Koreny Dóra a családalapítás miatt lett orvosból programozó és festő: "Életem legnehezebb, de legjobb döntése volt"

Orvosból programozó, aztán festő lettél. Három eléggé különböző terület. Hogy jött mégis egyik a másik után?

Eredeti végzettségem szerint orvos vagyok, de úgy alakult, hogy már nem ezen a pályán dolgozom. Amellett, hogy nem találtam meg a számításomat az egészségügyben, az évek alatt én is sokat változtam.

Mások lettek a prioritásaim, egyre inkább előtérbe került a családtervezés gondolata és úgy éreztem váltanom kell, annak érdekében, hogy egy nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb életet élhessek. Életem addigi legnehezebb, de legjobb döntése is volt egyben a karrierváltás.

Mindenképp szerettem volna hasznosítani a hosszú évek alatt megszerzett tudást így elvégeztem egy szoftverfejlesztői képzést és egészségügyi szoftverfejlesztőként sikerült is elhelyezkednem egy neves multinál. A festés pedig végigkísért ezen a rögös úton egészen az egyetem utolsó éveitől kezdve. Amikor pedig újra egyensúlyba került az életem, belevágtam a saját vállalkozásomba is és most már közel 5 éve értékesítem is a festményeimet és azok művészi nyomatait.

33 éves vagy, szóval nagyon fiatal, ennyi mindenen túl, ráadásul már két gyermekes anyuka is. Hogy élted, illetve éled meg, hogy két gyerkőc mellett már nem fér bele annyi minden? Vagy ha belefér, akkor rövid idő alatt sokkal gyorsabbnak kell lenni, hiszen lehet, hogy napközben 2 óra alvásidő jut festésre, vagy csak az éjszaka?

Nehéz volt az elején elfogadni, hogy egyszerűen nincs mindenre időm. Szépen lassan kezdtem el elengedni a dolgokat és kialakítani egy olyan napirendet, ami mindenkinek kényelmes.

Az első, amiben kompromisszumot kötöttem, az a főzés volt. Sokkal kevesebb időt töltök a konyhában. Hétköznapra általában rendelem az ebédet, így a délelőtt nem megy el a főzéssel, hanem vagy a gyerekekkel tölthetek minőségi időt vagy haladok a házimunkával. Pedig nagyon szeretek főzni, de valamiben muszáj volt alkut kötnöm. A délutáni alvásidejük alatt jön el az én időm, ilyenkor szoktam festeni. Amíg csak egy gyerek volt, jobban bírtam az esti “műszakot”, most már esténként nagyon ritkán jut energiám a festésre.

Az Instagram oldaladat követve elsőre nem is gondolná az ember, hogy mindezt két pici gyerkőc mellett csinálod, hiszen olyan precíz, pontos, minőségi, összeszedett minden. Ami mögött gyanítom, hogy nagyfokú tudatosság és tervezés áll.

Igyekszem legalább egy hétre előre tervezni, amennyire csak lehet. A hétvégén átgondolom, hogy a következő héten milyen feladatokat szeretnék elvégezni, mit szeretnék megfesteni. Emellett arra is felkészülök előre, hogy milyen tartalmakat szeretnék megosztani és igyekszem is előkészíteni őket, hogy hétköznap esténként minél kevesebb idő teljen el vele.

Volt-e hatással a művészetedre, a festői stílusodra, a képek témáira az anyává válásod, a gyermekeid?

Amikor már terveztük a gyerekvállalást, illetve a kisfiam születése után nagyon sok állatportét festettem erdei állatokról, amik beleillenek egy gyerekszoba miliőjébe. A gyerekeink szobájának falait is ezekkel díszítettük fel. Viszont korábban is festettem már állatokat, úgyhogy ezt túl nagy váltásnak nem éltem meg. Ennél nagyobb váltást jelentett viszont a művészetemben a pandémia. A bezártság és ahogy egyre felerősödött a vágy bennem az utazás iránt, egy más téma felé terelt. Elkezdtem tájképeket festeni. Mindig is kísérletezgetős típus voltam, például a festést is autodidakta módon sajátítottam el. Szeretem én magam felfedezni a különböző eszközöket és elsajátítani a használatukat. Időről időre szeretek kipróbálni új technikákat, témákat. Így tértem át az akrilfestésről az akvarellre is. Persze besegített az is, hogy a gyerekek születése óta nincs időm leülni 4-5 órákra festeni. :)

Ha három szóban kéne leírni magad, mi lenne ez a három szó?

Kitartó vagyok. Amibe belekezdek, azt szeretem is végigcsinálni. Ez egy nagyon mélyen gyökerező tulajdonságom, éppen ezért volt rettentő nehéz otthagynom az orvosi pályát, hiszen valahol saját magammal kellett szembemennem a saját jóllétem érdekében. Rendszerető vagyok.

Fontos számomra, hogy rend legyen körülöttem. Persze kisgyerekek mellett kicsit ebből is lejjebb kellett adnom, hiszen lehetetlen mellettük folyamatosan fenntartani a rendet.

Érzelmes vagyok. Elég könnyen elérzékenyülök. Az különösen ilyen hatással van rám, ha több ember együtt valami szépet hoz létre, például énekel, zenél vagy táncol.

Ahogy minden sikeres férfi mögött (többnyire) egy nő áll, úgy a sikeres anyák mögött is  általában ott a segítség – családtagok, bébiszitter, férj formájában. Te hogy állsz a segítséggel – van-e, tudsz-e kérni, kell-e kérni, és hogy osztjátok fel a férjeddel a feladatokat, azt látva, hogy olyan gördülékenyen tudsz haladni szépen mindennel és közben a gyerkőcökkel is kellő időt tudsz foglalkozni?

Nehezen kérek segítséget, viszont könnyen fogadom miután rászántam magam. Szerencsére a nagyszülők is sokat tudnak segíteni: időnként egy-egy délutánra, napra vagy akár hétvégére is rájuk tudjuk bízni a gyerekeket. Erre szükség is van, például amikor vásárokra megyünk árusítani, no meg persze amikor csak szusszanni szeretnénk egy picit. A férjem abszolút kiveszi a részét mind a gyerekek körüli, mind a vállalkozás körüli teendőkből. Egy jól működő csapat vagyunk minden területen. Mindkettőnknek megvan a maga vállalása a teendőkből, de ha látjuk, hogy az egyikünk kicsit mélyebben van, kevesebbet bír, akkor a másik többet vállal magára.

Mivel töltődsz, amikor nem Anya vagy, nem festő vagy, nem feleség vagy, hanem “csak” Dóri, a NŐ?

Dórit, a nőt is elsősorban a festés tölti fel. Ilyenkor egyszerűen annyira kikapcsol az agyam, hogy olyan, mintha aludnék pár órát. Emellett a sport az, ami még ilyen hatással van rám. Futás közben, mondjuk sokszor pont az ellenkezője történik, hiszen sokszor ilyenkor van alkalmam nyugodtan gondolkodni és szerencsére el is árasztanak ilyenkor a jobbnál-jobb ötletek. Arra is szükségem van, hogy időnként kimozduljak a kerületből és találkozzak a barátnőimmel.

Mik rövid és hosszútávon most a terveid, céljaid, álmaid? =)

Szeptemberben újranyit a vállalkozásom és egy új webshoppal tervezem a visszatérést. Szeretnék a két meglévő állandó kiállításom mellé szervezni még egy kiállítást, ahol az idei festményeimet szeretném megmutatni. 1,5-2 év múlva szeretnék visszamenni dolgozni szoftverfejlesztőként. Mellette amennyire tudom, fenntartanám a vállalkozást, ez persze komolyabb előretervezést fog igényelni, hogy minden szerepemben helyt tudjak majd állni. A festést semmiképp sem szeretném elengedni az életemből. Sőt, egyszer talán eljön az idő, amikor majd főállású művész lehetek egy saját műteremmel. De ez egyelőre még csak egy távoli álom.