Egyik nap rám csapja az ajtót, másik nap meg az ölelésemre vágyik…

Serdülőkori krízis, határfeszegetés, lusta és trehány attitűd, avagy Kamaszok, akikkel nem lehet szót érteni, vagy mégis? Mi történik, ha a színfalak mögé nézünk, és szülőként, pedagógusként megidézzük saját tinédzserkorunkat, kicsit belehelyezkedünk az Ő életükbe?… Akkor is ilyen szigorúak lennénk és ítélkeznénk felettük?!

A Felelős Szülők Iskolája és az Énképzőkör csapata nem kisebbre vállalkozott, mint a kamaszok problémáinak feltérképezése, megsegítése. KAMASZKÉPZŐ című interaktív pszicho-előadásukon a kamaszkor jellemzőit mutatják be a drámapedagógia és a humor eszközeit is felhasználva. A kamaszkori krízis pszichológiai oldalát, érzelemvilágát feltérképezve, néha groteszk, de életszerű szituációkon keresztül juthatunk el műhelymunka keretein belül a megoldásig. A program vendége Balatoni József, alias Jocó bácsi, a népszerű tetkós töri tanár és Zala Mónika, klinikai szakpszichológus.

A házigazdák Tibenszky Moni Lisa, a Felelős Szülők Iskolája alapítója, valamint az Énképzőkör alapítói – Szöllősi Gergely és Tóth Máté, továbbá drámapedagógus csapatuk. Az interaktív előadásra kamaszokat, szülőket és tanárokat egyaránt várunk, a program célja a párbeszéd kialakítása, a feszültségek oldása és az ehhez kapcsolódó játék.

Cikkünkben a klinikai szakpszichológus, a pedagógus és a programot megálmodók vallanak a kamaszkor titkairól.

Zala Mónika, klinikai szakpszichológus és az Énképzőkör program szakmai mentora így fogalmazott:  „Ebben a szakaszban a kamasz is érzi, hogy változáson megy keresztül, nem uralja érzelmeit (hirtelen, látszólag minden ok nélkül szomorú vagy dühös lesz). A serdülő keresi önmagát, próbálgatja szárnyait, feszegeti a határokat. Megindul a szülőkről való érzelmi leválás, így ezen tényezők együttes hatása miatt lesz több a határfeszegetés, a veszekedés és a határok áthágása.”

Z.M.: „Erik Erikson elmélete szerint az egyén személyiségfejlődése a születésétől a haláláig tartó folyamat. Ennek egyik fontos állomása a serdülőkori krízis. Ebben a krízisben alakul ki az identitása és döntenie kell a pályaválasztásáról is. A serdülőkori krízis egyik legmeghatározóbb élménye, hogy a gyermeki test elkezd átalakulni, megindulnak a hormonális változások és megjelennek a másodlagos nemi jelleg jellemzői (mell növekedés, szőrösödés stb). Ezek a változások hatnak a serdülő önmagához való viszonyára, a testéről kialakított képre, mely gyakran önbizalomhiányhoz, frusztrációhoz vezet.”

Érzelmi hullámhegyek, hullámvölgyek – miért jelennek meg ennyire erősen kamaszkorban a szélsőségek?

Z.M. „A hormonális változások miatt hangulatuk hullámzása gyakoribbá válik. Szorongásaik, indulataik felerősödhetnek. Megjelenik a párkapcsolat igénye, gyakoriak a szerelmi csalódások, a nemi identitás bizonytalansága. Mindeközben az iskolai elvárások sem csökkennek. Így e nehéz érzelmi állapotban a folyamatos, magas szintű teljesítménynek is meg kell felelniük.”

Milyen változásokon mennek keresztül a kamaszok?  Miként változik a szülő-gyerek kapcsolat?

Z.M.: „Megváltozik a serdülő szülőkhöz való viszonya is, nagyobb lesz a kortárs befolyás, a kortársaknak való megfelelni akarás. A szülői házról való leválás gyakran lázadásként jelenik meg, így előfordulhatnak konfliktusok, droghasználat vagy akár szabálysértő viselkedések is. Ellentmondásos érzései vannak, hiszen egyrészt szeretne leválni szüleiről, de még nem tud felnőtt életet élni és problémamegoldó képessége is éretlen. Így mind érzelmi, gondolati és viselkedéses megnyilvánulásaiban gyermeki és felnőttes vonások egyszerre vannak jelen.

A szülő számára a gyermek szükségletének kielégítése nehéz, hiszen az egyik pillanatban pl. az ajtót csapkodja és elutasító, a másik pillanatban pedig vágyik kapcsolódni a szülőhöz, keresi a tőle megkapható érzelmi biztonságot.”

Miért lustálkodnak, nyafognak annyit a kamaszok?

Z.M. „A szülők serdülő gyereküket sokszor motiválatlannak, lustának látják, azonban gyakran ez csak a krízis velejárója, hiszen a fiatal számára a legfőbb kérdés: ki vagyok én, mi a célja az életemnek, mi lesz velem, szeretnek vagy nem szeretnek stb. Emellett persze a lustálkodás gyakran a motiválatlanság vagy a bizonytalanság megnyilvánulása.”

„A nyafogást pedig inkább a bizonytalanság megnyilvánulásának tekintem. Ebben a bizonytalanságban a serdülő próbálja megtalálni saját stílusát, próbál megbirkózni a hangulatingadozásaival és a fentebb már említett nehézségekkel, ami nem kis feladat.” – foglalja össze válaszát a klinikai szakpszichológus.

Milyen hatással van a serdülők mindennapjaira, önmagukhoz való viszonyára a közösségi média? Áldás vagy átok?

Z.M: „A mai serdülők számára nehézséget jelent a közösségi médián való megjelenés, ahol kéretlenül is kaphatnak negatív visszajelzéseket akár külsejükre, akár személyiségükre vonatkozóan, mely a reménytelenség érzését, az elfogadás hiányát, depresszív érzéseket kelthet, akár öngyilkossági gondolatok is megjelenhetnek. Emellett ezeken a felületeken olyan idealizált képpel találkoznak, mely egy teljesíthetetlen elvárást sugall.  Mindemellett persze előnye is van, hiszen a felületeken keresztül megoszthatnak egymással iskolai információkat, valamint ha a mindennapos elfoglaltságaik miatt nem tudnak személyesen találkozni a barátaikkal, ily módon kapcsolatot tarthatnak, értesülhetnek a másokkal történt pozitív/negatív eseményekről.” – fogalmaz a szakember.

Megoldhat-e mindent a nyílt, elfogadó és odaforduló kommunikáció, a beszélgetés?

Z.M.: „Igen, úgy vélem, hogy kiemelten fontos a szülő-gyerek kommunikáció, hiszen nagyon gyakran a kommunikáció szintjén csúszik el a kapcsolat. Korábbi életévek tapasztalatai, traumái, kötődési problémái ebben az életkorban csúcsosodnak ki, így rendkívül fontos, hogy legyen az életében olyan felnőtt, akihez fordulhat.” – mondja Zala Mónika, klinikai szakpszichológus.

Március 9-én kerül sor a Kamaszképző című előadásra, ahol játékos formában, igen komoly dolgokról esik majd szó, mint az iskolai zaklatás, az online-offline önazonosság, a serdülőkori krízis jellemzői, jelensége. Az interaktív esemény vendége  Balatoni József, alias Jocó bácsi, aki az élmény alapú oktatás és az érzékenyítés nagy mestere és nem mellesleg a Kamaszharc című könyv írója is egyben. Hogy látja Ő a kamasz diákok mindennapjait?

B. J.: „A kamaszoknak ma az a legnehezebb, hogy teljesen felgyorsult körülöttük a világ, nem tudnak lassítani, leállni és kiszakadni. Folyamatosan jönnek a hírek, a világ eseményei, mások problémái, vagy éppen a boldogsága. Mindent az arcukba tolnak, ami hatalmas nyomást helyez rájuk. Az online térben mindenre azonnali visszajelzést kapnak és adnak, ami sokszor kegyetlen, frusztráló érzés.

A másik probléma a bizonytalanság. Ez igaz rájuk érzelmileg is. Nagyon nehezen találnak jövőképet maguknak, mert nem lehet tudni, mi lesz 5-10 év múlva, ez pedig aggodalommal tölti el őket.”

A cikk további folytatása: felelosszulokiskolaja.hu