A baba, aki SOHA sem sír - tragikus történetet osztott meg egy anya
Minden szülő átélt már kegyetlen órákat, amikor nem tudta megállítani kisgyermeke sírását. Van azonban ennél rosszabb is...
Az anya többször eljutott a tűréshatára végéig, nemegyszer már együtt zokogtak babájával. Ugyanezt élte át előző két gyermekével, és úgy gondolta, hogy nem a kicsikkel van a baj, hanem ő nem elég felkészült, nem elég jó anya. Aztán, amikor már-már megkérdőjelezte saját alkalmasságát, eszébe jutott egy történet, amit édesanyja mesélt neki - olvasható a LoveWhatMatters oldalon.
Jordan bátyja, Justin volt édesanyja első gyermeke. A kis Justin hasfájós volt, rossz alvó, és csak az anyja közelsége volt jó neki. Egy vasárnap délelőtt elmentek a templomba, ahol az istentisztelet kellős közepén Justin elkezdett sírni. Édesanyja bevitte a templom hátsó részébe, ahol a kisgyermekeseknek biztosítottak helyet. Ott találkozott egy másik anyával, akinek a keblén egy Justinnal egykorú baba pihegett békésen, még az sem riasztotta fel, hogy Justin torka szakadtából ordított.
„Mi az Ön titka? Mitől olyan könnyű vele?” – kérdezte tőle Justin anyja félig tréfásan, a válasz azonban korántsem volt az.
„Nem az enyém, a nevelőanyja vagyok, és nem olyan könnyű. Élete első hónapjait végigsírta, de nem kapott választ, senki sem törődött vele. Mivel a sírással nem ért el semmit, abbahagyta. Most már soha nem sír. Jó dolog, hogy az Ön gyermeke sír. Ez azt jelenti, hogy bízik Önben, tudja, hogy jönni fog.”
És Jordan, aki meg volt győződve arról, hogy valamit rosszul csinál, ettől kezdve ezt a beszélgetést játszotta le az agyában újra meg újra. Éppen azért azt tanácsolja a „nehéz gyermekekkel” küszködő édesanyáknak, hogy legyenek hálásak a sírásért, figyeljenek gyermekükre, hogy érezzék: ott vannak velük.
Jordan posztját több mint ötezren osztották meg a Facebookon, és nevelőszülők közül is sokan szóltak hozzá, alátámasztva az ő történetét a „nem síró” árvaházi gyerekekről, akiknek időbe telt, hogy megérezzék: valóban törődnek velük, és szeretet veszi őket körül, mások pedig a saját örökbe fogadott gyermekeik fejlődéséről írtak, és arról a csodáról, amit ezek a magukra hagyott kicsik jelentenek számukra.
A cikk forrása: szeretlekmagyarorszag.hu
