Tudjuk, mit olvasol idén nyáron: megjelent a Babanet főszerkesztőjének első romantikus regénye, a Szívkikötők!

Miről szól a történet? Mire számíts, ha a Szívkikötőket választod nyári olvasmánynak? Íme egy kis kedvcsináló!

Az ötvenes évei vége felé járó Éva a mediterrán hangulatú Pécs egyik kis könyves antikváriumának tulajdonosa. Nárcisztikus férjétől való nehéz válása óta mindennapjait főként a boltban gubbasztás, az óriásuszkárjával tett séták, és a felnőtt lányaival való találkozások töltik ki. Lassan felismeri, hogy a depresszió már az ajtaján kopogtat, így egy életvezetési podcast műsor hatására végre erőt vesz magán, és hátrahagyva megfásult életét, leköltözik a tengerhez. Választása egy online szálláskereső oldalon talált horvátországi világítótoronyra esik, amely egy apró lakatlan sziget egyetlen apartmanjaként funkcionál. A bolt irányítását kisebbik lányára, Millire hagyja, akinek régóta dédelgetett álma megreformálni az üzlet arculatát. Éva azt reméli, hogy az elvonulása alatt kifundálhatja, mit is akar csinálni hátralevő éveiben: azaz végleg le kell-e húzza a rolót a könyvesboltban és magánéleti fronton. Egy viharos estén azonban arra kényszerül a szigeten, hogy saját és egy bajba jutott állat bőrét mentve segítséget kérjen a murteri piacon előzőleg megismert, rendkívül bosszantó férfitól, aki hajósként már az ismertségük elején leszerepelt előtte. Vajon a kezdeti kölcsönös ellenszenv és játékos csipkelődés átalakulhat-e bizalmas barátsággá, netán annál többé is? Sikerül-e lezárnia zűrös kapcsolatát a továbbra is ráakaszkodó exférjével, vagy örökre megkeseríti majd minden lépését? Mi lehet a valódi oka, hogy a rámenős Marin látszólag úgy habzsolja az életet a tengernél, mintha az bármikor véget érhetne? És mi lesz az imádott könyvesbolt sorsa, ha a tulajdonosa nem tud választani a régi élete és tengerparti lét hívogató varázsa között? Hamarosan minden kiderül! ;-)

A szerzőt kérdeztük a regény hátteréről, érdekességekről, és arról, hogy miért érezheti azt az olvasó, hogy a Szívkikötők túlmutat a könnyed tengerparti életérzésen, azaz nem csak egy klasszikus nyári regény.

Hogyan fér meg egymás mellett két ilyen karakteres helyszín egy regényben, mint a könyves antikvárium és a lakatlan sziget egyetlen világítótornya?

Ez a két helyszín valahol kicsit szimbolizálja a főszereplő jelenlegi életét és azt, hogy mi minden várhat még rá, ha enged a kalandok csábításának. Úgy alakult, hogy a könyvesbolt és összességében a könyvek szeretete mintegy hídként, összekötő kapocsként működik a regény azon szereplői között, ahol a generációs különbségek a való életben már általában fejtörést okoznának. Egyáltalán nem volt egyébként tudatos a két helyszín egy történetben való megjelenítése, egyszerűen adta magát, hogy a szövegtöredékek, félkész cselekményszálak, amiket akár évekkel korábban vetettem papírra, ebben a sztoriban találkozzanak. Én örülök, hogy végül így történt, és remélem az olvasók is szeretni fogják ezt az alapvetően nyárias hangulatú, mégis örökérvényű, komfortos történtet.

Szokatlan korosztályt emelsz főszerepbe a romantikus regény lapjain. Mennyire volt tudatos a választásod, mindamellett, hogy a háttérben megjelennek a mai harmincasok mindennapi problémái is?

Mindig is nagyon otthonosan éreztem magam akár a negyven, akár az ötven pluszos korosztály társaságában. Gyerekként imádtam például a szüleim baráti társaságával „lógni”. Mai fejjel azt mondanám, hogy akár ezek az élmények is meghatározók lehettek a nálam idősebbek felé fordulásban. Mindig is azt éreztem, hogy az emberek valahol 40 felé kezdenek el úgy igazán kiteljesedni, szerencsés esetben önazonosak lenni, így nagy örömmel vetettem bele magam egy olyan regénybe, ahol a főszereplők már nagyszülői szerepben is tetszelegnek. Szerettem volna megmutatni, hogy a fiatal évek elmúltával sem változik bennünk az, hogy vágyaink, terveink vannak, sőt, talán fontosabbnak érezzük igazán élni, mint azelőtt bármikor!

Mi okozta a legnagyobb élményt a regény írása közben? Van olyan jelenet, vagy szereplő, aki különösen kedves a szívednek? Ha igen, miért pont az, miért pont ő?

Talán az, hogy olyan helyeket barangolhattam be újra fejben, amik valamiért nagyon kedvesek, vagy emlékezetesek számomra. Az már csak hab volt a tortán, hogy még ki is színezhettem közülük a legjobbakat. Egy szereplő van a történetben, akit semmiért nem cserélnék el, ő pedig nem más, mint a férfi főszereplő legjobb barátja. Azt pedig abszolút az olvasóra bízom, hogy kitalálja, vajon miért!