„Anya, sapkát hordok” – Szívhez szóló levél egy anyához, ami téged is elérzékenyít
Sajnos egy gyerek csak akkor fogja igazán megérteni az édesanyját, amikor belőle is szülő lesz. Egy anya sokkal többet tesz a piszkálódásnál és szekírozásnál: vigyáz rád, feltétel nélkül szeret, és aggódik érted.
Ennek a levélnek az írója valóban megértette az anya szó jelentését.
„Anya, sapkát hordok.
Saját magamtól tettem fel, mert odakint havazik. Még csak eszembe se jutott, hogy rögtön levegyem az első sarok után. Látod, milyen felnőtt vagyok!
Rendesen eszem. Azt hiszem néha túl sokat is, ezt abba kellene hagynom. Ha a barátaim olvasnák ezt, talán meg se bocsátanának nekem (ők úgy tudják fogyókúrázom). Nem baj, te úgysem ismered őket.
Az osztályzataim is rendben vannak. Egyszer összegyűjtöttem 15 ezer likeot egy Petőfiről szóló írással, amit sokan „lemásoltak tőlem”.
A szobámban most rend van. Megtanultam, hogy nem jó káoszban élni, és nem túl hatékony, ha az ember fél órán át keresi a fehérneműjét. Most a porszívó meg én igazán jó párost alkotunk, körültáncoljuk az egész lakást. És amikor már nem félek majd a gépek inváziójától, beszerzek egy robot porszívót, és elnevezem Palinak.
Nagyon sok mindent megtanultam: megtanultam főzni, bár ez az egyik legegyszerűbb dolog a világon. Most már tudom, hogyan kell elválni, saját albérletet keresni, szabadságra menni, ha összecsapnak a fejem fölött a hullámok, olyan barátokat választani magam köré, akik nem fognak megsiratni, és hogy kell úgy nevelni a gyerekemet, hogy soha ne sírjon miattam.
Emlékszel, attól féltem, hogy soha nem ébred fel bennem az anyai ösztön? De megtörtént. Most már én nem alszom éjszakánként…
Viszont most már megértelek. Megértelek, de nem elemezlek. Azt mondják, felnőttnek lenni azt jelenti, hogy védelmezed a szüleidet, nem pedig elemzed őket. Védelmezed őket, értékeled őket, felhívod őket telefonon, kevesebbet panaszkodsz, és inkább arról beszélsz nekik, hogy minden rendben van.
Emlékszem, milyen könnyű volt minden annak idején. Anya megengedi, vagy nem engedi meg. Amikor meghozta ezt a döntést, anya levette a vállamról a felelősség terhét, és magára vállalta azt.
Most mindenben egyedül döntök, és azért fordulok hozzád, hogy újra kicsinek érezzem magam, hogy megpihenjek, hogy úgy érezzem te vagy 36 éves én meg csak 9, és megint sapka nélkül mehetek ki, ha havazik, hópelyheket kaphatok el a nyelvemmel, és biztonságban érezhetem magamat.
Bárcsak többet is tehetnék ennél…”
