Anyaság a negyedik X után: … és amikor jön a fekete leves :)
„Apa” lelépése során, még várandósan, hatalmas mellénnyel és még nagyobb arccal tájékoztattam Őt - és persze vele együtt mindenki mást is, akiben bármi kétség felmerült azzal kapcsolatban, hogy egyedülállóként hogyan állom majd meg a helyem -, hogy nekem, aki egy katonatiszt lányaként nőttem fel, nincs új a nap alatt. Olyan dolog nincs, amit én nem tudok megoldani, amitől én megijedek, vagy amire én kapásból nem-et mondanék.. Szinte egész eddigi életemben magányosan oldottam meg a sorsom nagy eseményeit. Lemenedzseltem egyedül két lakás vásárlást, egy eladását is, egyedül költöztem A-ból B-be, sőt az ABC összes betűjébe 
vezető vagyok egy jó nevű cégnél, önálló egzisztenciával rendelkezem, akkor miért is okozna nekem gondot egy gyermek felnevelése egyedül. Nos, be kell vallanom, van amire senki nem készített fel, van amit az iskolában senki nem tanított meg, de még otthon sem.. és ez igen, a gyermek ellátása és nevelése.
A kórházi létünk során rendkívül gördülékenyen és flottul mentek a dolgok – valaki mindig jött és megmondta most mi következik -, igen ám de az „idilli korszaknak” hamar vége lett. Jött az otthoni lét, édes kettesben, egy közel 4 kilogrammos, hatalmas hangú „édes csomaggal”, aki kívánságait, érzéseit és olykor csak a passzióit is, sírás formájában közli. Jah, hogy ezek a sírások mindig másmilyenek.. Való igaz, de amikor az ember még nem ismeri mindet, akkor csak találgat. Nem volt ez másként nálunk sem.
Délután értünk haza a kórházból, és nagyjából 120 perc múlva már ketten is maradtunk az én drága lányommal, aki szinte azonnal hangot is adott annak, hogy Anya nincs a helyzet magaslatán. Sírt, aztán még jobban sírt, és a végén már nagyon sírt. Hiába kérdeztem én tőle, hogy éhes, netán fázik, hozzak még egy takarót, vagy a pelenka pisis netán, minden kérdésemre sírás volt a válasz. Mivel a várandóság alatt én voltam a legelszántabb „MAJDÉNMEGOLDOMHIDDELNEKEM” anya tigris, büszkeségből még telefonos segítséget sem akartam kérni… Jött a nézzük sorba, mi lehet a sírás oka „játék”. Pelenka kicserélve, a hangszóró azonban egy cseppet sem halkult, jött egy plusz takaró, a sírás erősebb lett, nos marad az etetés. Láss csodát A sírás abba maradt. Na igen, ez így leírva mintha pity-puty ment volna, és nem izzadtam volna le 345-ször, nem fogtam volna meg a fejem 765-szer kétségbe esve, és nem nyúltam volna 433-szor mentő övként a telefonom után, hogy azt utána jó messzire elhajítsam, hisz annál büszkébb vagyok.
A következő kardinális pont a fürdetés volt. Kád pipa, gyerek pipa, hőmérséklet megfelelő, akkor lássunk hozzá. A problémák és hiányosságok özöne lepett el, miközben ismét egy síró gyermek próbált engem jobb belátásra bírni, hogy „Helló, most legyél nagy arcú, és mutasd meg mire vagy képes”. Nem voltam felkészült, kevés volt a két kezem, és minden olyan messze volt, hogy az első fürdése Boginak otthon nagyjából 75 percre sikeredett. Nem vicc, valóban ennyire voltam képes első alkalommal. A fürdő víz elsőre túl hideg lett, forró vizet hozzá. Igen, de mire Bogi letesztelhette volna ismét elhűlt. Amikor a víz hőfok végre jó volt, nem találtam a mosdókrémet. Amikor az meglett, hogyan fogjam meg a gyereket kérdéstől kaptam idegrángást… Mikor Bogi végre tiszta lett és illatos, és kellőképpen ráncos a vízben történő áztatás miatt is, hova tettem a fürdőlepedőt??? kérdésre kerestem a választ… A 74 és féledik percben már mind a ketten sírtunk… Bogi a kimerültségtől én meg attól, hogy látszólag megbuktam, ez a vizsga most nem sikerült, mégsem vagyok felkészülve mindenre, és igen van, ami még nekem is új.
A kínok kínja után az én méhemnek drága gyümölcse olyan édesen aludt kb 2 óra 10 percet, ami nekem nagyjából 5 percnek tűnt, hogy örömömben azalatt csak ültem mellette és bámultam őt. Éhes, már tudtam mikor sírással kezdte az ébredést. Sírás felismerve, egy pont kipipálva a checklistán. Ha tudtam volna, hogy milyen hosszú lesz, bele sem kezdek a pipálgatásba.
Az első éjjel szintén rendhagyó volt mind a kettőnknek, hisz Anya esetlen, Baba türelmetlen, és az élet kemény
Az első éjjelt követte a második nappal otthon, amikor is a dolgok már kezdtek gördülékenyebben menni, és bizonyos jelek felismerésével a megoldások is megszülettek. A második fürdés már csak 33 perces volt és fokozatosan csökkent a hiányosságok száma Anya büszke, Baba elégedett
A „bezártság” ami Bogi 2 hetes koráig tartott megviselt engem is, bár nem vagyok egy depresszióra hajlamos ember, mégis megszenvedtem nagyon. Sírással, dühvel és szomorúsággal jelentkezett nálam ez az állapot, de mikor végre megkaptuk a lehetőséget arra, hogy elmehetünk sétálni 15 percre úgy éreztem újjá születtem és legszívesebben világgá kürtöltem volna a boldogságomat
Gigi, 2017. április 04.
