Mi kerül ezen ennyibe? – Nem tudod megvenni? Fel fog nőni anélkül a gyerek?

Két alma van a polcon.

Az egyik kicsit drágább, de összességében jobban tetszik.

Az egyik kicsit drágább, de a másik jobban tetszik.

Az egyik kicsit drágább, de ár-érték arányban mégiscsak az a tudatosabb döntés.

Az egyik kicsit drágább, tetszik, de nem engedheted meg magadnak.

Az egyik kicsit drágább és a termesztő bácsi mosolya...nos az többet ér még az alma mosolyánál is.

Hát én ezért választom a hazait, amikor csak tehetem.

Mivel egy székesfehérvári baba-mama vásár, a Pici Piac szervezője vagyok, kézenfekvőnek tűnt megkérdezni a márkák mögött álló készítőket, hogy ők hogyan vélekednek a kérdésről.

Ugyanis szerintem hiába a még mindig nagy népszerűségnek örvendő #vegyélhazait mozgalom, ha nem értjük…egymást. Ha nem közelednek az álláspontok abban, hogy ezeket a tárgyakat (és szolgáltatásokat) létrehozni ÉRTÉK. Kreativitást, időt, energiát, pénzt, folyamatos fejlődést és fejlesztést, vevői igényekre való nyitottságot, rugalmasságot (mert ki másnál reklamálhatsz egyszerre, hogy egy nadrág egyszerre túl bő és túl szűk?), komfortzónából való kilépést kíván.

Nos, a készítők egyöntetű véleménye alapján a „mi kerül ezen ennyibe” a legfájóbb felkiáltás, amit tehettek, ha hazai termék kerül a kezetekbe. És hangsúlyoznám: nem a „számomra ez nem fér bele”, a „bárcsak megengedhetném magamnak”, a „felírom a listámra, hátha egyszer meg tudom majd vásárolni”, vagy az „ó, sajnos én nem tudom megvenni, de nagyon tetszik és mesélni fogok róla másoknak” mondatok fájnak. Hiszen mindannyian pénzből élünk, mindannyian azt osztjuk be, amink van és mérlegelünk minden vásárlásnál – manapság egyre jobban.

Más igényeink, más vásárlási szokásaink, más értékrendünk van, más viszonyulásunk a pénzhez. Utóbbit (is) érdemes megvizsgálni, mielőtt jó szokás szerint mások zsebében kutatnánk. Az egyik válaszadóm gondolataiból merítkezve: a pénz energia, a pénz elismerés. Nem nekünk lesz kevesebb azzal, ha kiadjuk, hanem helyet teremtünk annak, hogy befelé is tudjon áramolni – ha helyi vállalkozót, a hazai ipart támogatjuk, akkor működőképes(ebb) lesz a körforgás, a környezetünknek lesz tőkéje, amit aztán befektethet nálunk. Avagy lesz miből megvásárolnia az én tudásomat, értékemet, termékemet, vagy pénzt költeni a munkahelyemen, mely hozzájárul az állásom fennmaradásához.

Szoktatok műkorcsolyát nézni a tévében?

Miért drágább a hazai?

Hazai munkaerővel dolgozni drágább, mint bangladesivel (ó, ha a divatipar mesélni tudna…vagyis mesél, mesél épp eleget, csak figyeljünk is oda rá!)

Mert más terheket ró egy-egy ország a vállalkozóira.

Mert még úgy is olcsóbb máshol előállítani terméket, hogy az aztán egy roppant hosszú úton, legkülönfélébb szállítási láncokon jut el hozzánk. (Milyen lehetett az az alma, amikor leszedték, ha februárban ropog a fogunk alatt…?)

Valóban a hazai drága? Valóban a kézműves a drága? Vagy a fél pizza árából megvásárolható plüss az olcsó?

Szoktatok műkorcsolyát nézni?

Két alma van a polcon és az egyik nem is tetszik

Jó-jó, mondhatnád, de kit érdekel a fenntarthatóság vagy más trendi lőzung, meg ez amúgyse az én asztalom, oldja meg a kormány, a nagy cégek, akárki. Hát hogyan forgassam a pénzt, ha nekem sincs?

Elárulom: ne vegyél!

Nem az az egy palack Kubu okozza és nem a te klímaszorongásod állítja meg az erdőtüzeket. Nem egy fastfashion gyerekcipő zsigereli ki a bangladesi gyárban dolgozókat. És nem kell a hazait választanod akkor sem, ha egész egyszerűen: nem tetszik.

DE!

Tájékozódj. Gyűjts információt, kérdezz. Kérdezd meg nyugodtan – ne azt, hogy mi kerül ezen ennyibe – hanem hogy hogyan készül? Hol készül? Miből készül? Mennyi idő alatt készül? Honnan jött az ötlet? Mennyi idő volt a termékfejlesztés? Hányan állnak a vállalkozás mögött, ki végzi a feladatokat? Talán magad is meg fogsz lepődni a válaszon, hát még ha közben fejben matekozol is egy kicsit: rögtön megtudod, mi kerül ezen ennyibe.

Két alma van a polcon és te nem is kérsz almát

Túl-fo-gyasz-tás. Mond neked valamit ez a szó?

Hát persze. Ebben élünk.

Jön a tavasz és "NINCS EGY GÖNCÖD SE"? Muszáj venned még két cipőt és három dzsekit, mert most a „viva magenta” az év színe és ha nem azt hordod, az voltaképp olyan, mintha meztelenül járnál az utcán? Tele van a hűtő, de veszel egy halom csokit és csipszet, amit meg se kéne enned, mert a lelked arra vágyik?

Nem kell nyolc táska, elég kevesebb, de jó minőségű. Nem kell a gyereknek ötmillió plüss, elég egy pár kedves és szép (a kedvenc alvós plüssből persze ne feledd a tartalékot!), fel fog nőni, hidd el!

Szóval vedd meg, ami tetszik, amire és amennyire szükséged van, ami ízlik, hozd meg a saját életetekre szabva a lehető legoptimálisabb döntéseket. És még ha gondolod is, kérlek soha, de soha ne vágd egy alkotó arcába se, hogy mi kerül ezen ennyibe!