Így készíts egyszerűen szenzoros szőnyeget!

Vegyünk a gyermeknek valami fejlesztő játékot, amit én szeretnék a kedvező hatása miatt, vagy azt vegyem meg neki, amit ő szeretne? Azonban az drága és én értelmetlennek tartom, hogy még egy szerintem haszontalan játéka legyen. Sokszor kell mérlegelnünk a játékokkal kapcsolatos döntések során a saját és a gyerek igényeit. Számtalanszor elkövettem már azt a hibát, hogy magamnak vásároltam játékot. Olyat, amit én szerettem volna és olyat, ami az én kedvencem volt anno. Ezekkel a játékokkal a mai napig szívesen játszok, ami jó, mert ezt a gyerek is látja rajtam. Viszont nem biztos, hogy ő éppen azt a játékot szerette volna, amit én.

A fejlesztő hatású játékokkal is ugyanez a helyzet. Lehet, hogy valamit a szülő jónak talál, de a gyerkőcnek az nem jelent annyit, mint például egy mesehős figura. Viszont az ár se mindegy és éppen ezért érdemes átgondolni, meg tudjuk-e oldani máshogy, el tudjuk-e készíteni otthon. 

Elmesélem az én példámon, mire is gondolok. Nagyon szerettem volna egy szenzoros szőnyeget vásárolni, amin sétálhatunk különböző érzeteket megtapasztalva. Kerestem minden oldalon, de egyszerűen nem sikerült olyat találnom, ami számomra ár-érték arányban megérné. Már majdnem feladtam, amikor rájöttem, ezek csak műanyag darabok, amelyek vagy emlékeztetnek arra, ami rajtuk van vagy nem. Tényleg nem éri meg. Így legyártottam a saját kis érzékelős szőnyegeinket. 

Ezekre a szőnyegekre valódi termések, tárgyak kerültek, amelyek sokkal több érzetet váltanak ki belőlünk. Minden érzékszervünkre hatnak, nem csak taktilisan, ahogy sétálgatunk rajta. Emiatt azt éreztem, milyen jó, hogy nem vettem meg azt a bizonyos terméket, hiszen valami jobbat tudtunk itthon alkotni. Filléres megoldás ez, hiszen alig költöttem bármire is és sok alapanyag volt itthon. Ami nem volt, azt a kertben vagy az erdőben gyűjtöttük össze, ami csodás közös élmény volt. Így a gyerkőc is végigkísérte a folyamatot, míg elkészült a szőnyegünk. Együtt gyűjtöttük a kavicsokat, hoztuk haza, mostuk, szárítottuk és került rá a szivacsdarabokra. A játszótéren összeszedtük a legszebb makkokat, és hazahoztuk a kis biciklikosárban. Kirándulni mentünk, hátha találunk gesztenyét, diót, botokat.

Volt elcsomagolva a pincénkben puha puzzle szőnyeg, amit még kisbabakorban használtunk, de már rég elpakoltam. Ezekre a szivacsokra ragasztottuk fel ragasztópisztollyal a dolgokat. Nagyon izgalmas volt azon gondolkodni, mik is kerüljenek fel rá. Amikor boltba mentünk, akkor is azt néztük, hogy mit tudnánk erre a célra használni. Más szemszögből kellett megvizsgálni a használati tárgyainkat. Játékosan, gyerekszemmel tekinteni egy hajfánkra vagy szivacsra.

Mindent megnéztünk a boltban, vajon melyik dörzsölő szivacs lenne a legjobb erre a célra. Megnéztük a fürdőszivacsokat is, és a gyerkőc maga választhatta ki, mi kerüljön fel a szenzoros szőnyegünkre. 

Szép lassan összegyűltek az alapanyagok és készülhettek is a remekművek. Ebbe a folyamatba is be lehet vonni a gyerkőcöt és így még izgalmasabb a végeredmény. Nálunk, ahogy egy elkészült, már azonnal játszottunk is vele. A hónapok során egy-egy darabbal mindig lehet bővíteni. Egyszerre nem kell sokat legyártani, de ha jön egy új ötlet, akkor mindig hozzáteszem az előzőekhez. Találtam egy nagy gombóc fonalat, ami szintén sokféle játékkiegészítő lehet, úgy gondoltam, miért ne sétálhatnánk ezen is. De nem kell mindent felragasztani, ha épp új ötlet jut eszembe. Csak lerakjuk a földre és úgy is lehet rajta játszani. A használat során persze egy-két darab makk már leesett, de ezeket nem ragasztottam vissza. 

A kedvenc szőnyegünk a fahéjjal teli. Csupán azért, mert nagyon finom az illata. Nem telik el úgy játék, hogy azt ne szagolgatnánk hosszú percekig. Sikerült megvalósítanom a célomat ezzel a szőnyeggel. Azt, hogy plusz érzetek is tudnak hozzá társulni, hiszen a fahéj illatos, a kövek hidegek, a makkok simák. Ilyet talán műanyag verzió nem is tud. 

El lehet készíteni sima kartonpapírral is, arra talán még egyszerűbben felragadnak a dolgok. De egyszerűsíteni is lehet, úgy hogy dobozokba öntjük csak bele azt, amin sétálni szeretnénk. Lehet lehullott leveleken, frissen vágott füvön, kukoricán, rizsen, papíron vagy legón is sétálgatni. Ebben az a jó, hogy ha valaki lakásban él és nem tudja kiküldeni a gyereket a kertbe, hogy ott tapasztalja meg milyen a köveken vagy a leveleken sétálni, akkor otthon is meg lehet teremteni évszaktól függetlenül az érzeteket. Az pedig, hogy hogy játszunk ezekkel, csak részletkérdés. Lehet csak simán kitenni és sétálgatni, de bevonható bármilyen szerepjátékba vagy lehet akadálypálya része is. Nem használjuk minden nap, de hetente biztosan előkerül, mert nagyon szeretjük az általunk elkészített játékokkal való közös időtöltést. Még a gyerkőc is jobban kötődik így hozzá, hiszen együtt készítettük. Készítsetek ti is sajátot otthon!