Életmódi

Sietek haza! 2. rész – "Emlékszem, egy gyermekre két felnőttet hagytam otthon!"

Amikor megszületik a kisbabánk, az első néhány hétben, mi édesanyák el sem tudjuk képzelni, hogy elmozduljunk mellőle. Nem csak azért, mert még egészen icike-picike és az az elsődleges feladatunk, hogy tápláljuk, ápoljuk, életben tartsuk őt. Nem, hiszen mindezekre, – ha átgondoljuk, megszervezzük, elintézzük –, a gyermekünk édesapja, egy nagyszülő, vagy akár egy bébiszitter is képes, ha megkérjük rá...vagy még inkább, ha engedjük neki.

Az a tapasztalatunk, hogy az anyukák, a gyermekágyas időszak letelte után elsősorban nem azért nem hagyják otthon mással a kisbabájukat, mert azt gondolják, hogy kizárólag ők maguk képesek a picit rendesen ellátni, hanem inkább azért, mert attól tartanak, hogy pont akkor történik valami a babával, ha ők kiteszik a lábukat az ajtón. Mert milyen gondolatok cikáznak a friss anyukák fejében?

„Lehet, hogy sírni fog utánam és nem tudják megnyugtatni...”

„Nem fogják tudni, miért sír...”

„Ha cumisüvegből kapja a tejcsit, utána biztosan nem kötődik majd úgy hozzám, mint előtte...”

Még hosszasan sorolhatnánk azokat a kifogásokat, amiket saját magunknak gyártunk az első hetekben, hónapokban. De nyugi: ezt a legtöbb anya csinálja! A jó hír az, hogy idővel minden édesanya életében eljön az a pillanat, amikor újra megfogalmazza magában az igényt: „szeretnék kimenni a négy fal közül, emberek közé vágyom”.

Ezen gondolatok mentén álmodtuk meg az Ecofamilyvel közösen legújabb videósorozatunkat, mely a „Sietek haza!” címet viseli.

Az öt részes interjú-sorozatban már tapasztalt édesanyákkal beszélgetünk, akik arról mesélnek nekünk, ők maguk hogyan élték meg a babázós időszak elejét, mikor és hogyan fogalmazódott meg bennük, hogy szeretnének kicsit újra kiszakadni az otthonuk biztonságot jelentő falai közül, hova mentek az első adandó alkalommal, mit csináltak, hogyan éreztek akkor. És persze, milyen volt hazatérniük a babájukhoz, miként alakultak ezután a közös „kiruccanásaik”.