam, és a császármetszés mentette meg az életünket. Ugyan már! Megszülettem, életben vagyok, és az anyám ugyanannyira jó anya volt, mint az, aki átpréseli a gyermekét a szülőcsatornán. Menjen a fotós a fenébe!”
„A fotósnak lenne szüksége műtétre, hogy a lábamat kivegyék a seggéből! Gondolom, a császáros babáknak eszerint születésnapjuk sincs, minthogy meg sem születtek.”
„Úgy hallottam, kacsa volt az egész, és a fotós ingyen megcsinálta a képeket.”
Annyit azért hozzáfűznék az egészhez, hogy én magam mindhárom gyermekemet császármetszéssel szültem, erős rövidlátásom és megemelkedett szemnyomásom miatt. És egyetlen percig sem éreztem magamat kevésbé anyának, mint az, aki természetesen úton ad életet kisbabájának. És mint minden műtétnek, a császármetszésnek is megvannak a nehézségei. Míg a természetes úton szült anyukák a harmadik napon ugyan fáradtan, de viszonylag normális egészségi állapotban térhetnek haza a családhoz, mi, császárosok még sokáig viseljük a műtét testi és lelki nyomait. Fáj a seb, vigyázni kell, hogy a baba nehogy megrúgja, nem igazán emelhetünk, és gyakran – ahogy nálam két esetben is így történt – kínkeservesen indul csak meg a tejelválasztás. De persze a lényeg mindig az, hogy mi a végeredmény – csodálatos kicsi emberpalánták, akikért bármikor újra vállalunk mindenféle kellemetlenséget!
A cikk forrása: szeretlekmagyarorszag.hu
