5 évesen már túlzásba esni? Tudományosan alátámasztott tény.

Jobb utánajárni

Az a típusú ember vagyok, akit ha érdekel egy téma, akkor utána olvas, körberágja és addig informálódik, míg az érdeklődését teljes mértékben ki nem merítette – vagy nem. Így bukkantam rá a JAMA Pediatrics című szaklapban megjelent 2022-es tanulmányban a Calgary Egyetem kutatóinak vizsgálatára, amelyben 89 163  öt év alatti gyermeket vizsgáltak. A szerzők 2020 márciusáig vizsgálták a képernyőidő-használati kérdőívekre és interjúkra adott válaszokat, ami megalapozza a hitelességüket.

Dupla vagy semmi?

Már a járvány előtti időszakban is aggasztó volt, amit találtak: A 2 év alatti gyerekek több mint 75%-a, a 2 és 5 év közötti gyerekek 64%-a túllépte a képernyőidőre vonatkozó irányelveket. A 2 és 5 év közötti gyermekek számára az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (AAP) napi maximum 1 órát javasol. Természetesen a világjárvány csak súlyosbította ezt a problémát és ezt a saját családomon is tapasztaltam – sajnos. További kutatások szerint a kisgyermekek képernyőidő-felhasználása 2020 márciusa után, csakhogy nem megduplázódott.

Felelősség áthárítás?

Ennek ellenére azon a véleményen vagyok, hogy nem csak ránk, szülőkre kellene hárulnia a felelősségnek, hogy megvédjük a gyerekekeinket a túlzott médiahasználattól. A technológiai vállalatoknak könnyebben használhatóvá kellene tenniük a szülői felügyeletet, és az iparág egészének arra kellene törekednie, hogy a reklámokat kiküszöbölje a gyermekprogramokból és alkalmazásokból, amivel manapság tele van az összes képcsatorna, játék applikáció, webes felületek.

Mi sem lennénk kivételek?

A kisgyermekek a digitális média leggyorsabban növekvő felhasználói, ezen szerintem kevesen tudnánk vitatkozni, és akikkel tudok beszélgetni, mint szülők, gyakran arról számolnak be, hogy a gyerekek képernyő előtt idejük aggasztják őket a leginkább.  Viszont ez korántsem meglepő, hisz kivel ne fordult volna már elő az, hogy egyszer csak leragad a képernyő előtt? Na szülők? Bárki? Valaki, aki erre rá tudna cáfolni? Sajna nem, vagy ha mégis, akkor ő egy derítő kivétel.

Virtuális bébiszitter?

Tovább megyek, melyik szülő nem alkalmazta a képernyőidőt, mint egyfajta virtuális bébiszittert, amikor megszaporodtak a teendők? Akár háztartásban vagy a hazavitt munkával?  A gyermekfelügyelet sokak számára megfizethetetlenül drága lehet, és már a világjárvány előtt is nehéz volt megszerezni - ez a tényező még nagyobb kihívást jelentett, miután a zárlatok életbe léptek. Az eszközök szükséges rossznak tűnnek, ha a szülői felügyeletről van szó a normális időkben, de különösen a világjárvány idején.

Csak több és több lesz

Az eredmények mégis riadalomra adnak okot. Ahogy olvastam a tanulmány konklúzióját megrémültem, ha csak minden negyedik gyermekből 1 felel meg a képernyőidőre vonatkozó irányelveknek, az azt üzeni, hogy nagyon kevés család ismeri, vagy képes betartani a gyermekgyógyászati irányelveket. Elgondolkodtam azon, vajon a mi családunk lehet az az egy vagy kiestünk a mézes kosárból? Munkavállaló szülőként, továbbra is ott lóg a fejem felett, hogy több munka vár még rám, mint talán eddig, főleg, ha visszamegyek szülés után. Hisz bizonyítanom kell, nem estem ki ritmusból, ugyanolyan hatékony vagyok, mint a gyermekvállalás előtt, sorolhatnám.

Kinek szabad, kinek nem?

Az AAP legfrissebb, a gyermekeknek szánt képernyőidőre vonatkozó iránymutatásait legutóbb 2016-ban frissítették, azóta pedig sok víz folyt le a Dunán, hogy éljek a kijelentéssel. A 18 hónaposnál fiatalabb gyermekek esetében nem javasolják a képernyőidő használatát, kivéve a távoli családtagokkal és barátokkal folytatott videócsevegés estében. Az ezt követő kategória 18-24 hónapos gyermekek, akiknél a szülők szeretnék bevezetni a digitális médiát, az AAP azt javasolja, hogy válasszanak "jó minőségű programokat/alkalmazásokat", és ezeket együtt használják a gyerekekkel, "mert a kisgyermekek így tanulnak a legjobban". Az AAP szerint kerülni kell, hogy a 24 hónaposnál fiatalabb gyerekek egyedül használják a médiát, mert számos olyan felugró ablak, hirdetés jelenhet meg, amit a gyermek nem tud feldolgozni, kezelni.

Nem teljesen jó, de megteszi

A következő korszak 2 éves és 5 éves kor közötti gyermekekre vonatkozik, akiknél médiakorlátok alkalmazását javasolták többek között. A képernyős médiát napi maximum 1 órányi jó minőségű programra kellene szülőként korlátoznunk, emellett azt szorgalmazzák továbbá is, hogy együtt nézzük velük. Bár ezek mind óvintézkedések és törekvések arra, hogy megvédjük őket a káros hatásokról, ezzel nem zárjuk ki teljes mértékben a pejoratív tényezőket. Mondom is, miről van szó.

Szülőként itt ronthatjuk el…

Amit biztosan sokan tudtok, hogy a gyermek 5 éves kora előtti évek a gyors agynövekedés és a robbanásszerű fejlődés időszaka, bár sokunknak inkább a fogzás és a dackorszak sötét időszakaként rögzül. A fentebb említett tanulmányban az óvodáskorú gyermekeknél összefüggést állapítottak meg a túlzott képernyőidő és az agy megváltozott fejlődése között, különösen a fehérállomány épségét illetően, ami kihatással lehet a nyelv és az írástudás fejlődésére. Fene se gondolná, hogy az, hogy akár napi szinten egy órát nyomkodja a tablet képernyőt, befolyással lehet arra, hogy milyen könnyedséggel tanul meg egy idegennyelben.

Csak ennyi?!

Sejtettem, de leírva még inkább sokkolt, hogy mi? Olvass tovább… A túl sok képernyőidő a viselkedésbeli eredményeket is befolyásolhatja, ugyanis a kutatások azt mutatják, hogy a küszöbérték vagy digitális fordulópont ebben a korosztályban napi 1 óra, ami egyébként hipp-hopp el tud illanni. A napi 2 órát vagy 3 órát vagy annál többet képernyőt használó kisgyermekeknél például a napi 1 órához képest nagyobb valószínűséggel jelentkeznek a bejelentett viselkedési problémák és a rossz fejlődési eredmények. Ha csak ennyin múlik, akkor már ma változtatok pár ponton a saját családomon belül.

Kiszorítja…

A képernyőhasználat hatással van a gyermekek alvására és a szülőkkel, testvérekkel és barátokkal töltött minőségi időre is. Ezek az eredmények azért aggasztóak, mert tudjuk, hogy amikor a gyermekek hosszú ideig nézik a képernyőket, kevesebb idejük marad más tevékenységekre, mint pl. a gondozókkal és testvérekkel való foglalkozásra, testmozgásra, alvásra, amelyek a kisgyermekek egészséges fejlődéséhez elengedhetetlenek.

Lépés előnyben vagyunk

A teljes felelősség nem érinthet csak minket, szülőket, hisz nincs mindenre behatásunk és kontrollunk. Ezért kellene a technológiai cégeknek is kivenni a maguk részét a felelősségvállalásból, mert termékeik iszonyatosan nagy befolyással vannak a hétköznapjainkra. Felnőttként, fejlettebb agyunkkal már jobban ki tudjuk kapcsolni az értesítések állandó zaját, ki tudjuk kapcsolni a Netflixen az automatikusan lejátszott epizódokat, és át tudunk ugrani az alkalmazáson belüli hirdetéseken, amelyek olyan célzottan idegesítőek, hogy a cégek azt remélik, hogy a fizetős verzióért fizetünk, de a csavar az, hogy ugyanezeket a marketingtechnikákat alkalmazzák a fiatalabb közönségnél is, amit ők még nem tudnak helyén kezelni, így könnyen áldozatául eshetnek a marketing fogásoknak.

Korlátozások kellenek, nem csak otthon

A tanulmányt olvasva pont azon gondolkodtam, hogy jelenleg kevés, vagy egyáltalán nincs szabályozás arra vonatkozóan, hogy a gyermekek milyen módon férnek hozzá a digitális médiához. A médiavállalatok nagyobb mértékű politikai szintű elszámoltathatósága javíthatná a gyermekek által hozzáférhető média jellegét és tartalmát, a reklámokat, azoknak mennyiségét és tartalmát vagy egyáltalán létjogosultágukat.  

Lesben állok majd…

A legjobb az első lépés, nem? Nézzük meg alaposan a családunk jelenlegi képernyőidő-felhasználását, majd szükség szerint változtassunk a rutinokon, én legalábbis ezt fogom tenni. Elkezdem nyomon követni az eseményeket, eltöltök egy napot azzal, hogy megnézem, a fiam, mennyi időt tölt az interneten. Ez jó képet adhat a családomnak majd arról, hogy honnan indulunk, és kiindulási alapként szolgálhat, miközben a napi 1 óra elérésén dolgozunk mindannyian.

Kérdések, kérdések, kérdések…

Tegyünk fel kérdéseket. Ha már megvannak a tényleges adatok, itt az ideje eldönteni, hogy szükség van-e változtatásokra, vagyis ezt javasolta Dr. Madigan, ahogy azt is, hogy tegyünk fel olyan kérdéseket, mint például: "Betartjuk-e a képernyőidőre vonatkozó irányelveket?", "Elég offline tevékenységet végzünk-e a családdal, például elmegyünk-e a parkba, vagy játszunk-e szemtől szemben, eszközök nélkül?", "Tudjuk-e a képernyőidőt tartalmasabbá tenni, például közös családi moziesteket tartani?".

Először kicsiben

Készítsetek tervet. Végül pedig készítsetek egy családi médiatervet, amelyben felvázoljátok, hogy mikor és hogyan fogjátok használni a médiát, én biztosan így fogok tenni a mi esetünkben, és amikor már elkezdődik majd ez a folyamat, egy fokkal nyugodtabb leszek arra vonatkozólag, hogy már tettem valamit azért, hogy egy jobb legyen a kialakult helyzet.