Mivel játszik egy másfél éves? Tü-tű a beszélő kisautó-család

A plüss kisvakond nélkül például egy tapodtat sem mozdul, ha nyűgös, fáradt, vagy beütötte a buksiját, kispajtása mindig felvidítja. A másik favorit az a kislapát és gereblye, amivel édesapját utánozza a kerti munkában.

Ám a legújabb őrület nála most a Tü-tű beszélő kisautócsalád: színes, zenélő dömper, rendőr- és tűzoltóautó, a hozzájuk tartozó pályával, garázzsal. Sejtettem, hogy jó meglepetést szerzek vele Milánnak, mert a hangutánzó, csörgő-zörgő, éneklő „kincseket” különösen imádja. Már a játék neve, a „Too-toot” is kifejező: a francia toot szó dudálást jelent, ami a mi magyar tü-tű hangutánzószavunkra nagyon hasonlít.

Már akkor alig bírt magával, amikor megpillantotta a hatalmas, színes dobozt. Alig hagyta kibontani a terméket, izgalmában majd’ fellökött, hadonászott, visongatott, jelezve „gyorsabban már, gyorsabban már, játszani akarok!” A különálló kisautókkal kezdtük; a tűzoltóautó, amint kézbe vette, jópofa hangokat adott ki, és kisöcsém szeme azonnal felcsillant, a füléhez emelte, úgy hallgatta percekig. Végül a pálya doboztalanítása következett, amit Milán önmagában is nagyon érdekesnek talált: sok színes, különböző formájú elem, és még egy meg még egy, meg még egy. Nem engedte, hogy én szedjem ki a dobozból, ő akarta ellenőrizni, „minden megvan-e” – persze megvolt hiánytalanul, mindkettőnk nagy megelégedésére. 

Amíg mi, felnőttek, a pálya összeszerelésével voltunk elfoglalva, ő nagyon édesen játszott a kiskocsikkal; élvezte, hogy tökéletesen meg tudja fogni őket, ugyanis az eddigi játékautóit alig bírta két kézzel is felemelni, nehezek, ormótlanok voltak azoknak a kis mancsoknak. Amikor pedig véletlen hozzáért lábbal, arra is rájött, hogy az autók bizony gurulni is tudnak.

Közben elkészült a többszintes pálya is, amit kezdetben csak tátott szájjal bámult; hiszen ennyi csuda színes, különböző alakzatban és szögben összeilleszkedő formát még nem látott. Csak egyszer-kétszer kellett megmutatni neki, hova helyezze az autót, hogy az akadálymentesen leguruljon a rámpáról; utána ő is lelkesen próbálkozott vele, több-kevesebb sikerrel. Nagyon tetszett neki a pályában, hogy pillanatok alatt könnyen szétszerelhető: láttam rajta, hogy ő is próbál logikázni, hogy mit hova illesszünk, és persze mindenre volt több verziója is.

Némi szülői-testvéri segítség mellett vagy egy órára lefoglalták a kisautók, ami az eddigi játékai közül egyikről sem volt elmondható (általában 20 perc után megunja őket, és elveszíti az érdeklődését irántuk, ami egy ilyen csöppségtől teljesen normális.) Sőt, azóta is minden alkalommal játékra buzdít, ha meglát! 

Azt hiszem, az a legkülönlegesebb a Toot-toot szettben azon kívül, hogy végre egy olyan ajándék, aminek a hangja teljesen elviselhető még hosszú távon is, hogy összehozta az egész családot; még mi, felnőttek is élvezni tudtuk, mind az összeszerelést, mind a használatát. (X)

 

 

A cikk megjelenését a JátékNet.hu webáruház támogatta