Miért ne kiabálj a gyerekkel?
Nincs az a szülő, akinek feltéve ezt a kérdést, a lelke mélyén ne tudná a választ. A szakértő szerint az igazi kérdés inkább az, egyáltalán miért kiabálunk a gyerekkel? Hogyan jutunk odáig, hogy egy konfliktus lezárására csak a kiabálást találjuk megoldásnak? Vida Ági babapszichológus legutóbbi előadásán erre kaptunk válaszokat.
Igen válaszokat, több lehetségeset is. Mert bár a kiabálás, mint szülői magatartás sokszor érthető, és biztosan jogos is, kevéssé hatékony. A szakértő is inkább az elkerülésére buzdít. A rossz hír: egyetlen biztos módszer nem létezik, igenis kialakulhat olyan helyzet, amikor elszakad a cérna, anya mérges lesz, dühében kiabál, emelt hangon szónokol. (Az apák kiabálás helyett általában a rövid, de annál hangosabb oda-odadörrenést választják, amelyre csemetéjük azonnal remegő térdekkel, és lefelé görbülő szájjal, majd hangos bömböléssel, sírással reagál. Eleinte tehát ugyanannyit érnek el, mint az anyák a kiabálással.)
Mikor kiabálunk?
Először érdemes megvizsgálni azokat a helyzeteket, amelyben elfogy a türelmünk, és kiabálni kezdünk a gyerekkel: amikor engedetlen, amikor nem figyel ránk, amikor rosszul viselkedik.
Vida Ági babapszichológusként arra figyelmeztet: mindig az okokat is keressük meg! Miért engedetlen? Mert már fél órája bevásárolunk, miközben már fél órája nem rá irányul a figyelmünk, olyasmit csinál, ami őt nem szórakoztatja, miközben egyre több mindent megtiltunk (nem vesszük meg azt a csokit, tedd vissza, stb)? Miért nem figyel, pedig már ötször szóltál neki, hogy jöjjön ebédelni, és még hatodszorra is az építőkockákat rakosgatja a szobájában, mert annyira el van merülve a saját világában? Miért ébred fel és nyűgösködik éjszakánként, pedig aludnia kellene?
A kiabálással mindig valamilyen tünetre reagálunk, pedig, ha megtaláljuk az okot, és szülőként megértjük, a gyerekünk miért viselkedik úgy, ahogy, akkor már közelebb is vagyunk a megoldáshoz. Ha az ok megvan, akkor lehet a helyzetet kiabálás nélkül kezelni és KAPCSOLATOT létesíteni: a bevásárlásnál a nyugtalankodó gyereknek adjunk feladatot, tolja ő a kocsit, vonjuk be a döntésekbe, válasszunk például együtt kenyeret, hadd vegye le a tejet ő a polcról. A figyelmetlen gyereknél sokszor a fizikai kontaktus segít: oda kell menni hozzá, megérinteni a vállát, szemkontaktust létesíteni vele. Az alvászavar hátterében pedig legtöbbször a biztonságérzet hiánya áll: valamiért a napi rutin megborult, és ez a babára, gyerekre is kihat. Ha a nappali biztonságérzet helyre áll, az éjszakai problémák is megoldódnak.
A kapcsolat fenntartására kell törekednünk
A megoldás tehát egy konfliktusban mindig a helyzet megértése lehet, és olyan apró trükkök használata, amivel saját magunkat is megnyugtatjuk:
1., Állj meg, érintsd meg! A fizikai kapcsolat csodákra képes.
2., Mindig közös tevékenységet végezzünk, így fenntartjuk a kapcsolatot: a kötelező tevékenységeket, mint egy bevásárlás, végezzük együtt.
3., Egyszerűsíts, lassíts! Ha a gyerkőcnek is pörgős, megerőltető délelőttje volt, lassíts, hagyj neki több időt a dolgokra délután.
4., Beszélj úgy, hogy meghallgasson! A tipikus „anya-hangnem” kerülendő, sokszor érdemesebb türelmesen kivárni, hogy a gyerek odafigyeljen, parancsolgatás helyett kikérni a véleményét a dologban.
5., Meséljünk! Akár a saját történetét: olyan tanulságos mesét mondjunk, amiben egy hozzá nagyon hasonló gyerekről és a rosszasságairól van szó. Vagy kortárs mesét, amely vele egykorú gyerekekkel esett meg. Az aduász a hőstörténet: amikor saját szuperhőst alkotunk, és ezzel a személyes hőssel esnek meg kalandok. Sokat segít a szerepjáték, vagy bábozás: amikor helyettünk, a szülő helyett valaki más mondja el a gyereknek, mi az, amit nem szabad.
6., Kreatívkodás: ha gyurmázunk, közös alkotásra hívjuk a gyereket, neki is alkalmat adunk arra, hogy visszajelezzen nekünk. Kérjük meg, hogy fesse le, miét érez: meg fogunk lepődni, egy konfliktus a gyerkőcöt is mennyire megérinti. Nagyon hasznos, ha arra kérjük, rajzoljon fát, mert négy-ötéves korig a fa rajzolása közben a gyerkőc mindig önmagát rajzolja.
7., Kupaktanács családilag: nagyobb gyerekeknél működik jól, ha közösen beszéljük meg a problémákat, amikor mindenki szabadon elmondhatja a véleményét.
8., Következetesség: szülőként erre kell törekednünk, még akkor is, ha nehéz. De Ági tanácsa ebben is segíthet: „a gyermeknevelésben ér improvizálni. Szabad a gyermeked igényeit, egyéniségét figyelembe venni, szabad a saját élethelyzetedet figyelembe venni és úgy dönteni, ahogy nektek a legjobb. Ahogyan ti a legjobban érzitek magatokat. Nem kötelező a régi recepteket követni.”
Akit mélyebben és többet érdekel a téma, az jelentkezhet Vida Ági előadásaira, vagy hasonló szülőépítő foglalkozásra a Felelős Szülők Iskolája szervezésében.
Inzám Andrea, 2017. február 27.
