Nem ér mindent az anyaságra fogni!
Nemrég részt vettem egy édesanyáknak tartott összejövetelen és háromgyerekes anyaként csak meresztgettem a szemem...
Hogy én ott miket hallottam első babás anyukáktól?!
„Amióta megszületett a gyermekem egyszer tudtam leborotválni a lábam... (megjegyzés: ennek az anyukának a gyermeke 8 hónapos volt, inkább nem képzeltem el, mi rejtőzhetett a farmerja alatt...) .
„Sosem voltam egy konyhatündér, de a gyerek mellett végképp nincs időm főzni”.
„Képtelenség rendet tartani, ha gyermeked van.”
Na, én itt el is vesztettem a fonalat.
Egyrészt azon kezdtem el filózni, hogy vajon mit csinálnak ezek az újdonsült anyukák egész nap, ha semmire sincs idejük és semmi sincs kész.
Másrészt elgondoltam, hogy bár nekem nem egy, hanem három gyerekem van, valahogy mégis van tiszta és vasalt ruhánk, van a hűtőben kaja, elfogadható rend a lakásban és azt gondolom, hogy vállalható az epiláltsági állapotom is.
És le kell szögeznem, hogy nem én vagyok a szuper anya.
Sőt, még azt is hozzá kell tennem, hogy nincs takarítónőm, bejárónőm, nem rendelem az ételt és nem, nem bébiszitter vigyáz a gyermekeimre, amíg én a fenti dolgokat elvégzem.
Mindössze nem hagyom elúszni a napokat, kompromisszumot kötöttem az elég jó megoldásokkal és rászoktam az alapos szervezésre-tervezésre.
Szóval úgy gondolom, hogy talán ezeken a pontokon van a kutya elásva azoknál az anyukáknál, akik elmerülnek a 100 %-os anyaság bugyraiban és megszűnik körülöttük a világ, akarva vagy akaratlanul.
A végeredmény szempontjából tulajdonképpen mindegy is, a lényeg, hogy szerintem nem illik mindent egy kisbabára fogni, pláne olyan dolgokat nem, amihez semmi köze.
Mert azért valljuk meg őszintén, valahol a szükséglet-piramis (Maslow) legalja ezeket az alapvető fiziológiai szükségleteket kielégíteni: azaz, hogy legyen mit enni, legyen mit felvenni, és talán a jeti korszaknak is leáldozott már.
Tudom, egy első babás anya sokkal bizonytalanabb sok mindenben, mint egy rutinos többgyermekes, aki nem jókedvéből szervezi flottul az életet, hanem azért mert nagy családban egyszerűen nincs is más választása, különben meghal a rendszer.
De mindemellett én úgy emlékszem, sokkal könnyebb volt egy napom, mikor még csak egy gyerkőc volt otthon, nem is igazán lehet összehasonlítani azzal, amikor megérkezett az első kistestvér, majd a következő.
Én igazából azt is megértem, hogy valaki törekszik arra, hogy tökkkkkkéletes anya legyen ( az elsőnél még szokott lenni ilyen álomképe az ember lányának...), de ez nekem egy kicsit mindig eltúlzott törekvésnek tűnik. Ugyanúgy, mint amikor valaki „nagyon terhes”, vagyis kissé túljátssza a másállapotot, nem mintha az az élet természetes része lenne.
Szóval talán ezért fogadom el, nehezen, hogy egy, a napot 80 %-ban átalvó és amúgy is helyváltoztatásra képtelen kisded mellett nincs öt perc ideje valakinek lábat szőrteleníteni, feltenni egy tál ételt főzni vagy összepakolni maga utána (mert gondolom nem a bébi rámolt szét).
És állítom, hogy nem én találtam fel a spanyol viaszt, hanem sok kisgyermekes ismerősnél látom, hogy azért többnyire igenis megugorhatók a gyerekes létből fakadó mindennapos kihívások.
Mivel hiszek abban, hogy nem kell a fejünk fölött összecsapnia a hullámoknak amiatt, mert megszületik a kisbabánk, ezért a cikk folytatásában mutatok néhány bevált módszert, amely segít könnyebben megszervezni a napot egy kisgyermek mellett is.
A gyerekzsivaj anyacoaching során pedig személyre szabott megoldásokkal várom az édesanyákat.
dr. Domokos Katalin, 2016. szeptember 18.
Kapcsolódó:
Babanet hozzászólások(1 hozzászólás)
Természetesen nem könnyű az első lépés megtétele, de ha már kialakult egy gyakorlat, akkor minden apróság időbeosztása összhangba hozható a háztartás vezetésével és igenis marad idő másra is.