AZ ANYUKA BELEHALT KISLÁNYUK SZÜLÉSÉBE, DE EKKOR EGY CSODÁLATOS DOLOG TÖRTÉNT

Melanie Pritchard és férje második gyermeküket várták. Volt már egy kisfiúk Brady, neki szerettek volna egy kistestvért, hogy tökéletes család legyenek. A kórházba indulás előtt Melanie telefonon beszélt édesanyjával, hogy megnyugtassa, minden rendben megy.

A kórházba érkezésük után nemsokkal Melanie szólt férjének, hogy szédül és úgy érzi, hogy valami baj van. Az orvosok azonban továbbra is mindent rendben találtak. "Talán csak ideges a kismama." - mondták neki. A monitoron az látszott, hogy az összehúzodások egyre erősebbé válnak.

 És ekkor valami rettenetes dolog történt: Melanie feje hátrahanyatlott, a monitor szörnyű sípoló hangot adott és úgy tűnt a szíve megállt, a monitoron a vonal kiegyenesedett. Ezzel egy időben láthatóvá vált a baba feje.

A férj döbbenten állt nem, tudta pontosan mi történik, csak azt látta, hogy nagy a baj. Az orvosok közben azonnal intézkedtek, hogy az anyát azonnal megcsászározzák, hogy legalább a kislány életét meg tudják menteni.

Az édesanyát betolták a műtőbe. A monitor már nem sípolt, ám Melanie légzése leállt, és lélegeztőgépre kellett kötniük, hogy mesterségesen tudják lélegeztetni, hogy a születendő babának ne történje semmi baja. A közben végzett vizsgálatok alapján kiderítették, hogy magazatvíz embóliája lett az édesanyának, ezért állt le a szíve. Ráadásul a császármetszés közben egy artériája is megsérült, és a gyomra is tele lett vérrel. Az orvosok teljes egészében feladták a reményt, hogy visszahozhatják Melaniet.

Férje rettegve várta a híreket, közben el kezdett imádkozni feleségéért és születendő lányáért. Soha nem érezte magát annyira kétségbeesettnek és rémültnek, mint ott a kórház folyosóján.  Tehetetlenségében el kezdte felhívni a család többi tagját és a barátokat, őket is kérve, hogy imádkozzanak vele együtt feleségéért és a kislányáért.

Szerencsére a kislányt meg tudták menteni, míg a másik orvoscsapat megpróbálta újraéleszteni  Melaniet. Szerencsére nem állt le teljesen az asszony szívműködése, csak rendkívül gyenge volt. 5%-kos kapacitással dolgozott, de legalább esélye maradt a túlélésre. Az orvosok 90 percen keresztül próbálták újraéleszteni, és nagyon lassan kezdett visszatérni a vérnyomása is. További műtétekre is szükség volt, hogy biztosan meg tudják menteni az anyuka életét is.

Amíg az orvosok a műtőben küzdöttek Melanie életéért, Doug elment meglátogatni a lányát a csecsemőosztályra. Amikor a nővérek meglátták az apukát megkérdezték, hogy milyen nevet szeretne adni a picinek. „Gabriella, az Isten hősnője.” – mondta Doug.

Majd a férj visszatért felesége ágyához, ahol Melaniet a gépek tartották életben. Megfogta a kezét és azt mondta neki: „Szeretlek, és csodálatos gyermekeink Brady és Gabriella és nagyon szeretnek! Ha érzel magadban egy picike szikrát is arra, hogy harcolj, akkor kérlek harcolj és ne add fel!

Még néhány műtét várt az asszonyra, amelyek a csodával határos módon sikeres volt, és Melanie túlélte a beavatkozásokat is.

24 órával a műtét után elkezdett önállóan lélegezni, így lekapcsolhatták a lélegeztetőt. Teljesen tudatára ébredt, kinyitotta a szemét és férjét és lányát kereste. A nővérek lehozták Gabriellát hozzá. A kezébe adták a picit, akit már képes volt karjában tartani, és végre a császármetszés után 48 órával magához tudta ölelni gyermekét.

Melanie folyamatosan, napról napra jobban lett, és hat nappal később elhagyhatta a sürgősségi osztályt, és az egészsége teljes helyreállásig egy normál kórterembe kerülhetett. Pár héttel később már újra együtt lehetett az egész család, és mai napig egészségben és boldogságban élnek tovább. 

Azóta több év telt el, és már csak egy szörnyű élményként maradtak meg a házaspár életében az a nap.