Anyaság a negyedik X után: Változások és változtatások 40 felett Bogival

Bogi születése előtt sem éltem sosem nagylábon. Panaszra nem volt okom, jól kerestem, jó munkahelyem van, de ami könnyen jött az könnyen ment. Valahogy sosem éreztem arra késztetetést, hogy legyen tartalék. Arra igen, hogy ha van valami úton, módon plusz pénzem, azt azonnal elköltsem. Többnyire a lakásra költöttem, hisz üres volt, amikor beköltöztem, mára meg már kész berendezett lakás, amit ha lát valaki mindenki csak dicsér. Ezzel együtt azonban magamtól sem sajnáltam dolgokat. Drága parfüm, 34. ruha, amit lehet, fel sem fogok venni, mert ugyan a babán olyan szép volt és jól állt, én utálok próbálni az üzletekben vásárláskor, hazaérve kiderül, hogy jó a ruha, jó, csak nem úgy áll rajtam, mint a babán. Könyveket vettem, nem sajnálva a pénzt, pedig iszonyat ára lett mára már az olvasásnak is . Ezzel ellentétben most, kiszámolom a heti költhető pénzt, és tetszik, nem tetszik, az van, és esély sincs elcsábulni J. Olvasok, hisz van könyvtár. Parfümre nincs szükségem, mert a lányom illatát szeretném érezni egész nap még éjjel is. Bár sokat alakultam, még mindig nem vagyok a régi így ruha vásárlás szóba se jöhet. Hozzáteszem, itt vidéken az embernek van 3 kínai üzletre lehetősége, és két méreg drága butikra ’oszt jó napot. Nincs pazarlás, nincs, nincs, nincs.

A rend-, és tisztaságmániám tünetei enyhültek. Korábban elképzelhetetlennek tűnt, hogy napi kétszer ne legyen a wc kagyló fertőtlenítve, egyszer a kád és a mosogató is. Szennyes a kosárban nap végén, kizárt. Szösz a szőnyegen, por a virág levélen, csík az ablakon, netán por a polcon? Tragédia lett volna, képes voltam este hozzáfogni akár takarítani J. Most se esz meg minket a kosz, és van tiszta, vasalt ruhánk is, és tiszta tányér és pohár, de az időm nagy része a Bogié. Amikor ő ébren van legyünk akár úton, akár itthon, vele foglalkozom, ha csak tehetem. Mindig beszélek hozzá, itthon is, az úton is, az üzletben is, és igen, ha igényli énekelek neki a temetőben, zenét hallgatunk séta közben, és játszok neki az állataival vásárlás közben. Ha itthon vagyunk, a szőnyegen fetrengünk együtt, vagy a konyhában pepecselünk ő a pihenőszékben, én meg hol itt hol ott. Nem az számít, hogy a wc csészén elcsússzon a légy, nem érdekes, ha kicsit koszos az ablak, nem számít, ha a mosatlan már 2 órája rám vár, csak az számít, hogy az én Bogim nyugodt legyen és kiegyensúlyozott. Ha engem akar én vagyok a legboldogabb tőleJ.

8 óra alvás nélkül azt hittem nincs élet. Aztán rájöttem, dehogynem. Van még 3-4 órával is. Ja, hogy ezzel azzal jár, hogy amikor Bogit elaltatom, leülök mert szeretném nézni 5 percig, ahogy alszik, akkor 10-ből 8-szor elalszom én is. Simán, ülve a fotelban, mellette, legyen az délelőtt, délután akármikor.

A legnagyobb ellenzője voltam a gyerekkel való alvásnak, mert mi van, ha ráfekszik az ember, ha megüti, ha… hát nagyjából egy hónapja mindennap együtt alszunk. Imádok arra ébredni reggel, hogy mellettem mosolyog, hogy éjjel megfoghatom a kis kezét, hogy érezhetem az illatát, hogy vigyázhatok rá akkor is. Dehogy fekszik rá az ember, dehogy üti meg, hisz olyan éberen alszom én is mióta Bogi megvan, hogy azt is hallom, ha jön fel a Nap.

Nyugodtabb lettem és megfontoltabb. Bogi előszeretettel pisil és tesz egyéb dolgokat is pucér fenékkel, amikor arra csak lehetősége nyílik. Ezt már olyan profin végzi, hogy már a frászt hozza rám, hogy a harmadik pelusban is kevesebb a pisi, felkiáltásom után, és azt követően, hogy na jó, most nem adok rád pelenkát kijelentésem elhangzik, abban a percben képes elárasztani a járókáját és annak környezetét is a pisijével. Ezt többször képes eljátszani egy nap .Ugyanez igaz a nagydologra. Aggódva lesem, lesz e, van-e, mire a kisasszony mezítelen hátsóval a játszószőnyegen pucsítva eleget tesz kérésemnek. Ilyenkor inkább megdicsérem, és összepuszilgatom, hogy hála az égnek, és nem szidom le, és nem vagyok mérges, hogy de, és hogy, meg aztán és most mi lesz. Ha a bátyám, aki a hirtelen természetéről ismert, hirtelenkedik velem, már nem veszem a lapot és teszem magamévá az ő általa közvetített dühöt, hanem ránézek, Bogira mosolygok és témát váltok.

Miben változtam? Mindenben? Egy nő voltam, ma már Anya vagyok. Magamért voltam felelős, ma már a lányomért élek és halnék, ha kell. A legszebb és legcsodálatosabb dolgot adja nekem a lányom, önmagát a vele töltött idő minden perce, maga a csoda, maga a változás.A legfontosabb dolog lett az életemben Ő, akiért bármire képes vagyok, és ha újra kezdeném az életemet, nem kezdeném, mert Ő most akkor nem lenne nekem.