Anyaság a negyedik X után:Örömkönnyek, bánat percek Bogival

Mielőtt azonban belemerülnék a részletekbe, hadd nosztalgiázzam egy kicsit. Nagyjából ma egy éve annak, hogy tesztet vettem, és kb most tudtam meg hogy belőle, hogy jön Bogi  Istenem, de boldog voltam, ugyanakkor tiszta aggódás és félsz. Vajon rendben lesz minden, vajon egészséges, vajon milyen lesz a szülés és sok, sok kérdés, még, ami nem hagyott nyugodni 9 hónapon át. A 9 hónap is, és az azóta eltelt 4, úgy röppent el, mint egy hét.

Amikor észhez térek, hogy eltelt egy hónap, akkor Bogi megint nőtt, megint szekrényt pakolok és ruhát válogatok, az üzletben a nagyobb pelust keresem, és a 4. emeletre egyre nehezebben vonszolom fel magam és Bogit  Elképesztő sebességgel robog az idő, és csak kapkodok, és futok utána.

Az én „nagylányom” mindjárt 4 hónapos. Igaza van annak, aki azt mondja, egyszer csak azt veszem észre, hogy ott áll mellettem és fogja a kezem. Annyira tüneményes, ahogy megismer embereket, és ahogy reagál bizonyos dolgokra. A sógornőimet imádja (egy kivételével  ), az unokahúgaimért oda van, az öcsémért rajong, és az érdekes az, hogy a velük való találkozáskor bármennyi idő is telik el, mindig széles mosollyal köszönti őket és hangos kacagással.

Elérkeztünk a 4 hónaphoz, és ezzel együtt a vészes fogzáshoz… Boginak bizony fáj. Nem is akárhogy. Olyan 19 ezer embernyire fáj. Amikor bele hasít neki a fájdalom, na azt mindenki tudja itt a városban, az tuti. Tehetek én olyankor bármit, adhatnék én mannát is, lehozhatnám a csillagokat és ígérhetnék fűt, fát, ha fáj akkor fáj. A fájdalomküszöbe nagyon alacsony… nem tűri a fájást és nem viseli azt, hogy neki ez ennyire fáj.  Ezt tuti tőlem örökölte, nem úgy, mint a talpikáit.

4 hónapos oltásra mentünk a gyermekorvoshoz. Nagy melegre való tekintettel a babákon nem volt zokni, ha volt is, nem voltak betakarva. Tudtam én eddig is, hogyne tudtam volna. Hisz látom, két szemmel, látom, hogy a gyerek talpa hatalmas . Láttam én már akkor mikor megszületett, hogy bár Apának nagy elálló fülei vannak, azt legalább nem örökölte. Nekem pisze orrom, azt igen. Apának nagy lába, azt is. Igen Boginak sejtéseim szerint felnőtt korára nem 37-es lábai lesznek, mint az anyukájának a 170 cm-éhez. A rendelőben a babák talpai, akik egykorúak Bogival, hát max a Bogiláb 2/3-a. Üsse kavics, ez legyen a legnagyobb dráma az életünkben 

A szomorúság….A drága lányomnak - azt gondolom sokszor hogy önhibámon kívül, de aztán persze kitudja- , egy nagyszülője sincs… Hogy miért? A férfiak mind a két oldalról meghaltak, Apuka oldaláról a nagymama sem érdeklődik Bogi iránt, én pedig a saját anyámmal – mert ő egy férfit választott helyettünk – gyerekei és unokái -, - nem beszélek egyáltalán. Hozzátartozik, hogy engem édesapám nevelt fel, így anyámmal a viszony inkább mindig iszony volt, mint kapcsolat… ez egy igen hosszú sztori talán egyszer majd belemerülök jobban a témába.

A boldogság, hogy Bogi ismer a 7 testvéremből 6-ot már. És imádja őket és a legnagyobb örömömre egy kicsit sem anya babája csak, mert nagyon jól el van, akkor is ha éppen nem lát engem jó pár percig.

Most rövid vagyok kedves Olvasóm, nézd el nekem de hív és vár a púder-, és babaillatú gyermek.