Édesanyám nem akarta elfogadni, a feleségem, egészen addig, amíg meg nem született az unokája
Édesanyám kedves ember, mosolygós és mindenkivel jól kijön, ez alól csak a feleségem kivétel. Már 2 éve házasok voltunk, de a feleségem soha nem volt szimpatikus édesanyámnak. Úgy gondolta, hogy nem elég jó háziasszony, a karriere fontosabb, mint a család.
Ő egy olyan nőt képzelt el mellém, aki gondoskodik rólam, főz, mos, takarít, nem pedig az üzleti sikereket hajszolja. Hiába próbáltam meggyőzni arról, hogy mi boldogak vagyunk és attól még, lehet valaki gondoskodó és jó háziasszony, hogy nem csak a háztartással foglalkozik.
Édesanyám mindig éreztette a feleségemmel, hogy nem elégedett vele, ezért egyre ritkábban találkoztunk. A feleségem nyugodt nő, nem szeret veszekedni, az édesanyámmal is kerülte a konfliktusokat. A sok kritika után azonban úgy döntött, nem hajlandó többé náluk ebédelni és még ünnepnapokon se kísér el a szüleimhez. Eleinte egyedül látogattam meg a családom, utána már csak szülinapokon, névnapokon találkoztunk.
Mikor megszületett az első gyerekünk, minden megváltozott.
Édesanyám látni akarta az unokáját, de közöltem vele, hogy ez csak akkor lehetséges, ha a menyét is elfogadja. A gyereknek olyan nagyszülőkre van szüksége, akik a szüleit is szereti. A kezdetekben ez nem tetszett az édesanyámnak, de egy hatalmas csokor virággal és házi süteménnyel állított be hozzánk.
Ahogy először ölbe vette az unokáját, már tudtam, hogy meglágyult a szíve. Ennek már 4 éve, azóta a második gyermekünk is megszületett és most végre boldog család vagyunk.
Édesanyám rájött, hogy a menye gondoskodó feleség és anya, aki megérdemli a tiszteletet. A feleségem türelmének köszönhetően ez is megoldódott. Soha nem volt egy rossz szava se édesanyámhoz, ezért az ő makacssága is alábbhagyott.
A cikk forrása: ketkes.com
Fotó: changelinks - Pixabay
