Képzeld el, hogy újra 4 éves vagy: vajon stresszelsz azon, hogy milyen lesz a karácsony?!

Nos, igen: felnőttként, szülőként képesek vagyunk sokkal jobban „ráfeszülni” az ünnepi készülődésre, mint ahogy gyerekkorunkban vártuk a nagy napot és ahogy átéltük az ünnepeket. Mondhatnád, hogy akkoriban nem volt rajtad nyomás, vagy felelősség, vagy azt is, hogy azoknak a karácsonyoknak te csak élvezője voltál, nem pedig a „megalkotója”, de ha jobban belegondolsz, biztosan tudnál tenni azért, hogy még mindig gyermeki könnyedséggel éld át az ünneplést ahelyett, hogy folyamatosan a tökéletességre törekszel. Ha szerinted is van rá némi esély, hogy változtass a túlfeszített tempón, akkor olvass tovább és nézd meg, szerintem mi az a 3 dolog, amit felnőttként, szülőként is nyugodtan elleshetünk egy óvodástól az ünnepvárás tükrében.

1)) Sokszor a megszokott, a bejáratott dolgok a legjobbak

A gyerekeknek az ünnepek alatt talán az okozza a legnagyobb nehézséget, hogy alkalmazkodni tudjanak a felgyorsult mindennapokhoz, a hirtelen megváltozott napirendhez, az új programokhoz, vagy épp a nem túl szokványos karácsonyi menühöz. Pedig senki nem kényszeríti a szüleiket arra, hogy épp ezen a szép ünnepen változzanak „mérgezett egérré” és futkossanak fel-alá, ahogy addig egész évben sosem tették. Miért is ne lehetne egyszerűbben is élvezni a karácsonyt? Például, ha kivételesen nem főzünk három fogásos menüt, csak egy valamit; vagy ha ezúttal kimarad a bejgli és csak aprósütemény lesz. Nem valószínű, hogy az óvodásunk szemrehányást tesz majd nekünk azért, ha idén nem halászlevet, hanem mondjuk egy általa is kedvelt egytálételt készítünk ünnepi vacsorára.

2)) A játék az első, a közös játék

Mi egy óvodáskorú gyerek egyik legfontosabb lételeme? Persze, hogy a játék! A játszáson keresztül tanulja, tapasztalja és dolgozza fel az őt körülvevő világot, és nincs ez másképp a karácsonyi időszakban sem. Érdemes olyan ajándékokat választani, ami tényleg hosszabb ideig lesz majd az érdeklődése tárgya, és amihez esetleg mi szülőként is tudunk kapcsolódni. Számára ugyanis az ünnep elsősorban a velünk együtt töltött időről szól és arról, hogy miként tud bennünket bevonni a saját világába a közös játszáson keresztül. Engedjük kicsit el a kötelező köröket és figyeljünk oda a gyerekünk jelzéseire, vágyaira: nekünk is jót fog tenni, ha pár napig „újra gyerekek lehetünk”.

3)) Élvezni is tudni kell a pillanatot, nem csak „ott lenni”

Képzeld el, hogy újra négyéves vagy és csomó mindent most tapasztalsz meg először életedben! Most tudsz először bekapcsolódni a karácsonyfa körülötti éneklésbe (mert már te is ismered a dalokat), először kanalazol bele az enyhén csípős halászlébe, először élvezed igazán, hogy képes vagy nagy hógolyót gyúrni a kesztyűbe gyömöszölt kezeddel...

És még hosszasan sorolhatnám ezeket az élményeket, amiket mi magunk is megtapasztaltunk valamikor régen, és amik ma már teljesen természetesek számunka. De a gyerekünknek nem azok! Egyrészt csodálatos látni és megélni vele együtt az ő nagy pillanatait, másrészt pedig ezeken a közös tapasztalásokon keresztül újra visszanyúlni a gyermeki énünkhöz: amikor a telefonunk folyamatos nyomkodása, vagy a tányérunkra került menü állandó képi dokumentálása helyett még minden egyes dolog, kizárólag az volt, ami. A kesztyűnkről lenyalt hideg hólé különös íze a szánkban, a titokban megevett és visszacsomagolt szaloncukor a karácsonyfán (mert még nem tudtunk belőle mi magunk is megvenni egy egész dobozzal), vagy a leégett csillagszóró füstös illata, amit legalább olyan jó volt belélegezni, mint nézni, ahogy szikrákban pattog a faágra erősítve és apró, szinte milliméternyi kis körökben kiégeti a nejlonfüggönyt, vagy a padlószőnyeget. Ha neked is megvan, miről beszélek, akkor biztos vagyok benne, hogy vissza tudsz még nyúlni egy békésebb karácsonyhoz és igazán lelassulni az ünnepekre. Szóval, bátran vedd csak fel idén az „óvodás-szemüvegedet”!

(A cikk eredetileg a Kölöknet Oviblog rovatában jelent meg.)