A nő akkor tudta meg, hogy életet adott kislányának, amikor magához tért a kómából

Az angliai Boltonból származó Laura 2021 júliusában betegedett meg, a terhesség 31. hetében, és még orvosilag előidézett kómában volt, amikor sürgősségi császármetszéssel megszületett a kisbabája. Párja, a 37 éves John nem volt hajlandó elnevezni a lányukat, amíg Laura fel nem ébredt, hogy közösen döntsenek. A kislány végül a Hope nevet kapta - írja a filantropikum.com.

Laurának rajta kívül van még egy 3 éves fia és két mostohagyereke is, a 15 éves Josh és a 10 éves Lexi.

Az édesanyát mindössze néhány nappal karácsony előtt engedték haza a családjához, John pedig még szenteste megkérte a kezét. 2022 nyarán házasodtak össze, és most izgatottan készülnek a karácsonyra, ami az idén jóval nyugodtabbnak ígérkezik.

Laura, aki tanársegédként dolgozik, tavaly júliusban váratlanul köhögni kezdett, és rosszul érezte magát, és pozitív lett a tesztje. Eleinte nem aggódott, mivel fitt és egészséges volt, de végül légzési nehézségek miatt kénytelenek voltak kómába helyezni.

Lánya, Hope, több mint két hónappal korábban született a vártnál (eredetileg október 15-e körül várták), de mivel Laura állapota kritikusra fordult, az orvosok kénytelenek voltak sürgősségi császármetszést végezni.

A dolgok rosszabbra fordultak, amikor a nőt lélegeztető gépre kellett helyezniük, és közölték a családjával, hogy haldoklik.

Szerencsére azonban életben maradt, és hét héttel később, szeptember 30-án magához tért. Csak ekkor találkozhatott először újszülött kislányával.

Laura így mesélt a sokkoló élményéről: „Kész hullámvasút volt. Amikor felébredtem a kómából, fogalmam sem volt róla, hogy szültem. John megmutatta a lányunkat, és teljesen megdöbbentem.”

„Hihetetlenül megható volt a karomban tartani. Teljes sokként ért, hogy kihagytam élete első heteit. Nem emlékeztem rá, hogy megszületett, még arra sem emlékeztem, hogy bevittek a műtőbe. Amikor a karomba adták, még mindig csövekhez voltam kötve, és nem tudtam beszélni vagy mozogni. Csak a fejemet tudtam megmozdítani. John megvárta, amíg beszélni tudtam, és akkor közösen kiválasztottuk a lányunk nevét. A Hope tökéletesnek tűnt.” – idézte fel a nő.

Bár ébren volt, és tudott kommunikálni, Laura felépülése lassú folyamat volt, még 15 hétig kórházban maradt, és szinte mindent újra kellett tanulnia.

„Meg kellett tanulnom enni, fogat mosni, mindazt, amit az ember kisgyerekként tanul meg. Decemberig nem tudtam járni, és akkor William kezét fogva kezdtem megtenni az első lépéseket, ami nagyon érzelmes pillanat volt.”

Laura azt is nehezen viselte, hogy távol kellett lennie a családjától. „Több mint három hónapig nem láttam a fiamat, Williamet – októberben, a harmadik születésnapján jött be hozzám a kórházba. Kihagytam az első napját a bölcsődében. John vezetett egy gyűjteményt az emlékekről, de még így is nagyon szomorú voltam.”

„Hosszú út vezetett a felépülésig, de csodálatos családom és barátaim vannak. Amikor hazaértem, John egy romantikus lánykérést szervezett karácsony estére, ami varázslatos volt. Nagyon különleges pillanat volt.”

John mindent gondosan eltervezett, kézzel írt molinókat adott a gyerekek kezébe, és még a tökéletes dalt is kiválasztotta a lánykéréshez, amit a család korábban együtt énekelt a kórházban.

Laura most lelkesen készül az ünnepekre. „Az idei karácsony nagyon különleges lesz, a világot jelenti nekem, hogy otthon lehetek a családom mellett” – mondta az édesanya.

Forrás: filantropikum.com

A kép forrása: filantropikum.com (Manchester Evening News)